Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-11-27 / 48. szám

1915 nem történik, ott marad minden — a régiben. És vájjon eljő-e amaz ádventi király, ki a Békesség fejedelme, az új évben a nemzetek és népekhez is ? Véget vet-e a vérontásnak és reájuk virrasztja-e az epedve várt békesség áldott és áldást osztó napját? Vájjon betölti-e az uralkodók és alattvalók szivét az ő Szent-Leikének erejével, hogy a béketárgyalásoknál és békekötésnél a physikai erők és politikai érdekek félelmetes jelentősége mellett az erkölcsi és jogi indokok is tényezők legyenek? Az ezt követő békés időszakban pedig a nemzetközi életben jelen lesz-e az Ur jézus? Belevisszük-e az ő nevében a nemzetközi érintkezés terére a kölcsönös megértést és megbecsülést, a jogelv tiszteletét s a szent solidaritás evangéliumi magasztos elveit? Igyekszünk-e kiegyenliteni az állami és nemzetközi élet ethikájának nagy ellentétét s behozunk-e több erkölcsöt a bel- és külpolitikába egyaránt? Nem a világháború viharától félrevonuló, contemplativ, utópisztikus rajongásra van szükségünk, hanem arra, hogy a politikai rugók, a nemzeti aspirációk, érdekek és hivatások tekintetbe vételével — az állampolgárok milliói akaratának érvényesitésével az evangélium isteni elvét törvényes, alkotmányos uton fokozatosan belevigyük a nemzetközi érintkezés terére is, hogy a Krisztus tudománya nemcsak a magán, társadalmi és állami életben, de a haza határán tul az államok érintkezésében is tényező, szövétnek és világosság legyen és büszkesége mindazoknak, kik a Krisztus szent nevét vallják. Fogadjuk, üdvözöljük, marasztaljuk tehát e gazdag égi kincsekkel beköszöntő ádventi vendéget s Ő bizonyára mielőbb visszaadja az ádáz küzdelemben egymás ellen törő népeknek a milliók által sovárogva várt ideiglenes, sőt állandó békét isi S ez lenne bizonnyal a legszebb, a legdicsőbb, a legáldottabb ádvent. Jahn Jakab evang. lelkész. Euezz a mélyre 1 (Bevezető elmélkedés a M E E E közgyűlésén.) Kegyelem néktek és békesség Istentói és a mi Urunk, a jézus Krisztustól! Ámen. £ Alapige: Lukáes, ev. 5, 4. Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak : Euezz a mélyre, és uessétek ki hálóitokat fogásra 1 Kedves testvérek 1 Mikor egyesületünk nagyrabeesült elnökétől azt a megtisztelő megbizást nyertem, hogy én itten valamely bibliai szakasz felett rövid elmélkedést tartsak, önkénytelenül is a genezáreti jelenet tolult lelki szemeim elé, a kék tavon úszkáló halászbárkával, a benne szorgoskodó halászokkal s az Üdvözitő előtt eme panaszban kitört Péterrel: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit l S ebben a panaszos felkiáltásban mintha a magam lelkének, mintha sokunk lelkének benső hangját hallanám felcsendülni. Mert hiszen mi is, az istenországa Qenezáret-tavának mai halászai, ugy állunk ma hajónk árboca mellett, mint Péter állott hajdan, — csalódottan, elborult lélekkel, a mikor látjuk, hogy hosszú két évezrednek annyi nemes törekvése, mely e földön a békét munkálta, annyi szép prédikációja, mely az evangélium igéivel a szeretetet hirdette: sikertelenségbe fult, s a mai kornak sokat emlegetett kulturája s humanizmusa csak aféle délibábnak mutatkozott be, melyet elfúj a szél, hogy helyén a legduruább önzés járja véres haláltáncát. Azt hiszem, hogy nemcsak az én lelkem, hanem sok lelkipásztornak a lelke ment át keserves benső vívódáson, a mikor a körülöttünk tomboló vihart.kitörni látta . . . Hát esak ott tartunk még az istenországa utján, hogy most az emberi keblek mélyén lappangó ősi vadindulat hatványozott pusztitó erővel taposson végig jogon, igazságon, békén, szereteten, nagybecsű alkotásokon s emberi sziveken ? ! . . Miért prédikáltunk hát mi, keresztyén papok, két évezreden átP Verejtékünknek hol az eredménye? A szeretet evangéliomának hol a haszna, ha mindaz megtörténhetett, a mi történik, s a huszadik század nem tudott okosabb s emberségesebb utat találni igazságainak érvényesítésére s a szivében meggyülemlett mérges anyagok leesapolására 1 ? Valóban kikívánkozik a lélekből a keserű panasz: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit l Vagy talán mi, papok, rossz uton járunk s téves irányban keressük a bün s az emberi nyomorúság óvszereit; és talán az az evangé-