Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-12-21 / 51-52. szám

EV&HQELLKUS ORALLO 481 1915 azon sirhantokat, melyek alatt a feltámadás nagy napjának felvirradását várják: Lukácsik Mihály tábori lelkésztársam, a szerbek által felkoncolt Száva melletti Boljevcin gyülekezetét utolsó lehelletéig hiven őrző Palkovics András ev. lelkész testvér, egyházunk hősi halált halt felügyelői, tanárai, tanitói, hiveink ezrei. Porladozó testetek felett a kegyelet és hála magasztos érzésével köszöntünk Titeket megdicsőültek a karácsonyi angyal szózatával: Békesség nektek! Sebesülteknek osztom az Ur szent vacsoráját. Egyik botra, a másik amputált mankóra támaszkodva vánszorog be a kórterembe. A súlyosan sérültek gipszkötés alatt mozdulatlanul, csendesen viselik el éles fájdalmaikat. Elvonulnak lelki szemeim előtt nemzetem haza került letört virágai, villámsújtotta erős tölgyei, a keresetképtelenné vált családtagok és fők nagy serege, kiknek a megélhetés gondja egyre mélyebb barázdákat von arcukon; óh hogy szeretném hirdetni, szivetekbe lehellni netkek a karácsonyi szózat áldását: Békesség nektek! Egy trén-oszlop öreg népfelkelőinek tartok istentiszteletet. Tegnap fedeztem fel őket. A Kossuth nóta dallamára fújták: Ferenc Jóska azt üzente Elfogyott a regimentje s igy vonultak be „Láger"-ünkbe. Érdeklődöm különösnek látszó jókedvük után. Sorozásról jönnek. A magyar vér még ott sem tagadja meg magát. Imádkozunk mint minden alkalommal a családért. Szivünk magunkhoz öleli kedveseinket, kiket egy-egy elfojtott könnycsepp mellett a második boldogtalan karácsony ünnepén a legtisztább, legőszintébb szeretettel köszöntünk, a családi asztal melletti üres helyeinket az Ur angyalának átengedve: Békesség nektek! Egy tartalék század parancsot kapott a lövészárokba való bevonulásra. Róm. kath. kollegámmal közös istentiszteleten készítjük elő az útra őket. A teremben előbb ő fungál majd felhívja híveit, hogy mikép mi résztvettünk az ő istentiszteletükön, ugy ők is vegyenek részt a mienken. Mielőtt elbocsátanók őket kitűnik, hogy a róm. katholikusok között sok a vend, ki más nyelvet nem tud. Kollegámmal egyetértve megimádkozom velük. Uajha a karácsonyi angyal szózata drága hazánk határai közül elűzné a felekezeti torzsalkodások egymás lekicsinylésésének, gunyolásának szándékos károsításának átkos szellemét. Innen a harctérről szeretettel köszöntünk titeket hazánk különböző felekezetei : Békesség nektek! Egy hadosztály pihenő pékosztagához vezet r. k. kollegám. Tartsak a protestánsoknak istentiszteletet. Azonnal felkészülünk. Véletlenül mindnyájan reformátusok. A 42-ik ádventi tartalmú zsoltár, majd a fenálló „Te rólad zeng dicséretünk" után a 90-ik zsoltárt énekeljük. Az istentisztelet befejeztével — mint mindig, hogyha van — imakönyveket osztok. Mig mi itt munkálkodunk, azalatt otthon régi sebek ujulnak ki. Hogyha már egy akolba nem tömörülhetünk, ugy legalább az édes testvért lássuk, tiszteljük és szeressük egymásban elhárítva minden szeretetlenséget, akadályt a karácsonyi angyal útjából; Békesség nektek! Járuánykórház szobájában typhusosok között osztom az Urvacsorát. Magyarok, szászok és egy tót hívemnek. Mindegyiknek külön anyanyelvén. Egymást nehezen bírják megérteni, de az egy felekezet melegebb szeretetre indítja szivüket. Lelkem megint ott lebeg a hármas bérc és négy folyam között, honnan oly sokszor távozott el anyaszentegyházunk kebeléből az egyetértés, vagy teljesen kihamuadt a testvéri szeretet, partikuláris érdekek, bizalmatlanság, elfogultság miatt. Lehetetlen, hogy e rengeteg áldozatot kívánó háború, melyben mi evangélikusok mindhárom nyelvű népünkkel a legteljesebb odaadással vettünk részt, közelebb ne hozzon, ne tömöritsen minket anyaszentegyházunk fejlesztésének munkamezején. Ne a szerint becsüljük egymást, hogy milyen nyelvet beszél, vagy nem használ kartársunk gyülekezetében és családjában, hanem az egyház és haza iránti munkássága kifejtésénél a háború folyamán hogyan buzgólkodott és milyen eredményeket tudott elérni. Különböző nyelvű Testvéreim a karácsonyi angyal szózata teljesedjék be rajtatok : Békesség nektek; Kis szobám falai között, mely hármunknak nyújt szállást, egy r. k. cseh és egy gör. kath. román kollegával lakom. Testvéri szeretettel egymás iránt igyekszünk a háború keserűségeit elviselni. Mikor az Őrálló kedves vendégként beköszönt, sorba elolvassuk. Bizony nem szolgál örömömre, hogyha az ev. lelkészi kar harmóniáját megzavaró tünetekről is megemlékezni kénytelen. Miből erednek ezek, a különböző theol. irányzatokból, vagy egjházi lapok és egyének érdekeiből? Nem tudom, de nem is kutatom; én csupán egyet szeretnék egyért fohászkodom, hogy a karácsonyi angyal szózata itt is meghallgatásra leljen: Békesség nektek! * * * Békesség nektek! Ne csak hazánk és szövetségeseinkhez küldd el kegyelmes MennyeiAtyánk szent Fiad születésének áldásait hirdető angyalodat, hanem ellenségeink fejedelmeihez is,