Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-02-20 / 8. szám

70 és nem olvastunk. — Nálunk azonban még az összeírás sem történt meg. — Viszont emlékszünk reá, hogy Apponyi minisztersége idejében a róm. kath. egyház lelkészeinek stóla megváltásáról volt szó. Eredmény azonban itt sem volt észlelhető. így áll a stóla megváltásának, vagy esetleg emelésének, korszerű rendezésének szomorú története. Az 1908-tól majd 7 esztendő folyt le s ma is csak azzal a méltatlansággal, korszerűtlenséggel, sőt megalázó helyzettel állunk szemben, mint álltunk akkor. Hogy a stóla kérdése azonban nem maradhat rendezetlenül s a mai állapot soká az egyház súlyos sérelme nélkül meg nem maradhat, azt bizonyítani bizonyára felesleges. Az anyakönyvi stóla már ma holnap teljesen megszűnik, az e eimen hiványílag biztosított javadalom nagyrészt már nines s azután teljesen elmarad. Ki kárpotol ezért? Az állam szüntette be, az ő kötelessége a kárpótlásról gondoskodni. Ezt annak idején a kormány férfiak be is látták, szóbelileg meg is Ígérték, kár, hogy az akkori egyházi vezérek a szóbeli Ígéretnek hitelt adtak s nem kivánták meg annak írásba való foglalását! fi többi stóla szerű jövedelmet is rendezni kell, mert szinte bűne az egyházegyetemnek, hogy a lelkészeket ebben a megszégyenítő s megalázó helyzetben hagyja. De hogyan? Vagy-vagy! Vagy megtartsuk a stólákat, vagy eltörüljük. — Cikkünk elején kimutattuk, hogy egy egyházkerület s utána az egyetemes közgyűlés is az eltörlést mondotta ki helyesnek. — Ez a helyes és természetes. Miként az élet s főleg az állami és közigazgatási élet legtöbb vonatkozásaiban mindenütt arra törekszünk, hogy jogot, igazságot, iskolát, orvost kereső s igénybe venni akaró állampolgár mindezekhez ingyen jusson, igy kell arra is törekedni, hogy a lelki élet terén is minden egyháztag megkapja es megtalálja ingyen a maga lelki 1915 szükségletét. — Vagyis az ideális törekvés az elméleti igazság az lenne, hogy a stólákat teljesen el kell törölni. — De lehetséges-e ? Ha az államtól az elvesztett anyakönyvi jövedelem kárpótlása eimén lehet is majd bizonyos államsegélyt kieszközölni, alig hisszük, hogy az összes stólák megváltását valaha is reményleni lehetne. — Ámbár az 1848. XX. te. végrehajtásába ez is befoglalható és foglalandó. Tehát a stóla rendszert belátható időn belül meg kell hagynunk, de akkor feltétlenül kell azt korszerűen rendeznünk s a stóla közvetlen felvételétől, ettől a megalázó, megszégyenítő, sokszor az alkudozásig menő kellemetlenségtől a lelkészeket fel kell mentenünk ugy, hogy a hivek a stólát is az egyházközség pénztárába fizessék be s ne a lelkésznek kezébe, Ha a stólákat korszerűen az egyes kerületek egyetértőleg az egész országra nézve megállapítanák s annak befizetését addig is, míg tényleg bekövetkezik az a várva várt idő, hogy a lelkészi és kántori stóla állami dotaeióval megváltható lesz, ekként szabályoznák, bizony nem esak a lelkészi tekintélyt emelnék, hanem a lelkészi pályát is keresettebbé tennék. A mozgalmat azonban meg kell indítani, még pedig az egyházmegyei közgyűléseken, hogy a rendes békés idők beálltával ily irányú felterjesztések és egyházmegyei határozatok az összes kerületi közgyűlések elé kerüljenek, mert ha a lelkészi kar nem mozog e tekintetben, bizony hiába várjuk az egyházi felsőbb fórumok valamelyes korszerű intézkedését, és viszont, ha az egyházmegyékből a felterjesztések és határozatok felmennek, akkor a kellő nyomásnak és szervezett mozgalomnak a kerületek is kénytelenek lesznek engedni. EVANGELIKUS ORALLO 1915