Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)
1915-12-21 / 51-52. szám
1915 Kilobbant a tűz? Áduenti beszédeinkben oly sokszor teszünk emlitést a próféták jövendöléséről, a kegyes messiás-várók nagy hitéről, fel nem adott reménykedéséről. A prófétizmus, mint vallástörténeti mozgalom, a rejtelmesség ködgomolyagjának közepében áll. Annyiban megértjük, amennyiben a papi iránynak, ennek a külsőséges, felszines, szertartásokba fulladt kegyességszegény vallásosságnak a kemény ellenzéke volt. De abban a tántoríthatatlan, szinte fanatikus várásban, melylyel feledve a jelen minden sötétségét, nyomora:, a jövő ajtaja előtt álldogáltak, abban a kiábrándulás nélkül való reménységben, melynek szárnyain jártak s emelték népüket, az ó-szövetségi világ legrokonszenvesebb s egyúttal legrejtelmesebb alakjai — a próféták. Volt bennük valami a mi eltiint regőseinkből, hegedőseinkből. Mikor népük lehajtja fejét s ugy látszik, mintha a néphalál fekete palástja nyúlna előre az alkonyi árnyékban, ezeknek az ajkán — mint a mi regőseinknek a lantján — valami tiszta, üde csengésű hang zendül. A jövőt takaró, sötét nehéz függönyre képeket festegetnek. . . fl láncokat aranyszínű fénynyel öntik le. A népsir kőszikla ajtaján át egy uj, méltóbb, dicsőbb népsors napsugaras távlatait mutatják csüggedt nemzetüknek. Nincs valami más miljőellenesebb szellemi mozgalom, mint az ó-szövetség prófétizmusa. A sivárság ásit a prófétákra nemcsak koruk történeti szituációjától, de kortársaik lelkéből is. Köröttük a láthatár fekete bakaesinba van vonva, semmi fehérség nincs előttük, ha esak nem a ledöntött oltár szertegurult gránitkoekái s a mezőkön és szakadékokban heuerő csontvázak, melyekről sakát és keselyű lerágta a hust. . . , És ők hirdetik a világosságot, várják a szines, a ragyogó hajnalt. Nem is ez a csodálatos, hanem hogy az a szertelen, az az alaptalan, az a lemosolygott hit nem szégyenült meg: a várt hajnal egyszeresak felvirradt. * Ma, a materiális erőviszonyok nagy mérlegelése idején, mikor seregek, ágyuk, gépfegyverek száma méri az erőt s uele a népek létjogát, reánk, kiknek a prófétákkal egy szent, egy lelki vérrokonság hitéhez kell emelkednünk, olyan nagy, emberi feladat vár a mai piros adventbenA próféták tüzét élesztgetni a világra borult sötét, véres időkben, uilágitani az utuesztőbe jutott 479 elgondolásoknak, hinni, fanatikusan hinni tanitani a esüggedőket. A hit az Isten terue : a mi az emberiélekben hit, az az Isten lelkében teru, akarat. A mi hitünk egy jobb kornak, annak az imádságos kornak eljöuetelében nem valami üres nosztalgia: az Isten lelke élesztgeti azt. Volt-e tanítás miljőellenesebb, mint a próféták prédikálása? És ezek a nagy lelkek, ezek a kemény emberek hittek az ő meg nem értett, lemosolygott gondolataik, az ő hihetetlen álmaik megvalósulásában. Nekünk hinnünk és hinni tanítanunk kell népünket a nagy, az egyetemes népcsendesség, a világra egyszer valamikor alászálló általános béke, a fegyvertelen államokból alakulandó ember egyetem megvalósulásában, hinni a világbékében. A hité a jövő. Tanuljunk hinni a prófétáktól. Olyan a mély, az igaz hit, mint a tüz : még azt is meggyújtja, vagy legalább megmelegiti, amivel oltani akarják. Minket a nagy világcsendesség adventi várakozásában e magasztos prófétai látásunkban ez a kilátás nélküli felhős látóhatár, ez a hitünkre zuhogó vérözön nem tántoríthat meg. Vagy mióta mozog az Isten ügye az arzenálok telítettsége, vagy üressége szerint? . . . . Ugy elkomorodik lelkem, midőn a kezembe kerülő lelkipásztori írásokban a sok szónoki dekoráció alatt oly halk hangú, sőt itt-ott már elnémult csecsemő-sírássá lett a mi uj-szövetségi prójéciánk: az egyetemes, a világbéke. Nekünk pedig a Jelenések káprázatos világképét kell látnunk ma is oda vetítve az ágyufüsttől beárnyalt horizonton. A miljő lehet sötét, de fekete keretben a kép színessége még fokozódik. Az Ur terue nem a mi nyomorúságos időnk szük keretei közé van szorítva. Amit mi nem látunk, még nem valótlan az, amit a mi eltűnő életünk hullámverése idején még nem zárt le azzal a megvalósító hatalmas ámen-nel az Ur, még nem üres rajongás. Hinni 1 Reánk, lelkészekre nézve csakugyan annyi, mint — lenni! Am a hit igéret az Istentől. Ö megadja, beteljesíti. Uj próféták! Tanítsátok népünket hinni s a bus, csüggedt embereket tanítsátok imádkozni az áldott, a boldogságos békességért, az egyetemes békéért. Ezt ne felejtsük ki beszédeinkből. Éleszzük a szent tüzet. Hideq van. , EVA MGEL1KUS ŐRÁLLÓ
