Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-07-24 / 30. szám

298 1915 műsorral: 1. Közének. 2. Megnyitó beszéd. Tartja Hello Gusztáv ig. lelkész. 3. Szaval Holéezy Ida úrhölgy. 4. 9-me Concerto. Beriot. Hegedűn elő­adja Gajdács László, zongorán kiséri Péczely jettike úrhölgy. 5. Felolvas Bartos Pál lelkész. 6. Angyalok dala. Braga G. Énekli Simkovies Etelka úrhölgy. Zongorán kiséri Placskó Klárika úrhölgy ; hegedűn *** 7. Szaval Illyés István ref. segédlelkész. 8, Ima. Mondja Mendől Lajos fő­gymn. vallástanár. 9. Hymnus. — A nagy dísz­termet zsúfolásig töltötte meg a közönség, mely­nek soraiban — jóleső, vallásos esthez illő, szép látvány volt — az egyházközség legintelligensebb hiuei mellett ott ültek az iparos és földművelő egyháztagok is. — Nagy számmal jelentek meg az estélyen a más vallásúak is és a szarvasi Uörös Kereszt Egylet kórházaiban gyógyuló hős harcosok — tisztek és közkatonák — a jelennek vértanúi eljöttek hódolni a mult mártyrja emlé­kének 1 — flz 50 filléres belépti dijakból 314 K. folyt be, melyet — a kiadások levonása után — az egzházközség a háború következtében kárt szenvedett ev. egyházak felsegélyezésére fog forditani. Uj tábori lelkész. Sztaneh Gusztáv felső­zárosi (Trencsén m.) lelkész katonai tábori lel­készi szolgálatra hivatott be. Ezzel a dunáninneni egyházkerületből kinevezett tábori lelkészek szá­ma 9-re emelkedett. Kitüntetett hatonai lelkész : Sexty Kál­mán krizbai ev. lelkész, ki a harctéren, mint tá­bori lelkész, már közel egy éve teljesiti köteles­ségét az ellenség előtt tanusitott vitéz és önfelál­dozó magatartás jutalmául a lelkészi másod osz­tályú érdemkeresztet kapta vörös-fehér szallagon. A felsö-feemeneei és a ránhi eu. egy~ ház ünnepe. Abauj-Tolna vármegye északke­leti határán, a hol Zemplénnel és Sárossal szö­gelik össze, két egyház, F. Hemencze és Rank népe lélekemelő ünnepet ült szt. Háromság után Vl.-ik vasárnapon. — E napon uégezte az egy­házlátogatást e két egyházközségben Túróczy Pál a hegyaljai ev. egyházmegye főesperese Szophó Róbert kir. táblabíró, a ranki ev. egyház felügyelője és Jungmann Géza alesperes kísére­tében és iktatta be a ranki uj lelkészt hivatalába. A lezajlott ünnepségnek abban rejlik a lélekemelő tanulsága, hogy híven tükröztette vissza azt a csendes, de meglepő eredményekkel teljes misz­sziót, a melyet a lelkészek és tanítók fejtenek ki ezen a vidéken egyházi és nemzeti tekintetben. — Ualóban ez az ünnepély, mely e két egyház­ban lefolyt, egy megtestesült szent lecke volt az ifjú élet nagy könyvéből, melyre bizonyára reá­illik a XIX. zsoltár 4 verse : „Nincsen beszéde ennek, seni igéje, még is hallatszik az ő szava". Az egyháziasságnak azon szelleme, mely itt kö­rüllengett bennünket, egy uj pünkösdi lélek, az ihletett arcok mintha mind megannyi kinyitott bib­lia lettek volna és az itt özönlő virág minden le­vele, mind megannyi apostoli levél, beszélő evan­gyéliomi igék egyház és hazaszeretetről. A dí­szes templomok, újonnan épített iskolák, lelkész­lakok a híveknek páratlan áldozatkészségéről beszéltek. Az ünnepély tulajdonképen már szombaton délután kezdődött, a mikor a felső-kemenczei egyházba harangzugás között megérkezett fóes­perest a templom és lelkészlak előtt összesereg­lett nép nagy lelkesedéssel fogadta, a hol a lel­kész Alth Lajos üdvözlő beszédére a főesperes magyar nyelven és az alesperes tót nyelven vá­laszoltak. — Azután megejtetett az egyházuizs­gálat, mindenek ékesen és rendben találtatván. Különösen nagy gyönyörűséggel szemléltük az egyház birtokában lévő régi, vert ezüstből ké­szült kelyhet, melynek fölirata a következő: „li­pótzi Ketzer Klára Istennek bűnös szolgálója tsináltatta 1640 martcius 18-án" E kehely értéke 2000 korona. Másnapon, vasárnap reggel 8 óra­kor megkondultak a harangok, istentiszteletre híva a hívőket. — A főesperes kíséretével bevo­nult abba a templomba, a hol nagy hazánkfia Hossuth Lajos confirmáltatott, mely fontos moz­zanatot 1904 julius 18-án nagy ünnepség kereté­ben a honfiúi kegyelet porszemeiből, közadako­zásból szerzett s vörös márványból készült em­léktáblával jelölte meg az egyház a templom fa­lában. Két ének eléneklése után jungmann Géza alesperes Filip. III. 17—21 alapján tartotta meg az oltár előtt a beszédét, melyben beszámolt a megejtett egyházvizsgálat eredményéről, egyház és hazaszeretetre buzdítva a híveket. Az áldást tót nyelven Túróczy Pál főesperes adta a hívekre. Az istentisztelet végeztével a főesperes kí­séretével Rank felé vette útját. Rank anyaegyház, Bátyok és Ósvaesákány leányegyházak lovas ban­dériuma festői nemzeti viseletben nyitotta meg a menetet. Rankra érkezvén, a templom és iskola között diadalkapu ,.Isten hozott" fölirással és ün­nepi köntösbe öltözött lakosság, fehérruhás leá­nyok fogadták a harangzugás és nagy éljenzés között megérkezett főesperest. Az uj lelkész Szhlenár Pál üdvözlő beszédére a főesperes ma­gyar nyelven válaszolt, az alesperes pedig tótul. Nemsokára megkezdődött a zsúfolásig meg­telt templomban a lélekemelő lelkész beiktatási ünnepély. Az erős várunk nékünk az Isten két versének eléneklése után az oltár előtt a liturgiát Alth Lajos kemenczei lelkész uégezte, majd egy ének vers után a főesperes az alesperes és a kemenczei lelkész kíséretében az oltár elé járul} és megtartotta magyar nyelven szónoki hévvel előadott remek beszédét, melyben különösen ki­emelte a híveknek általa tapasztalt egyházszere­tetét, hitbuzgóságát, utalt arra, hogy bár az egy­ház nyelvén nem tud a hívekhez szólani, de még is megértik egymást a szeretet, az egyház és hazaszeretet nyelvén, s buzdító szavakat intéz­vén az uj lelkészhez, beiktatta őt hivatalába. — Jungmann Géza alesperes l. Kor. IV. 1—5. alap­ján tót nyelven szólt a hívekhez, fejtegetve, hogy a lelkész és egyház között fennálló szövetség­ben, mit kíván az Ur a lelkésztől, mit az egyház­hívektől. Egy énekvers eléneklése után a beik-

Next

/
Oldalképek
Tartalom