Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-01-30 / 5. szám

év. Budapest, 1915. január 30. 5. szám. 0 EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetlcces reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye

1) küldendő. ÜS SZERKESZTIK: RAFFAY5ÁNDOR NOSZKO ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FŐMUNKATA ITÓAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PAL ágfalvi esperes-lelkész. cinkotai lelkész. GÖ/nÖRYcJÁNOS eperjesi fogyni, igazyató. Megjelenik hetenként eav iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 ,k Egyes szám ára 40 f Hirdetések es pályazatok ár-a: Kgész oldal 4(i K A llandó hirdeféseK megegyezés szerin.i TARTALOMJEöyZÉK : VEZÉRCIKK: A lelkészi javadalmazások. Raffay Sándor. — A gyermeknevelési pótlékhoz. Banezik Sámuel. — Qeduly püspök körlevele. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. A lelkészi javadalmazások. A bányakerületi közgyűlésen egy nagyfontosságú kérdés különösen élénk eszmecserére adott, alkalmat. Ujabban mind gyakoribb jelenség, hogy egyes nagyobb egyházközségek a meglévő papi meghivó és dijlevelekben joglalt javadalmazásnak úgy a minőségét, mint a mennyiségét változtatni törekszenek. Feltűnő és szomorú azonban, hogy bár a drágaság mind nagyobb és nyomasztóbb lesz, a változtatásokkal a lelkészi javadalmazást rendesen mégsem emelni, hanem kevesbiteni akarják. Szomorú, hogy mig valamennyi életpályán a fizetés javitására és a megélhetés megkönynyitésére törekszenek, addig a lelkészek javadalmazásának folytonos nyirbálásával mind nehezebbé teszik a lelkészek családfenntartó kötelességeinek a terheit. Pedig az összes életpályák betöltői között a lelkészek az egyedüliek, akik mellékes foglalkozások után mellékes jövedelmekre sohasem számithatnak. A lelkészeknek csak a meghivó és dijlevélben biztosított jövedelmekre lehet támaszkodniok, a melyeket pedig maga az állam is az anyakönyvi jövedelmek kárpótlás nélküli egyoldalú megszüntetésével érzékenyen megesonkitott. Végzetes hiba volna, ha a gazdasági és társadalmi viszonyok sujtoló hatású változásain kivül most még magukban az egyházközségekben is elharapóznék az a törekvés, hogy lelkészeik jövedelmeit bármily módon is leszálitsák és kevesbítsék. Egyetlen egyházközséget sem kivánok megnevezni azok közül, amelyek a lelkészi javadalmazásokat akár a legközelebbi múltban már leszállították, akár azok leszállítására most teszik meg a lépéseket. Egyet azonban bántás nélkül kiemelhetek. Ez az, hogy azok az érdekcsoportok, amelyek talán az egyházközségek valamelyes érdekének a vélt szolgálatában e mozgalmakat megindítják és vezetik, sem a közegyháznak, sem a felbolygatott egyházközségeknek nem tesznek jó szolgálatokat. Lelkészeknek sohasem voltunk bővében, de közegyházunk csakis úgy kerülhet, aggodalom nélkül a jövendő elé, ha a lelkészi állást kívánatossá s anyagilag is a megfelelő kulturfokozaton levő s a megfelelő jelentőségű állásokéval azonos javadalmazásuvá teheti. Az egyes egyházközségekben pedig a fizetések leszállítását célzó mozgalmakat sokkal könnyebb megindítani és felszínen tartani, mint erkölcsileg káros hatásukat gyógyítgatni. Különösen káros és végzetes következményekkel járhat a meghivó és dijlevelekben megállapított földbeli és természetbeli járandóságok igaztalan fel-