Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-08-07 / 32. szám

191 5 EVANGELIKUSj ŐRÁLLÓ 312 digi rövid néhány év óta való közegyházi sze­replésem alatt az érte vivott harcokban már a nyilvánosság előtt is kaptam sebeket. Testvéri indulataim nem változtak s nem is fognak vál­tozni. Ualamelyes nevelőmunkát végzett rajtam is a lutherizmus s többek között mások gyön­géit hordozni tudó szeretetet is nevelt belém. De följajdulásomból (mert az, nem tagadom) lát­hatja a szerény megjegyzés irója, hogy testvéri­etlensége épen kiknek szivén ejti a legfájóbb se­bet. Én is mondom, mondom őszintén : „Óvakod­junk azohtól, a kik el akarnak idegeníteni egy­mástól bennünket". Br. Podmaniczhy Pál. A lelkész és. a gyermehuédelem. A napról-napra tágabb teret nyerő humaniz­mus a büntető politikában is üdvös intézménye­ket valósitott meg. A fegyházak, javitó-nevelő in­tézetek belső életének reformálása erről tesz ta­núságot, de még inkább az az intézkedés, mely a gyermekvédelemmel a bün csirájában való el­jolytásán fáradozik. Az erre vonatkozó számos in­tézkedések közül bennünket, lelkészeket leginkább az 1908 évi XXXVI. t. cikkel megalkotott szaba­don bocsátás intézmézménye érdekel, mely ab­ban áll, hogy minden fiatalkorú bűnöst, ki fölött első izben hoztak ítéletet, nem büntetik meg, ha­nem egy évre, mint próbaidőre, szabadon bo­esájtják, hogy ezen idő alatt tanúsított magavi­selete szolgálhasson mérvadóul a büntetés érvé­nyesítésére, vagy megszüntetésére. Minden ily módon szabadon-boesátott bűnös, pártfogó felügyelete alá kerül, ki javulását elő­segíti, a körülmények szerint védelmezi s ha kell, vele szemben büntető eszközökkel is él. A bűn individualitása miatt azonban a törvény a párt­fogó részére taxativ eljárásokat nem adhatott, csupán körvonalazta azt a munkakört, melynek betöltését megkívánja. Határozott intézkedés a pártfogolt felkeresése, mely szerint a hely és idő szabad megjelölésével minden pártfogó védencét felkeresni tartozik és a környezet tanulmányo­zása, mint olyan körülménynek ismerete, mely a munka eredményére befolyással van. Ha a próba év letelt, minden pártfogó köte­les javaslatot tenni, méltó-e pártfogoltja a bünte­tés megszüntetésére, vagy sem. Hanyatlás ese­tén asszerint, hogy a visszaesés milyen fokú, a pártfogó védencét valamely Patronage egyesület munkaházába, vagy valamelyik javitó-nevelő in­tézetbe helyeztetheti. Javulás esetén a pártfogó feladata a folyamatba tett eljárás megszüntetésé­nek kérelmezése. Pedagógiai utasításokat az 1908. évi XXXVI. t. cikkben, mint Büntetőnovellában, csak itt—ott találunk. Ezen hiányon akart segíteni az 1911 év­ben tartott harmadik patronáge gyűlés is, javas­latba hozván azt, hogy a gyermekvédelem és annak pedagógiai elvei, mivel a pártfogók leg­nagyobb része a tanítók és papok soraiból ke­rülnek ki, minden theológiai akadémián és tanító­képző intézetben heti egy-két órában tárgyaltas­sanak. Fáradozásuk nem is maradt eredmény nélkül, mert a vall. és közokt. miniszter 16785 1911 számú rendeletével a tanítóképző intézeteket gyer­mekvédelmi előadások tartására utasította. A tapasztalat bizonysága szerint a fiatalko­rúak elzüllésének 98 u/ 0-át a környezet káros be­folyása hozza létre. Csak egy-két esetet akarok megemlíteni. Egyszerűbb családoknál majdnem minden napos az, hogy a gyermek erejét a gaz­dasági munkánál a végsőkig aknázzák ki. Ered­ménye e túlhajtott munkának az, hogy a gyermek szenvedés teljes munka miatt megszökik hozzá­tartozóitól s csavargásra adja magát. A párt­fogó feladata ily esetben arra törekedni, hogy a környezetet tettük felelősségéről győzze meg s felébressze a lelkismeret szavát. A leggyakoribb esett az iszákosság és az azzal járó botrányos élet. Megszüntetése a leg­nehezebb feladatok egyike, mert az iszákosság szenvedéllyé válva alig ismer korlátokat. Leghe­lyesebbnek az az eljárás bizonyult, hogy az iszákos­nál nem csak a társadalmilag, erkölcsileg és fizika­ilag jelentkező veszedelmeket tüntetjük fel, ha­nem megértetjük vele azt is, hogy tettével saját teste ellen követ el bünt, melyért felelőséggel tartozik. Nem ritka az az eset sem, hogy a család anyagi zavarokkal való küzdése a gyermek el­züllését hozza létre. Okai számtalanok lehetnek mint pl. tul sok gyermek, kiknek eltartási költ­sége nem fedezi a keresetet, vagy például a esa­ládfentartó hosszas betegsége stb. A bajon ugy segithetünk, hogy valamely országos segélyegye­sület támogatását vesszük igénybe, melynek ei­mét bármely tanfelügyelő rendelkezésünkre bo­esájtja. Nem célom a karakter átalakíthatóságának kérdésével foglalkozni, mikor az az eset áll elő, hogy a szabadon bocsátott minden jóra irányuló törekvés ellenére is hanyatlásnak indul, de szük­ségesnek tartom hangsúlyozni azt, hogy a tapasz­talat szerint az akaratot mozgató motívumok fej­lesztésével az alapkarakter háttérbe szorítható, mely egyúttal magában foglalja a javulás lehető­ségét is, Visszaesés esetén tehát ne helyezked­jünk arra az álláspontra, hogy a megjavulás le­hetetlen, hanem keressük azokat az okokat, me­lyek a javulást akadályozzák. A tekintély hiánya — mely korunk általános jellemzője, — a bűnre való hajlam, a gyermekkel született terheltség, a szellemi képesség lassú fejlődése, mind oly körülmények, melyekkel számolnunk kell. Fontos ezért, hogy a pártfogó figyelemmel kisérje a gyer­mektanulmányi társaság erre vonatkozó kutatá­sait, mert tájékozottsága esak feladatának lesz hasznára. Mint általános pedagógiai elv. érvényben marad e téren is az, hogy a szeretet a munka teljesítésénél elengedhetetlen kellék s a tapasz­talatok bősége a fáradozás eredményét növelni fogja. Boldis János.

Next

/
Oldalképek
Tartalom