Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-08-07 / 32. szám

XI. év. ^c. dap est, 1915. augusztus 14. 33. szám. VANGELIKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai küldemény, a hiröetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tula jöonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Fest megye) kiilöenöő. SQ SS 3X3EE K ESZTI K : RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. F»MüNKATARüAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PAL áfffalvi esperes-lelkész. cinkofeai lelkész. DUSZIK LAJOS GÖ/nÖRYJÁNOS sjsatmári leikés». eperjesi fö^vm. i^aziratA. Megjelenik hetenként epv iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 k Egyes szám ára 40 f Hirdetések és ár-ft : E.iresjs oldal . 4n K AlUuidó hirdetése»« met>y«iái s*^.-' n' TARTAüOMJEQyXÉK : VEXÉRCIKK: Egyhazunk és a nőnevelés, szikla. — Őuakodjunk. ... Br. Podmaniezky Pál. — A lelkész és a ggermekuédelem. Boldis János. — Belélef. — Pályásatok és hirdetések. Egyházunk és a nóneuelés. A világháború áldott és impozáns munkára kényszeríti a népeket, a frontmögötti szeretetmunkára. Valami felemelő, emberi méltóságunkat fokozó hatású figyelni : ki mit tudott, és tud ezen az átláthatatlan szélességű munkatéren magára vállalni. Intézmények zökkennek ki megszokott mozgási pályájukról, hogy erejükkel odaálljanak e gyönyörű munka teljesitői közé. Amit a puha béke talentumokat hevertető idejében értékesnek nem tudtunk, vagy nem akartunk felismerni és elismerni, ma becses lett szemeinkben. Ma a kis dolgokból összeszövődő szolgáltatásokban, ezeknek egyetemesülésében látjuk a győzelméért imádkozó, küzdő és áldozó népünk verhetetlenségét. Háború tanit a békés munkára. Parancsot harsog, mely akkor is a fülünkben fog csengeni, amidőn — oh adja az Ur — elnémulnak az ágyuk. Uj medret hasitanak azok a vaskos ágyukerekek a jövő folyamának. Aspirációk fulladnak bele, a nagy vérözönbe s zátonyra jutott törekvések emelkednek fel s jutnak kedvezőbb szelekhez. Nem akarok itt „politizálni"; mi tudjuk: miről van szó .... Mi várjuk, reméljük, hogy a mi nemzetünk régen megközeliteni óhajtott ama jobb kora felé lenditi, emeli hajónkat megáldoztatott hőseink, fiaink drága vére. De másról beszélek. Annak a komikumba fullasztott és a szüffrazsettek hadviselési modorával mélyen diszkreditált mozgalomnak — a neve is rosszhangzásu, mely a nő számára az érvényesülés, a munka és jog teljesebb lehetősége felé akar utat vágni, a háború sorompót nyitott. Egy komoly, méltóságos feminizmus születik meg e nagy világvajudásban. Munkához jut a nő. Lelkével, annak a női léleknek nagy melegségével és az evangélium nagy programmjának megvalósítására különösen alkalmas munkaerejével, ma itt dolgozik előttünk, hogy levett kalappal ismerjük el: a férfi karnál nem értéktelenebb egy szemernyivel sem a női sziv. A kidőlt csapatok, a megritkult sorok tátongó üreit a nők fogják kitölteni, midőn békés munkára fog hivni az idő, a háború utáni szép advent. Egy feminizmus született, mely szelid, méltóságos mint a nő. Mikor azokban a nehéz, sóhajokkal teli, orvosságos levegőjű katona-kórházakban járunk, lehetetlen, hogy egy néma sóhaj nem szakadna fel keblünkben: miért nincs nekünk a katholikus apácákkal vetekedő számú diakóniánk ? Miért nem forditunk fokozott gondot a női lelkeknek, a női munkának egyházunk érdekeihez ualó kapcsolására? Miért nem fejlesztjük a nők felekezeti öntudatát arra