Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-02-06 / 6. szám

XI. év. Budapest, 1915. fehruár 13. 7. szám. EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az eset­leces reklamáció is a lap tu­lajdonosához: Nősz,kő István leikészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldendő. ^ t§3 SZERKESZTIK: RAFFAY SÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FŐMUNKATA RS A K : SCHOLTZ ÖDÖN BLATN1CZK.Y PÁL ágfalvi esperes-lelkész cinkotai lelkész. GÖ/nÖRY JÁNOS eperjesi fogyni, igazgató. Megjelenik hetenként epv iven A lap ára : Egész évre 14 H Félévre 7 K Egyes szám' ára 40 f Hirdetések eu pályázatok ár-a: Kgész oldal ..... K A llandó hirdetése« megegyezés szerin-. 1 TARTAkQMJEGyZÉK : VEZÉRCIKK: A lelhészi javadalmazások. **) — A gyermeknevelési pótlékhoz. Mayer Pál — Irodalom. — Belélet. — Pálgázatok és hirdetések. A lelkészi javadalmazások. **) Mult heti számunkban felvetett eme kérdéshez — tekintve annak nagy fontosságát — hozzá kell még szólnunk, sőt — ha ugyan a mostani nehéz viszo­nyok között lehet e kérdés megbeszé­léséhez többek érdeklődését felkelteni -­szinte kérjük olvasoinkat, hogy lehetőleg sok oldalról világítsuk azt meg. — Mert — bár kényes is e kérdés — nem sza­bad azt csupán a lelkészek érdekében állónak tartani, hanem és első sorban az egyház érdeke az, hogy a lelkészi javadalmazások nem csupán a jelen igények közkielégitésére, hanem a jövő teljes biztosítására állapitassanak meg, illetve törvényileg szabályozhassanak. Ha visszagondolunk azokra az időkre, a nyolcvanas évek végére és a kilenc­venes évek elejére, szóval az előző zsi­nat előtti időkre,a mikor az akkori egy­házi vezérek és közgyűlések lépten nyomon adtak kifejezést afeletti aggo­dalmuknak, hogy a theologiák néptelen­sége s az ezt követő paphiány folytán ev. egyházunk hazánkban válságos helyzetbe jut s ez aggodalomnak volt következ­ménye az E. fí. azon szakasza, hogy a lelkészi javadalom 800 forintnál kisebb nem lehet s rámutatunk azon tényre, hogy ugy e szakasz, valamint az 1898 évi eongrua törvény hatása alatt lassan bár, de évről, évre még is s legalább félig megteltek a theologiák padjai, ebből a jövőre nézve is levonhatjuk a tanúságot. Hogy a tanúság levonása helyes, azt bizonyitja a mai állapot is, a mikor a theol. akadémiák hallgatóinak létszáma szinte örvendetesen felszökkent. Ennek pedig legfőbb oka volt a korpótlék tör­vény, a mely legalább a kisebb javadal­mazásuaknak mégis biztosit némi elő­menetelt, fokozatos fizetés emelést, a mint az a többi pályán is meg van. Természetesen e mostani állapotot, ha a multakkal szemben haladást is mu­tat, csak mint átmenetit üdvözölhetjük; mint sok-sok esztendő nehéz küzdelmé­vel elért gyenge gyümölcsnek örülhe­tünk, de — tekintetve az idők rohamos fejlődését — megállapodni itt nem lehet és nem szabad s ha az alkalmatos idő elérkezik e tekintetben is a régi fegy­verekkel és régi kitartással a régi elvek alapján folytatni fogjuk a küzdelmet mind­addig, mig elvül lesz kimondva és ke­resztül vive, hogy a lelkészek fizetése a legkisebb egyházban is legalább a középiskolai tanárok fizetésével legyen egyenlő. Ily értelmű szakaszszal kell az uj zsinati törvényben a régi 800 forintos minimumot megjavítani. De mást is kell a lelkészi javadal­mazások terén megjavitani, t. i. azt, a miből az a sok bűn és hiba fakadt, a melyre mult számunk vezércikkében is

Next

/
Oldalképek
Tartalom