Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)
1915-08-28 / 35. szám
XI. év. Budapest, 1915. szeptember 18. 38. szám YAMELIKUS .xlÁLLÓ JJJ EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldendő. Ü9 S/1GRK ESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKO ISTVÁN budapesti leikés/.. rákoskeresztúri lelkész. FŐMUNKATA KSAK : ÖDÖN BLATNICZKY PAL SCHOLTZ áyíalvi esperes-lelkész DUSZIK LAJOS szatmári lelkész. dnkotai lelkész. GÖnÖRYJANOS eperjesi főnyin. i<rar.i>at< Megjele nik hetenként epv iven A lap ára: Egész évre Félévre Egyes szám ára .... "M'detéjtek es palyazar.ok ai-a: KjrtVjz oldal . 40 K AUíiudö hirdetések mean yezés sz^rnt 14 K 7 K 40 f TARTALOMJEGIJ2ÉK : VEZBRCIKK : Széthúzás. Mayer Pál. Irodadalom. ]ó könguek. D P . Szláuik Mátyás. Egyházkerületi közgyűlés. N. — Belélet. Pálgázafok — és hirdetések. Széthúzás. Sajnos, megvan. S hozzá tehetjük tapasztalati tények alapján, hogy alig van több társadalmi osztály annyira széthúzó, annyira a köz- és saját érdekeivel nem törődő, mint épen a mi papi testületünk. Széthúzunk. Kiki a maga utján jár. Mindenki több akar lenni társánál. Esetleg közönyösek vagyunk legvitalisabb közegyházi s testületi ügyeink iránt, velük minden közösséget, irántuk minden érdeklődést megtagadva, hagyjuk az ügyeket jolyni, a hogy épen folynak. Hiányzik az egymás iránti jóindulatu, megértő, testvéri ragaszkodás ; hiányzik a mindent Jelölelő, egymás előnyeit elismerő, egymás gyengéit elnéző komoly papi szellem. Széthúzunk. Valaki közülünk életre való eszmét pendit meg. Nem tesszük magunkévá, nem támogatjuk a köz, a testület egyetértő erejével. Hanem engedjük egy darabig vergődni s mikor társunk eszméjével alulkerült, kárörvendünk, lesajnáljuk őt. fí legjobb esetben elleneszméket termelünk s agyonnyomjuk az érdekkeltés széthúzása által a legjobb dolgot. Mindenki nagyobb, több akar lenni, okosabb, képzettebb a másiknál. Hogy azonban ne csupán az általánosság magas regióiban keringjek s olyannak láttassam mint a testületnek tagja, ki alap nélkül vádol, — reámutatok egyes tapasztalati tényekre, a melyek speeiell lelkészi s testületi érdekkel biró ügyek. Itt van a mi lelkész egyesületünk ügye ! Hálát kell adnunk a jó Istennek s köszönetet mondanunk azoknak, akik életre hivták. Más társadalmi osztályok — tessék végig nézni valamennyin — kapva-kapnakrajta, hogy tömörülve, egyesült erővel, vállvetett munkával egyéni érdekeiket is előbbre vigyék. Nálunk azonban máskép van. A testület tagjainak több, mint harmadrésze érthetetlen nemzetiségi okokból, többen hideg közönyből távoltartják magukat tőle. Sőt ellene fordulnak s gúnyosan mosolyognak, ha az egyesület a lelkészség nagy részének absolut részvétlensége miatt sikerrel működni képtelen. Hogy e széthúzó szellem se az egyesületnek magának, se senkinek, ki azt a szellemet lelkében táplálja se diszére, se előnyére nem válik — az eminens dolog. Szánalmasan vergődő testületi ügyeink — sajnos — más társadalmi osztályok nem épen hízelgő kritikáját is kihivták, a mi annál szomorúbb, mert mi szeretünk az egyetértésről, öszszetartásról prédikálni, magunk pedig A testület becsülete érdekében kell hogy e széthúzó szellemnek közöttünk, vége legyen. Egymás iránti testvéri kötelességünk, hogy a M. E. E,. E. minden egyes lelkészt tagjai sorában lásson 1 -
