Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-09-18 / 38. szám

1915 EVANGELIKUSj ŐRÁLLÓ 365 Katonáink hősiessége által visszahódított . északi területeken mindenki lázasan várta a nagy ünnepnap hajnalhasadását, apraja kioánesiságból, nagyja és vénje pedig, hogy az ellenség pusztitó invasiója közben kikristályosodott monarchia annál méltóbb kifejezést adhasson azon a napon, amely szeretett ősz királyunk Isten kegyelméből áldásos életének 86-lk életévét kezdi. flz ünnepet megelőző estén — na:»y falusi közönség előtt — ktgyuladtak a tarka-barka lampionok a magas fenyőfaszálakon, amelyek zöldkoszoru girlandokkal voltak egymáshoz fűzve; a raketták százai sivitó szisszenéssel pukkantak szét a hegy oldalán — az apró nagysüvegü bennszülöttek óriási gaudiumára — a monarchia nemzeti szinelt ragyogtatva. Tompán, de már kivehető ritmussal kezdte meg útját a katonazene, mely mindig erősebbé és hangosabbá vált, végigjárva kicsiny rozoga falunk egyetlenegy utcáját. A hajnal meghozta az ünnep első pontját t. i. újból a korai katonazenét, mintegy jelt adva a készülődésre. Én is rendbe hoztam magam, majd befogattam es a hadosztály vezérkari főnökének parancsa szerint B községbe indultam, ahol Sztanek Gusztáv a brigade ev. lelkésze állomásozott. 9 órakor jelentünk meg ketten — tábori kápolnáinkkal felszerelve — az ünneplés hely én, ahol Gy. . . . hadbiró őrnagy és B. . . főhadnagy urak kitüntető szívességgel fogadtak. Közben, az ünnep kezdete előtt megeredt az eső (sokat szenvedtünk ettől), mire a térparancsnok az ünnep Istentiszteleti részét önhatalmúlag lefúvatta ; én hivatkozva a vezérkari főnök parancsára és felettes hatóságomhoz beküldendő jelentéstételemre kértem az Istentisztelet megtartását ; a térparancsnok a hadosztály parancsnokságától utasítást kért és a válasz rögtön visszajött és pedig: „az ünnepi Istentisztelet minden körülmény között megtartandó.!" Ezzel a parancscsal teljesen tisztázva lett a helyzet. A csapatok újból felvonultak, rövid kommandók röpködtek, az egyes századok, osztagok újból elhelyezkedtek a téren ahol a csapatok arcéle előtt fenyőgalyakból kis kápolna állott, melynek utolsó simítását legényeink adták meg, amidőn a tábori kápolnánk tartalmát; 2 ezüst gyertyatartót égő gyertyákkal, az ezüst feszületet és a Szentírást helyezték el a díszes oltárterltőre. B. . . . főhadnagy jelentést tett a térparancsnoknak a jelenlevők számáról — 974 ember — mire az ünnepi istentisztelet megkezdésére felkérettünk, flz előző napon tartott közös tanácskozásunkon megállapított sorrendben kezdetét vette az ünnepély. Kiválasztott és betanitott éneklők vezetése mellett felhangzott a „Gott erhalte" melodikus szép éneke, melynek utolsó akkordjainál oltár elé léptem és az istentiszteletet német nyelven — lévén ez a hivatalos nyelv — megkezdtem, beszédem alapjául véve a 61. Zsoltárt. A német Istentisztelet befejezésével Sztanek Gusztáv tábori lelkész lépett az oltár elé, ugyanazon textus alapján — magyar nyelven — lendületes és költői képekkel gazdag beszédében a hálatelt és a fohászkodó lélek nemes érzelmeit fejtegette. A magyar prédikációt köuette a tót nyelvű beszéde, amely a jelenlévő rutén lakosság szemébe könyeket csalt. Teljes áhítattal csüngtek ajkán, némán tolongtak közelebb és közelebb az oltárhoz, hogy annál jobban érthessék szavát. Majd újból a magyar nyelvű, szeretett királyunkért szóló előirt ima és az ároni áldás következett befejezésül. Néma csönd honolt a sorok között .... egyszerre száz és száz magyar torok kezdte: „Isten áldd meg a magyart" .... Idegen földön, távol az édes otthontól, bizonytalan jövővel!! . ... flz áhítatos imádkozó magyar lélek minden húrja, minden porcikája belecsengett azon a napon ebbe a gyönyörű közös Imába. Kezek kulcsolódtak össze, könnyek tódultak a szemekbe és mint a lethargiaból felrázott óriás hangja — ugy zugoti az önérzettől duzzadó magyar kebel bizalomteljes dala. Lassan némultak el a hangok, mire én a „hivatalos katonai istentisztelet befejezését" jelenthettem. Az ünnepi istentisztelet végeztével a jelenlévő urak elismerésüket és köszönetüket fejezték ki. Beszédjeinket elkérték egy katonai lap részére. Szomorúan kellett itt tapasztalnom hogy soknak még csak halovány fogalma sem volt a protestáns istentiszteletről. Szinte felocsúdva csodálták egyszerűségét és magasztosságát és leplezetlenül adtak kifejezést eddigi téves felfogásuknak. Alig győztük a magyarázatokat t. i. hogy ez nem „mise" ezért és azért, hanem istentisztelet, a benső embernek Istennel való közvetlen közössége stb. -stb." Ily vallásos tárgyú diskurzusok után búcsúztunk el nagy szívességgel. Fönkelt érzelmekkel, büszkén távoztunk az ünneplés helyéről, ahol felséges királyunk születése napján a mostoha sorsú Protestantismus diadalt aratott. Kis körű a diadal — de a jég megtörött, amikor a hivatalos katonai ünnepélyen a mise helyett a protestáns istentisztelet lett az ünnepély központjává. Legyen ez a szerény kezdet az a kicsiny mustár mag, amely terebélyes fává fejlődjék a Mindenható áldó kegyelme által. Möhr Gyula ev. tábori lelkész.