Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-02-27 / 9. szám

88 EVANGELIKUS ORALLO 1915 ÖtuenediU estély. Algöver Andor buda­pesti vallástanár buzgólkodása folytán és veze­tése mellett február 24-én este 6 órakor, az Ipa­rosképző Prot Egylet nagytermében (Vili., Alföldi utca 13. sz.) tartották igen nagy érdeklődés mel­lett az ötvenedik estélyt a köuetkező műsorral: 1. Mihályfi: Prologus Alkalmi játék. 2. Algőuer An­dor: Ima 3. Simonetti A.: Gavotte. Zongorán elő­adja: Nagy Irén, hegedűn kiséri: Szabó Margit. 4. Lindter Vilma : Jubileumi Strófák. Szavalja : Szlávik Janka. 5. Raffay Sándor : Jubiláris Be­széd. 6. Székely E.: A hegyi patek. Zongorán előadja: Beneesek Olga. 7. Szobor Pál: Megint fogok dalolni. Boross Ferenez : Vitézi ének. Sza­valja Szuly Elemér. 8. Lányi Ernő : Sóhajtás. Énekli: Nagy János, hegedűn kiséri: Bán Gyula, zongorán : Glatter Gyula. 9. Vályi Lajos : Beszéd az ifjú évek nevében. 10. Verdi G.: Ernani Zon­gorán előadja: Zülehner Elza. 11. Antal Gyula: Zászlónk. Szavalja Bergmann Ödön. 12. Barta Irén : A haza. Szinmű 1 felvonásban. 13. Gyulai Pál: Pókainé. Szavalja : Szlávik Janka. 14. Algő­ver Andor ; Visszaemlékezés. 15. Magyar dalok. Zongorán előadja: Grátz Vilmos. — Jubiláris estélye volt ez Algcver flndor testvérnek, a ki minden segítség, támogatás nélkül a saját nagy­számú tanitványaival s nagyrészt azok szüleinek részvételével szerény keretekben bár, de mindig nagyobb és nagyobb közönség előtt tartotta ezen estélyek ötvenedikét. Bizonyos oldalról nagy fáradsága és törhetetlen buzgalma nem esak hogy elismerésre nem talált, de kritikának is volt kitéue. — Jól esett látnunk a százakra menő tanitványok szeretetét és ragaszkodását, melyet egy ezüst babér koszorú is tanusitott, s a szülők elismerését és háláját a nevelő lelkész iránt. Az egyház elismerését, köszönetét Raffay lelkész tolmácsolta s buzditotta Algővert a to­vábbi munkára. Mi is kérjük az Úr áldását a gyermekek iránt mélységes szeretettel eltelt szivü testvér további szent munkájára. Uálasztás. A rozsnyói ág. hitv. ev. egy­ház kantor-hitoktatói állására febr. hó 21-én Fo­dor Halmán somlószőllősi tanitó választatott meg egyhangúlag. Dr. Bezzel beszéde tót nyeluen. D. Dr. Bezzel Hermann, a müncheni konsistorium elnöke, a mult év májusában, a pozsonyi diakonissa ház felavatási ünnepély alkalmára! nagy hatású be­szédet mondott a pozsonyi ev. templomban né­met nyelven; ezen beszédet Dr. Baltih Frigyes püspök leforditotta és a Zpevnik társaság által kiád a tót nyelven. A beszéd Ján. 16. 22. alapján épült fel. fl forditás igen gondos, szép, és len­d iletes. Ajánljuk a beszédet az érdeklődők fi­gyelmébe. Vhm. rendeletek. A hivatalos közlöny 5, száma a vk min. 1584 (ein. 1915) sz. rendeletét közli, mely szerint „Az 1896, 1895 és 1891 évben született B. alosztályú népfölkelésre kötelezettek a f. évi febr. 18 - máre. 24-ig terjedő időben meg­tartandó népfölkelési bemutató szemlére hivat­tak be. A vk min. illetékességi körébe tartozó egyének közül a bemutató szemlén való megje­lenés és egyúttal bizonytalan időre a népfölke­lési szolgálat alól is föl vannak mentve azon népfölkelésre kötelezettek, akik a népfölkelési szolgálat alól már eddig is névszerint felmentve voltak, továbbá a bevett és a törvényesen elis­mert vallásfelekezetek felszentelt papjai, illetőleg fölavatott lelkészei és papi jellegű tanárai, mind­ezen itt emiitett egyének azonban összeirásuk végett a tartózkodási hely községi elöljáróságá­nál, illetve városi hatóságnál megjelenni és ott alkalmaztatásukat, valamint azt, hogy ezen alkal­mazásban már 1915 jan. 1-óta állanak (a népföl­kelési tényleges szolgálat alól névszerint fölmen­tettek : fölmentésüket) szolgálati főnökségük ál­tal kiállított bizonyítvánnyal igazolni tartoznak. Ugyanezen szám közli a vk min. 134? ein. 915 sz. rendeletét, melyben az ugyanazon években szü­letett B. alosztályú népfölkelésre kötelezett, de a közszolgálat érdekében nélkülözhetetlen egyé­neknek a népfölkelési szolgálat alól leendő föl­mentése tárgyában megkeresi az egyházi főha­tóságokat, hogy ezen népfölkelésre kötelezettek fölmentése körül követendő eljárásra nézve álta­lában ugyanazon elvek és módozatok illetve ha­tározmányok mérvadók, amelyeket mult éui nov. 7-én 5208 sz. a. a min. az egyházi főhatóságok­kal közölt, de azzal a módosítással, hogy iga­zolandó, miszerint a fölmentésre ajánlottak alkal­maztatásukban már legalább f. é. január hó 1-je óta állnak. Ez a szolgálati főnökség által kiállí­tott bizonyítvánnyal igazolandó. Tábori lelhész szabadságon. Dzurá­nyi Dezső eserepesi (Gömör m.) lelkésztestvér az orosz-lengyel harctéren végezve kórházi szol­gálatot hastyfusban megbetegedett. A betegsé­get infieiálás által kapta valószinüleg úgy, hogy egy haldokló bajtárshoz lehajolt, a ki utolsó s családjához küldött üzenetét súgta meg tábori lelki atyja fülébe. A betegség igen súlyos ter­mészetű volt, úgy hogy alig remélte Dzurányi testvérünk a felépülést. Az Ur azonban megse­gítette és megszabadította súlyos betegségétől. Most több heti szabadságot kapott, hogy mege­rősödjön ; szabadságát Cserepesen szerető csa­ládja körében tölti. — Az Úr erősítse meg buz­gó szolgáját s adjon neki teljes egészséget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom