Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-11-20 / 47. szám

442 eVANGELIKUS ŐRÁLLÓ nem szükséges. Mind ismertük, mind tiszteltük, mindnyájan szerettük. Kezeiben a vezéri pálea a legjobb helyen volt. Diszt, fényt, tekintélyt adott egyesületünknek. Erő volt a fellépésében, erő az akarásában, siker biztossága minden munkájában. Elköltözése vesztessége mindnyájunknak, pótolhatatlan kára egyesületünknek. Akinek szolgált, az ő Ura legyen jutalmazója az örökkévalóságban, a kikkel együtt szolgált, őrizzük meg hiven emlékezetét itt a mulandóság világában. Az ideiglenes választmánynak egyik tagja, Borbély Gyula lelkésztársunk is elhagyott bennünket. Szelid, jólelkű, buzgószivü kartársunknak legyen emlékezete áldott miközöttünk. Ma az egyesület pályafutásának fordulóján áll; végleges szervezkedésére annál nagyobb szükség van, mert a világháború hatását euangéliumi egyházunk és annak lelkészi kara is megfogja érezni. Nem csapásaiban, hanem a követelmények és teendők megszaporodott sokaságában, fl világháború lelkészi karunktól már eddig is sokkalta többet követelt, mint a békesség csendes napjaiban. Követelményeit lelkészi karunk legjobb erői szerint igyekezett teljesiteni. Az igazán öntudatos, épitő, evangélizáló munkálkodást azonban még csak ezután várja tőlünk a könnyek permetegétől porhanyitott szivek világa. Ha uj világ felvirradását várjuk a világháborútól, akkor ennek az uj világnak a napját, a Krisztus evangéliuma fényét, vigasztaló s éltető melegét nekünk kell bevinnünk minden hajlékba és valamennyi szivbe. flz evangélizálás szent munkáját lelkészegyesületünk lesz hivatva irányitani, annak munkásait pedig a testvéri megértés, a szerető megbecsülés, a krisztusi vallásosság lelki kötelékeivel összefűzni s mint egy lélektől áthatott testületet összetartani. A lelkészek egyesületének e célból való végleges megalakulása hitünk és 1915 akaratunk szerint egyetemes egyházunk életének is egy uj korszakát nyitja meg. fl lelkészek sokszor állottak már idegenül egymás mellett. Ezentúl testvérekül fogják egymást nézni és támogatni. fl szerteszét önmagukat felemésztő egyesek mostantól fogva az egyetakarás medrébe gyűjtve épitik majd az Isten országát az evangéliumi egység szellemében. Az egyetemes érdekű dolgok egyező lelkek táborára támaszkodva nyernek majd uj erőforrást a megvalósulás nemes küzdelmében. A lelkészi kar szent hivatási terhét ezentúl azzal a tudattal veheti fel a vállaira, hogy testvérek megértő szive dobban együtt az övével s ami nemes eszmét a lelke megterem, nem sorvad el vele együtt a csendes falu magányában, hanem szárnyakat kap s támogatókat talál s ugy indulhat el a biztos siker közjót épitő áldott utjain. Ezért a mai közgyűlés szinte válságos fontosságú, igen tisztelt kartársak. Nagy egyházszeretettel, igaz komolysággal, erős testvéri jósággal, megértésre törekvő szelídséggel vegyen azért részt minden egyes lelkésztestvér e mai gyűlésen, melyre Isten áldását kérve a gyűlést ezennel megnyitom. Raffay Sándor. Egyetemes közgyűlés. Mult heti számunkban az ez évi nov. hó 10-én kezdődött egyetemes közgyűlésünk első két napi tárgyalásáról s az ezen két napon hozott határozatokról már tájékoztattuk olvasóinkat a nélkül, hogy küzgyülésünk külső képéről csak röviden is megemlékeztünk volna. Pedig ez idei közgyűlésünk megérdemli, hogy e tekintetben is szóljunk róla. Egyetemes közgyűléseink az utolsó éuekben általában mindig igen látogatottak voltak, a mit örvendező lélekkel állapithatunk meg, mert ez a nagy látogatottság is azt bizonyltja, hogy ezen érdeklődéssel növekszik a buzgóság is az egyház iránt. Az idei közgyűlés az eddigieknél is látogatottabb volt ugy, hogy a karzat is szépen megtelt nem csak érdeklődő hölgyek-