Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-12-04 / 49. szám

462 kivált a kik a szórványok templom nélküli hitéletét élik, midőn vasárnaponként elénekelvén a hözö s, az egységes zsoltárt, elgondolják, hogy a közel és távoli templomokban a testvérek ezt énekelik és igy énekelik. Mi nulunk bármily szép, bármily impozáns az egyéniesülés elue, a lényegtelenekben való szabadság és bármily igazán szellemi érdek, hogy ez az elv csorbítás nélkül érvényesüljön egyházunkban, (belül a lelkében) a teljes differenciálódás a lithurgiában nem vezetett hasznos, üdvös eredményre; igy erősbül a formai egység, a lithurgiai egységesülés nagy igénye. Főként ma erősbül ez az igény. Ma mikor kiilömböző vidékek evangélikusait tereli egybe sebesültekként és betegekként a nagy világuihar, mikor oly sokszor egyesülnek áhítatban a lelkek, hogy égy-egy ének, kivált a mi felségesen szép „Erős uárunk" akkordjaiban csendül ki a megihletődés, hányszor tapasztaljuk, hogy a szöveg és dallam vidék szerint külömböző variálása mennyire megrontja a közös áhítatot, mily sokszor bontja meg a „lelkek egységéti" Igy születik meg az a nagy igénu, hogy a főbb énekeink, kivált azok a vezérlő dallamu énekeink legyenek egységesek; annyira egységesek, hogy még ha külömböző nyelven éneklik is, a nyelvi külömbségek belesimuljanak a dallamegységbe. . Ámde menjünk további Végezzünk radikálisabb munkát. Mi óhajtjuk, hiuánjuh a teljes lithurgiai egységet. Miért? Mert érezzük szükségét. Mert azt a nyelvi külömbségből kifejlődni kezdő, sőt kifejlett lelhi hülömhséget, mely a mi egyházainkat annyira szétuálasztja, igy megszüntethetőnek véljük. Ki az, aki azt a levegőbeli külömbséget nem fájlalva érezte, mely a mi más nyelvű istentiszteleteink között van? Nemcsak levegőbeli az ; sajnos: több 1 Ne féltsük a formai egységtől a mi szellemi nagy elvünket a — szabadságot! Lehet a legnagyobb formához kötöttség keretében a legszabadabb lélek-repülésnek helye. Az oltár egysége s a szószék szabadsága, a liihurgiai kötöttség s a homiletikai függetlenség, a formai egység s a lélek egyéniessége : nem kapcsolhatlan fogalmak. Kössük össze s egyházunk izmosabb lesz. Ruhája egysége lelke egységének, elvei közösségének lesz állandó predikálása. Sokszor volt már erről szó. De mi megmeghuzzuk a harangot. Mindaddig, míg a többiek is meg nem kondulnak, — szikla — Karácsony esti istenitisztelet. flz ádventi várakozás áldott időszakában vagyunk. . . . Napról- napra közeledik a keresztyénség lélekemelő és magasztos ünnepe, a karácsony. Mindannyian készülődünk az Ur fogadtatására, de érezzük, hogy e vérzivataros idők előtti ádventi várakozás s a mostani között, feltűnően nagy a külömbség. Ma is millió és millió ártatlan gyermeki sziv erőteljesebben dobog a ]ézuska jövetelének hallatára, de a kicsiny örömtelt arcok mellett, az édesanyák és hitvesek végtelen sora, féltő aggodalommal, fájdalomtól rebegő sziuvel tekint a szent ünnep elé . . . Érzik mindannyian, hogy a mostani ünnep öröm és boldogság helyett, csak bánatot és keserűséget fog h zni a fiaikért aggódó édesanyáknak s férjeik miatt remegő hitveseknek. Hiába fognak a kicsiny gyermekek kedvéért felragyogni a csillogó fenyőfák, nem lesz a mostani karácsony az a megszokott, meghitt családi ünnep, nem, hisz számtalan karácsonyfa mellől hiányozni fognak a gyermekeik mennyei boldogságában osztozó édesapák s a kisebb testvéreikkel játszadozó felnőt ifjak, kik messze, a békés családi otthontól, hófedte mezőkön, ellenség golyó záporában auagy öldöklő harcok ádáz tusájától elfáradtan, ellenség hatalmában idegen földön összekulcsolt kézzel hozzátartozóikért imádkozni fognak. S végül hány családi otthon lesz a bánat és keserűség tanyája, hány ezer és ezer szülői sziv fog e szent estén az imádság lélekemelő szárnyain jeltelen, omladozó sírokhoz szállani, hol az igaz ügy védelmében elesett hőseik örök álmukat alusszák. E számtalan bánkódó léleknek fájdalmát — amely a szent estén még inkább erőt fog venni rajtuk — a vigasztalás szauával s az örök evangélium erejével enyhíteni, mindannyiunk elsőrendű kötelessége. Mem hagyhatjuk ea estén teljesen magukra a vérző sziveket, fel nem kereshetjük őket külön külön, bár ez volna a legideálisabb módszer ezért kívánatos, hogy az egyes gyülekezeteinkben divó karácsony esti istenitiszteleteket általánosítsuk. Nyíljanak meg ez alkalommal minden templom kapui, gyúljanak meg a gyertyák pislogó lángjai, fogadjuk szeretettel a templomba sereglő híveket, ének, rövid beszéd, buzgó ima feltétlenül felemelóleg fog hatni a résztuevőkre. Helyén való lesz talán ez alkalommal az Ur szent vacsorájának a kiosztása is. Hadd egyesüljenek hiveink legalább lélekben azokkal, akikért forró imájuk száll az egek Urához.