Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-07-17 / 29. szám

XI. ev. Budapest, 1915. julius 24. 30. szám. EGYHÁZI ES ISKOLAI HETSlfAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető minöennemű postai külöemény, a hiröetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldendő. HQ £9 S2SRK ESZTIK: RAFFAY SÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelké«/.. rákoskeresztúri lelkész. FOMUJÍKATARSAK SCHOLTZ ÖDÖN ágiatvi esperes-lelkész. DUSZIK LAJOS szatmári lelkész. BLATNICZKY PAL cinkotai lelkész. GÖ/nÖRYJANOS eperjesi főnyin, iffanfíató. Megjelenik hetenként epv iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre .. 7 K Egyes szám ára 40 { Hirdetések es pályazatok ai-a: Kjréaz oldal . &> K. Állandó hirdetésekUiener yazéa Mutant TARTALOM]EQJJZÉK : VEZÉRCIKK : A hadi áruák. — szikla. - Különös felfogás. S. Ö. — Apróságok az észahi hapeféppől. Möhr Gyula. — Iskoláink értesitöi. Boldis János. — A fiszauidéki egyházmegy e közgyűlése. — Beiéi«!. — Pályázatok és hirdetések. fl hadi áruák. A háború — csak az a sok drága élet sirbahanyatlása ne fosztana ki annyi boldogságban gazdag lelket — mint erőmérő, uj fejlődés irányát megszabó vihar nemcsak pusztít, hanem épít is. Mikor a sziv majd megszakad a rettentő rombolás látán. a szétlőtt hajlékok és átlőtt szivek, a letaposott búzatáblák és letarolt életek szomoruságos szemléletén, úgy megbátorodik, megvigasztalódik a lélek azon a felséges, gyönyörű építésen, mely a háború rombolási müvének termékeit összegyüjtögeti, hogy beleépitse a jövő, a háború utáni boldogabb világ fundamentumába. De az meg egyenesen áhítatra hangol, midőn látom az Úr nyomait, látom a Szeretetnek áldott munkáját. Mikor a háború — ez a vérivó szörnyeteg — rászabadult a világra s nyomában, mint arató kaszásnak a marokszedők, a nyomor és fájdalom szedte ölébe lesuhintott, vagy megsuhintott áldozatait, ott szállott a szeretet angyala is. Ami fehérség, ami szépség van e borzalmasvihar sötétségében, melyben ágyútűz a villám, ennek az angyalnak a szárnyragyogása az. Sebeket takar le, didergő árva lelkeket vesz melengető szárnya alá. És tüzet gyújt. Tüzet olt tűzzel. A golyóvágta, szilánktépte sebek, a kiapadt szemek, a sajgó szivek tüzét oltogatja a könyörülő szeretet, a bajtársi érzés, a szolidaritás, a testvériség áldott égi tüzével. Minő felséges e tüzháboru. Ott künn égő falvak irják a nyári égboltra a gonosz tüz diadalát, itt belül a szivek, a könyörületre melegített szivek tömörülnek egybe uj támadásra, uj előnyomulásra a nyomor ellen. Ott a pusztító tüz, itt a melegítő tüz. . . . Mintha oltár emelkednék itt, a front mögött. Szegény templomos nénikék két fillérje, kedves kis diákok zsemlepénze, tisztviselők fizetési percentje, becsületes szolgálók megtakarított pénzecskéje, kelengyék duzzadt párnái helyeződnek erre az oltárra. ... A szeretet oltárára. . . . Mig ez az oltár nem marad üresen, mig a szivekben lobog a szeretet szent tüzének lángja, a mi igaz, nagy diadalunk reménye erősiti lelkünket a további, nagyobb frontu harcra. Ebben a fehér hadjáratban, melyben a szeretet lépésről-lépésre visszaszorítja a nyomor és fájdalom fekete seregét, mi is szerephez jutunk. Eddig becsülettel kivettük a háborús munkából, a fehér munkából részünket. Még van, még lesz tenni valónk. Szívünk ugy megdobban, ha a háború legártatlanabb, legsujtottabb áldozataira, a hadi árvákra gondolunk. Hős apjuk, ki érettünk, a jövőért, a jövő békés boldog fejlődéséért áldozta életét, kér tőlünk va-