Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-02-13 / 7. szám

65 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1915 ber 27-ike óta január elejéig ez volt az egyedüli olvasmánya. Nem rettenetes ez? S nem buzdit-e ez arra, hogy minden lehetőt elkövessünk, hogy ilyen esetek elő ne fordulhassanak. A másik eset ez: Egy katona hivem felesége kért, hogy küldenék férjének, aki MahrischIDeisskirehenben fekszik, imakönyvet. Küldtem neki két különbözőt. Pár nap múlva megjön a köszönő lap s rajta ezt irja a sebesült: „A magyar imakönyvet kollegámnak, aki mellettem fekszik s már másodszor sebesült meg, adtam. Nagyon örül neki s nagyon szépen köszöni. Fekete László a neve, Sopronba való". — Meglepetésem nagy volt e lap olvasásánál, mert én esak tót imakönyvet küldtem, de pár pere múlva megtudtam magyarázni a dolgot. A kiadóhivatalban a tót Stráner-féle Lelkifegyver közé egy magyar példány vegyült s épen e példányt küldtem hivemnek, aki elláthatta vele magyar kollégáját s hitrokonát. Nem buzdit-e ezen példa arra, hogy mikor az Isten ily „véletlen" dolgok utján maga elősegíti működésűnket, hogy minden lehetőt elkövessünk katonáink lelki ellátása érdekében. Csak az Istenért, ne halogasunh e munkát. Zoch Sámuel. IRODALOM. Az Akadémia 1914. hiaduányai. A magy. tud. Akadémia könyvkiadó vállalatában az elmúlt évre szóló illetmény gyanánt a következő tartalmas és diszes kötetek jelentek meg: Bajza József életrajza Szüesi Józseftől; 2. Pulszhy Ferenc kisebb dolgozatai; 3. Boutroux E.: Tudomány és Vallás, forditotta Fogarasi Béla revidiálta Ráez Lajos (sárospataki főisk. tanár), 4. Pater ID.: Tanulmányok, ford. Kőszegi László. A 4 kötet ára csinos angol vászonkötésben 14 kor. flz előfizetés 3 évfolyamra szól. Külön egy egy kötet ára 5, illetve 6 korona. Az első mű Bajza Józsefnek, a harminezas és negyvenes évek ismert kritikusának, költőjének és történetírójának vonzóan megirott és pályadíjjal jutalmazott életrajza, s igy irodalomtörténeti szemponlból nagy értékű munka. A második mű Pulszky Ferenc kisebb publieistikai dolgozatait tartalmazza. Sajtó alá rendezte Lábán Antal, kiválóan tájékoztató bevezetéssel látta el Marczali Henrik, a melyben a nagy arkeológusnak a tudományban és a közéletben való kiváló szerepét ismerteti. A dolgozatok legtöbbje a negyvenes és nyolcvanas évekből valók. Kiválóak a kritikaiak, főleg Petőfi költészetéről. 1892-ből való a „Hogy lettem magyar iróvá?" eimű, a melyben eperjesi szülei házáról és akkori társadalmi életről értekezik. Kritikái, mint maga is mondja, nagyon szigorúak, de mindenkor tárgyilagosak. Eperjesi szülőházát a Széchényi kör emléktáblával látta el. A többi 2 kiadvány fordítás, a melyből a jövő évfolyamokban kevesebbet kérünk az Akadémiától. Nem kérünk a jövőben a franczia és angol tud. irodalomból, sőt utóbbinak bibliája sem kell nekünk. Ez a két kulturnemzet a mostani világháborúban nagyon csúnya oldaláról mutatta be magát. Annak réme az ő lelkiismeretét terheli. Az Akadémia aa eredeti művek mellett inkább a kiválóbb német tudományos munkák zengzetes nyelvünkre való átültetésére fordítsa figyelmét. Ezt várjuk és kérjük a jövő évfolyamokban Heinrich Gusztávtól, mint az Akadémia kiváló főtitkárától. Pater művésztörténeti tanulmányát esak megemlítve, nagy tetszéssel fogadtuk a franczia Boutroux Emil „Tudomány és Vallás" c. művét, a melyben e két nagy szellemi hatalmasság egymáshoz való viszonyát fejtegeti az ókortól egészen a jelenkorig. Egy franciánál föltűnő mély vallásos érzés és élénk tudományos érzék hatja át összes fejtegetéseit, bár a protestantismust nem mindenütt értette meg egészen s birálta meg tárgyilagosan. A testes kötet közelebbről azokat a különböző rendszereket ismerteti, a melyek a bölcselet, a természettudomány, a soeiológia s a theológia (p. o. Ritschl) részéről a szellemi fejlődés története folyamán fölmerültek, sa melyek különböző utakon és módon a tudomány és a vallás ellentéteinek — olykor erőltetett — összeegyeztetésére és kiegyenlítésére törekedtek. Legtöbbjükben a vallás van alárendelve a tudománynak, holott csak határaik kölcsönös betartása és megbecslése alapján lehet viszonyukat helyesen megállapítani. Sorra egymásután elvonul előttünk alapos bírálat kíséretében egy Comte Ágoston és a humanismus vallása, Spencer Herbert és a megismerhetetlen, a jénai Haeekl (Ostvald) és a monizmus, a psyehologizmus és a sociologizmus, Ritschl és a radikális dualizmus (itt szerző kritikája a legegyoldalubb 1), Brunetiére és a tudomány (állítólagos) csődje, a cselekvés bölcselete, az amerikai James és a vallásos tapasztalat (hát Bergson intuitiomizmusa hol maradt?), hogy aztán egy befejező összefoglalásban az érdemes szerző a maga álláspontját körvonalozza, mely is abban csúcsosodik, hogy a tudomány mellett a hit és az érzelemnek is meg van a maga teljes létjogosultsága, s igy a két