Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-10-16 / 42. szám

XI. év. Budapest, 1915. október 2. pio szem. Pf OEALLO EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az eset­leges reklamáció is a lap tu­lajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. ^ t§9 SZERKESZTIK: RAFFAY SÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti leikés/.. rákoskeresztúri lelkes/.. FŐ:*UN KATA HSAK SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PAL ájrfalvi esperes-lelkes/,. oinkotai lelkész. DUSZ1K LAJOS GÖ/nÖRYJANOS szatmári lelkés;. eperjesi főnyin. i<raz<:ar/>. Megjelenik hetenként egv iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 k Egyes szám ára 40 j ^rdetések es jmlyazatob ár-a: K ír ész oldal . 40 K Álland ó hirdetésen.meg tv yezés szennt TARTAE.OMJEGIJZÉK : VEZÉRCIKK: Több testuéri melegséget! Geduly Henrik. — Nyílt leuél. Mohp Gyula Rendkívüli segély. Lápos. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Több testuéri melegséget] Mennél jobban közeledünk október 31-ikéhez, annál több emléke ujul fel lel­künkben a reformatio nagy müvének. Elvonulnak emlékezetünk táblája előtt a reformatio, a vallástisztitás nagy müvé­nek héroszai, a kik nemcsak a szándé­kos sötétségben nevelt tömegek fanatis­musával, babonás tudatlanságával, de, a mi ennél fellépésük belső becsének és erejének felismerésében még súlyosab­ban esik a latba, — egy egész világ ellenséges hatalmi erőszakosságával szemben is kivivták a lelkiismeret jogát az egyes egyén legbensőbb életének, a hitéletnek a külső nyomás alól való felsza­badítására. És aztán elvonulnak szeme­ink előtt fájó emlékei a sok megpróbál­tatásnak, keserű üldöztetésnek, nehéz, csaknem a megsemmisüléssel fenyegető szenvedéseknek, a hatalom erőszakának kiváltságait féltő klérus és a vele összefogó katonai és kormányzóhatalom méltatlan, igazságtalan, jogfosztó, üldöző erőszakának. Véres küzdelmek, minden jobb érzést jellázitó keserűségek emlé­kezete ujul meg, a mikor az evangéliumi hiteallók hosszú sorozatának, a kifosz­tott templomok, a feldúlt lelkészlakok és iskolák, a földönfutóvá lett papok és ta­nítók, sőt a gályarabság és a vértör­vényszékek mártyromságába hurcolt lel­kipásztorok szinte végnélküli sorozatát szemléljük emlékezetünkben. És elvonul előttünk a két protestáns egyház még e gyászos külső keretek között is a lelkek üdvére, a szeretet szellemének e földön meggyökerezteté­sére, a művelődés terjesztésére irá­nyuló, igaz evangéliumi alapon világ­szerte folytatott tevékenységének em­lékezete. Ütöttek - vertek, megaláztak minket, és mi megmaradt, meghagyott csekély erőnk minden parányi részével, hihetetlen erőfeszités és áldozatkészség­gel — csak azért is mident a haza leg­szentebb érdekeinek javára, az emberi­ség igazi hitbeli — és művelődési éle­tének felvirágoztatására forditottunk. És akkor el kell, hogy vo­nuljon előttünk még egy emlékezés . . . : flz, hogy ugy a szenvedésekben, mint az örömben, ugy a gyötrő küzdelemben, mint az áldott épitő munkában mindvégig közös volt a sorsunk, közös a bánatunk, közös az örömünk, mint ahogy egyház­történeti szempontból közös volt az ere­detünk is — a mi református testvére­inkkel. Ezt műveli október 31-ike előtt az emiéhezés És mit tár fel a tapasztalás? .... flzt, hogy a közös eredet, a közös mult emléke, a közös érdekek, a kölcsönös egymásrautaltság tudata egyre bővülő körökben kezd el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom