Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-07-24 / 30. szám

r XI. ev. Budapest, 1915. julius 24. 30. szám. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető minöennemű postai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldendő. $9 BS SX«ßK ESZTIK. RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti l&lkéss. rákoskeresztúri lelkész. FŐMŰNKATA RS AK SCHOLTZ ÖDÖN ág'falvi esperes-lelkész. DUSZIK LAJOS szatmári lelkész. BLATNICZKY PAL cinkolelkész. GÖ/nÖRY JÁNOS eperjesi főgym. igazgató. TARTAtOMJEQljZÉK: VEZÉRCIKK: Gedulg püspök jelentése. N. — A tiszai lése. N. — A naggkonti esperesség közgyűlése. Krupee Istuán. és kirdefé&ek. Megjelenik hetenként epv iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 K Egyes szám ára 40 f ^W'detesek es pályázatok ái<a: Egész oldal . 4o K Allü-udó hirdetése ? u;«í>c- yezés in^n; egyházkepülef közgyii— — Belélet. — Pélg ásatok Qeduly püspök jelentése. Bőséges s az egyházkerület minden fontosabb mozzanatára kiterjeszkedő azon püspöki jelentés, amelyet a tiszai egyházkerület püspöke : Geduly Henrih kerületének Miskolcion julius 21-én tartott közgyűlése elé terjesztett, jellemző e jelentésben azon hivő lélek, a mely benne megszólal s az a szeretteljes, meleg hang, a mellyel a kerület közönségéhez beszél. Bevezető része a következő : . ládi hajlék békéjét, boldogságát, annyi hitvesi, szülői, gyermeki, testvéri és baráti sziv reményét és támaszát, vigaszát és örömét, annyi, az emberiség szellemi haladását, boldogulását szolgálni hivatott intézmény békés fejlődését törik-zúzzák irtózatos erővel, kifejezhetetlenül káros és gyászos hatással! Bizony-bizony, aligha van közöttünk egy is, aki legalább gondolatban a béke áldott korszakát visszasóhajtó fájdalmas érzéssel ne ismételgetné a zsoltáriró szavát: „Uram, én szabadításomnak Istene, mind nappal, mind éjjel kiáltok te előtted /" Izgalmaink, veszteségeink, gyászaink és szenvedéseink mindennap megújúlnak és Niobe fátyolával takarják el és fojtják el még azokat a legártatlanabb életörömöket is„ amelyeknek vágya, mint az emberi sziv veleszületett, természetes hajlama, kielégülést keres. A sok szomorúságban, gyászban és nélkülözésben egyetlen uigasztalásunk az a törhetetlen meggyőződés, hogy a minden bűnök főbűne, az embermilliókat pusztitó ez a véres világháború nem a mi bününk terméke, hanem a legszigorúbban alkalmazott valláserkölcsi megitélés mértéke szerint is nem egyéb, mint önvédelmi harc, üagyis, hogy ügyünk igazságos. S azért, ha szomorúan kell is megállapítanunk, hogy az annyira műveltnek és előrehaladottnak mondott XX századbeli emberiség még mindig nem tudott felemelkedni az erkölMéltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! „Szokatlan, rendkivüli viszonyok hatása alatt áll még e pillanatban is a magyar nemzeti közélet minpen ágazata. Az a pusztitó méreteiben szinte kifejezhetetlen világháború, amelynek kitöréséről szóló értesitéssel záródott mult évi tiszteletteljes jelentésem, — ma már mindannyiunkat arra a fohászra serkent: Seregeknek Ura, Istene, meddig haragszol a te népednek könyörgése ellen ? Megelégíted őket siralmas kenyérrel és siralmas italt adsz nékik nagy mértékkel 1 Adtál minket szidalomra a mi szomszédságoknak és a mi ellenségeink csúfolnak minket Seregeknek Istene, állas helyünkre minket és mutasd meg a te országodat — és megszabadulunk(80. Zs. 5 — 8.) Borzalommal telik el az evangéliumi hittel megszentelt békeszerető sziv azoknak a napról-napra megismétlődő, sőt gyászos hatásaikban fokozódó pusztulásoknak láttára, amelyek annyi millió, jobb sorsra érdemes emberéletet, annyi csa-