Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-01-02 / 1. szám

1915. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 6 kozó türelmes humanizmusát is inkább elméltetőleg hirdeti, mint tényleg gyakorolja. Még érdekesebb az anglikán államegyháznak traktátusos és rituális talmikatholicizmusa, a melylyel euangelium ellenes hierarchiai szervezetében a liturgia kifejlesztésére s az u. n, apostoli sueeessióra nagyobb súlyt fektet, mint az evang. tan. hirdetésére. Ép azért a dogmatika alkotó ereje sohasem volt az angol vallásosság kenyere s egész theológiája a patristikában s a bibliai szöveg kritikában merül ki. De a kultura is katholizáló jellegű. London számos anglikán temploma csakúgy hemzseg a sok processziótól zászlótól, tömjéntől, szentelt víztől és misemondó ruhától, akárcsak a pápás templomokban, fiz evang. istentisztelet magva, az egyházi beszéd az anglikán államegyházban teljesen háttérbe szorul. A liturgia öli meg itt az igehirdetést, fi papok leolvassák rövid beszédüket. Erről Konstantinápoly anglikán templomában 20 év előtti keleti utamban személyesen is meggyőződtem. Az cngol vallásosság harmadik lényeges sajátossága annak vallásos harmóniában és Ízlés dolgában való teljes hiányossága, mely állapota félig boszantólag, félig komikusan hat a szemlélőre. Preuss számos példát hos fel e vallásosság zajos jeleneteiből, a melyeknek — főleg az üdv. hadseregénél — semmi közük a keresztyénséghez, mint derült világnézethez. Van ott lábdobogás, kendőlobogtatás, üvöltés és kés csattogtatás stb., a mi Albion lármás hazug hadi hírszolgálatára emlékeztet a mostani világháborúban. Ily vallásosságban helye nincsen az Ízléses vallásos művészetnek. Gótikája és plasztikája teljes ellentéte minden igaz művészetnek. A száraz oktató elem a domináló. Vallásos énekművészete csupa száraz zsoltáros parafrázis, a melynek nincs épitó ereje és jellege, fiz üdvhadsereg istentisztelete az utcai katonabandák zajos zenéjére emlékeztet. Egy Händel, Mozart és Haydn művészete is egyoldalú önző angol érdekeket szolgált, fiz angol vallásosság a művészet terén az egyházi éneknél egyebet sohasem produkált. E fejtegetéseket összefoglalva Preuss azt mondja befejezésül: Az angol nép nyelvéhez hasonlóan vallásossága sem egységes. Különböző kevésbé értékes vallási tipusok keveréke sajátosan áthatva az angol nemzetiség tarka tulajdonságai által. A lutheránusság alig érintette. A sok szekta mellett alig van neki néhány hive. Luther vallásosságának bensősége, rendithetetlen bizalma, mély alázatossága s mégis heroikus ereje párosulva a szép és neme« iránti mély érzéeével sohasem imponált az angol uallásosságnak. Ott megse értik „a theologiáról s a muzsikáról" szóló fenséges dicshymnuszát. Önző deista rationalismusa s kalmár szellemű világhódiása vallásosságát is áthatotta. Hisz' nemrég olvashattuk, hogy Luther vallásos költészetének legszebb virágait az anglikán papok boykottálni akarják. Ki akarja küszöbölni a reformátió diadal énekét is, lm ilyen az angol nép — hazai kálvinista korunkban oly sokai magasztalt — u. n. gyakorlati bibliás vallásossága. Mi hazai evangélikusok német hitfesívéreinkhez hasonlóan nem kérünk belőle s Hornyánszhy tanár szellemében mi is az önálló magyar protestáns bibliatársulatot sürgetjük. Még a biblia sem kell nekünk az angolok kezéből! „Ti képmutatók 1" mondaná róluk is az Úri Eperjes. Dr. Szláuik Mátyás. L De nem — nyilatkozatuk szerint Nagybritánia hadüzenetére Szerbia souverainitásának megvédelmezése nem az első, hanem csak a második ok volt. Az első ok Belgium semlegességének megsértése : „Németország ezzel egy önmaga által is garantált szerződést szegett meg". Emlékeztessem-e önöket talán arra, hogy Nagybrittánia mi módon tette magát túl szerződéseken és ünnepélyes nyilatkozatokon ? Hogy állunk, teszem azt, Egyiptommal? Azonban nem kell bővebben taglalnom egy szerződésnek ilyen formán történő flágráns és folytatólagos megsértését ; rovásukon van a népjogoknak egy sokkal felháboritóbb sérelme : Kétségtelen tény, hogy hadaik dum-dum lövegeket használnak s ezzel a tisztességes hadviselés a legvéresebb barbársággá fajult. Nagybrittánia eljátszotta minden jogát arra nézve, hogy népjogok megszegése miatt panaszkodjék. Ettől eltekintve önök ismételten átsiklottak a dolog lényegén. Mi nem üzentünk hadat Belgiumnak, hanem kijelentettük : minthogy az orosz birodalom és Franciaország arra kényszerítenek, hogy egyszerre kétfelé viseljünk háborút (190 millió 68 millió ellen), össze kell roppannunk, ha nem eszközölhetjük felvonulásunkat Belgiumon keresztül; ezt megtesszük, de a legnagyobb gonddal óvakodunk majd bármilyen kártételtől és a kárért megfizetünk. Szívre a kézzel 1 Habozott volna csak egy pillanatig is Nagybrittánia a mi helyzetünkben, hogy máskép cselekedjékj? És — kardot ragadott volna-e Anglia miérettünk ha Belgium semlegességét Franciaország sértette volna meg esetleges átvonulással? Nagyon