Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-09-25 / 39. szám

370 EVAN 6J» LIK US ŐRÁLLÓ 1915 élet ezerféle gondja-baja messze eltérített a templom küszöbétől s kiknek ajkán rég elhalt az ima, most, a mikor az a sok drága élet — fiu, testvér, apa élete — nemzetünk jövő sorsa és mindenünk a háború kiszámíthatatlan esélyétől függött, siettek menedéket keresni a vallás karjaiban s buzgó imádság szárnyán a Mindenhatót, a kinek keze szabadon rendelkezik nemcsak az egyes, de a nemzetek sorsa felett is. Ám azokból a zsúfolt templomokból én még nem tudom azt a következtetést levonni, hogy a világháború, a mely oly nagy átalakulást idézett elő sok tekintetben a politikai és nemzeti életünkben, egyúttal a belső, szellemi, valláserkölcsi életünket is átalakította volna s hogy e háború volt az a rettenetes tűzkeresztség, a mely, a midőn oly kifejezhetetlen nagy anyagi és kulturális értékeket elpusztított, ennek ellenében meghozta volna a valláserkölcsi megújhodást. Mert lehet, hogy ez esak a félelem okozta vallásosság, a melynek próbája csak ezután következik. Majd ha a visszatérő béke örömnapjaiban megnyilatkozó Isten iránti hála és szeretet hasonlóképen odagyüjtögeti az Isten országa köré és pedig gyakorta ezt a most buzgón imádkozó nagy sokaságot, és ha majd ennek folytán uj, az eddiginél értékesebb erkölcsileg tisztább, emberbaráti szeretetben gazdagabb, nemesebb életet kezd élni, vagyis ha majd ez az Isten szeretetén alapuló uallásosság lesz, akkor elmondhatjuk majd, hogy ez a háború igazán emelte vallásos életünket. De a midőn e nézetemnek kifejezést adok, nem hallgathatom el azt a meggyőződésemet, hogy ezt az átváltozást a félelem okozta vallásosságnak, igaz, bensőséges vallásossággá, a mely ezután az egyéni élet megújhodását eszközli, nem szabad önmagától várnunk. Nagy feladatok várnak e tekintetből reánk általában, a kik az egyház szolgálatában, illetőleg annak élén állunk. A nagy megpróbáltatás megérlelte a lelkeket a gyűjtésre, az aratásra, vajha lenne elég és fáradhatatlan arató, gyűjtő 1 Egy szó a nyugdíjreformhoz. E lap 37 számában ,,A nyugdij javaslat" cimén megjelent eikk foglalkozott Qyürky határozati javaslatával, mely a korpótléknak a nyugdíjigénybe tervezett s óhajtott beszámításának megokolt elejtése után a lakbérnyugdij tervét veti fel. fl hivatkozott eikk, melynek értékét az is emeli, hogy példát statuál: miként lehet az igazi megértés és komoly testvéries megbecsülés hangján tárgyalni akkor is, midőn az adott kérdésben uj szempontokat vet föl, a Qyürky javaslatában tervezett lakbérnyugdij helyett az özvegy- és árvaellátási járulékokat óhajtja fokozni. A cikknek tárgyi jelentősége — a vitamegnyitás, a kezdeményezés mellett — abban áll, hogy a nyugdíjintézet teljesítési funkciójának egyik, altruista részletére (mert az az özvegy-ellátás a lelkésznyugdíj mellett) igyekszik a figyelmet terelni. Maradjunk azonban az eredeti tervnél, az óhajtott tervnél. Maga a nyugdijintézeti bizottság is érezte annak a meg-megszólaló igénynek jogosultságát, mely a korpótléknak a nyugdíjhoz hozzászámitását várta. Most is várja. Ez az igény komoly és alapos. Az a matematikai mérleg, mely nyugdíjintézetünk jelenlegi értékmozdulatainak kilengési határait megállapította, minden nyugdijat növelő igény előtt korlátot emel. De kérdés vájjon uj tőkegyarapitó forrásnak, pl. az állami dotációból nyert jutaléknak, uagy a dij járulékoknak fokozásával nem nyerhet-é annyit teljesítő képességében, hogy ezt az igényt is megbírja? Mi ezt a reményt nem adhatjuk fet. A jelenben viharzó világválság ilyen aktiva — gyarapítás kilátását elzárja előlünk; de az imádkozott jobb jöuendőben, a dicsőséges béke áhított uj és szerencsésebb gazdasági fejlődést hozó napjaiban ugy az 1913 éui XXXVlll. t. c. módositásának, mint ezzel kapcsolatban a nyugdíjreformnak ez igényt kielégítő keresztüluítelét szőnyegre fogjuk hozni. Ha meg is kell hajolnunk a határozati jauaslat 1. pontjában foglalt ama kijelentés előtt, hogy „a lelkészi korpótléknak a nyugdíjigénybe ualó beszámítása az egyetemes nyugdíjintézet mathematihai mérlege alapján, a mai aktiuák mellett lehetetlen", mi a jobb, keduezőbb jöuő reményében ez igényünket nem fojtjuk el, csak elnapoljuk a megszólaltatását. — A jauaslatnak erre uonatkozó részét esak az elnapolás bejelentésének uesszük. A lakbérnyugdijra uonatkozó Gyürky-féle jauaslatot pedig elfogadjuk és elfogadásra ajánljuk — egy-két módosítással; még pedig olyan eélu módosítással, mely az e lapban hangoztatott özuegy-árua- ellátási teljesítményt is lehetőué tenné. Ez pedig akként uolna kiuihető, hogy a lakbérnyugdijnak legalább a felében, 300 K.ban részesittetnéneh a lelkész özuegyeh is. De esak a gyermekneuelő lelkészözuegyek, kiknek lakbérnyugdijrészesedési arányát kiskorú gyermekeik száma szabhatná meg. Valami líraibb, szentimentálisabb hangot szeretnék itt megzendíteni, lefestuén az eláruult euangelikus lelkészcsaládok kietlen helyzetét, felhijuán a melegen érző intéző faktorok figyelmét a parókiák kényelméből kiköltöző uolt papi csa-