Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-10-23 / 43. szám

~508 A haza kérőszava kell hogy mindnyájunk szivéhez megtalálja az utat. Legyünk rajta, hogy az erőpróbát mi is dicsőségesen álljuk ki s mi „itthon maradottak" igy legyünk méltók a harc­téren hősiesen küzdő fiainkhoz és testvéreinkhez! Isten óvja, áldja s diadalra segélje édes magyar hazánkat! Hittestvéri és hazafias üdvöz­lettel" stb. Geduly püspök a lelkészek és tanitók drágasági segélyezése érdekében a következő körlevelet intézte a kerületebeli egyházközségek elnökségeihez és tagjaihoz: „Azon világraszóló küzdelemmel párhuzamosan, amelyet hős fiaink a reánk sokfelől támadó ellenségeinkkel szem­ben életük és vérük feláldozásával vivnak immár második éve, — itthon, békés családi tűzhelye­ink körül lassan-lassan egy más természetű küzdelem nehézségei és gyötrő gondjai foglalják le a sziveket — és ez — a készpénzjavadalom­ból élők hihetetlen erőfeszitése a mindennapi kenyér, étel és ital, tüzelő és világítás, ruházat és egészségügyi kellékek beszerzéséért. A közpályán működő magán- és köztiszt­viselők százezrei hangos szóval döngetik a ke­nyéradó allam, vármegye, városok, ^özségek, iskolai elöljáróságok, hivatali feljebbvalók ajtaját kenyérért, fizetésjavitásért, drágasági pótlékért, háborús segélyért. Reámutatnak, — és nem ok és alap nélkül — az ipari és kereskedelmi és gazdasági termelők feltűnő méreteket mutató vagyoni gyarapodására, — mig ők, akik hazánk szellemi életét, közigazgatását, törvénykezését, tanügyéi, vallás-erkölcsi életét uezetik, irányitják, szervezik és igy annak ellenálló képességét a vész és vihar e szörnyű esztendeiben biztosítják, a leg­sujtóbb gondok, lealázó nélkülözések, az erő- és egészségemésztő töprengések nehéz korszakát élik. Sürü egymásutánban kapom a főként városi gyülekezeteinkben vagy falvakon, — de gazda­sági foglalkozás nélkül működő lelkészektől és tanítóktól a panaszos feljajdulást, hogy idestova nincs mit enniök, gyermekeiket iskoláztatniok, sőt télére meleg lábbelivel, ruhával ellátniok. Amennyire egyházkerületünk szerény anyagi helyzete megengedte, igyekeztem a nehéz élet­gondokkal való megküzdésben legalább pillanat­nyi segítséget nyújtani gondterhelt lelkészeink­nek, tanítóinknak. De ez a segélyforrás — Bal­dácsy, Közalap, Tüzkárbiztositási letét stb. — immár kiapadt. Azonban a gond, a bánat, a félő szivek töprengése a felől, hogy mi lesz velők a közel jöuőben, a tél nehéz hónapjai alatt, — megmaradt. És ha a mi evang. egyházunk lelké­szei és tanítói nem is viszik panaszaikat a nagy nyiluénosság elé, ha szerényen, némán meghu­1915 zódva viselik is e nehéz napok ostorcsapésait, — nekünk, kik velük együtt érzünk örömet és bánatot, ennek dacára, sőt épen e tiszteletre­méltó magatartásuk által fokozottabb mértékben ösztönöztetue, kötelességünk nehéz sorsuk eny­hítésére megtenni azt, ami lehető. Kivételes idők kivételes eljárásra jogosíta­nak, sőt köteleznek. Máskor egyházközségi, zőt közegyházi intézményeink megerősítésén áldoztunk, adakoztunk, kerestünk és találtunk segélyforrásokat. Most, — egyházi alkalmazot­taink megélhetésének gondját kell felvennünk. „Egymás terhét hordozzátok s igy töltsétek be a Krisztus törvényét." fl mely egyházközség hivei a háborús közgazdasági viszonyok között anya­giakban szemmelláthatólag gyarapodtak, mig csupán készpénz jöuedelemre utalt lelkészeik és tanítóik szemlátomást nélkülözésre vannak kény­szerítve, — ott a hívek krisztusi lelkülete, evan­géliumi érzése, gyöngéd, ragaszkodó, hittestuéri tapintata megtalálja a módját annak, hogy kell­jen e kivételes napokban hozzájárulni az egyház vezető alkalmazottainak, az Ur szőlleje munká­sainak sorsa enyhítéséhez. A hol vannak pénz­tári, számadási maradványok — vagy külön meg nem határozott rendeltetéssel biró alapok, ezek segítségével, vagy esetleges önkéntes megaján­lás utján lehet ez igazi evangéliumi szellemű segély fedezetéről gondoskodni. Mindenesetre különös gondjába ajánlom a m. t. egyházközsé­geknek és főként a felügyelő uraknak, hogy találjanak reá elfogadható, az evang. egyház szeretetszelleméből fakadó és az egyház alkot­mányával megegyező módot, — hogy mint az a múltban annyi sok más esetben dicső példákban igazolódott be, — most is beigazolódjék, hogy a Krisztus igéjénak szolgálata az evangelikus hívek megértő, testvéries támogatása mellett gyönyörűséges szolgálat és könnyű teher! Nyíregyháza, stb." A uall. és közokt. mimsztepiumból. A vall.- és közokt. miniszter ur 11500 915. ein. sz. rendelete szerint az 1865—1872. években szü­letett B. alosztályu népfölkelésre kötelezett s a népfölkelői szemlén katonai szolgálatra alkal­masnak minősített felekezeti tanitók közül azok, akik a népoktatás zavartalan biztosítása szem­pontjából nélkülözhetetlenek, a népfölkelési tény­leges katonai szolgálat alóli felmentésre javas­latba hozhatók. Egyben jelzi a miniszter ur e rendeletében, hogy a katonailag kiképzett pót­tartalékos, ualamint A. alosztályu népfölkeló tani­tók felmentésre csak az esetben hozhatók javas­latba, ha a „mondott kategóriákba tartozók katonai felülvizsgálaton fegyveres szolgálatra EyANGELIKUS ŐRÁLLÓ J

Next

/
Oldalképek
Tartalom