Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)
1915-06-26 / 26. szám
1915. EV ANGE LIKUS ŐRÁLLÓ 247 lünk Magyarországon nem fog-e ennek a nagyfontosságú, a lelkészek szellemi nívóját emelő és ezért egyházunk közjavát is kiválóan szolgáló intézménynek kreálása, de méginkább egy évi látogatásának kötelezővé tétele az amúgy is érezhető theologus, illetve lelkész hiány növelésére vezetni, ez oly kérdés, mely aggodalommal kell, hogy eltöltsön mindenkit, a kinek egyházunk jövője, java a szivén fekszik. Németországban minden különösebb veszély nélkül volt a négy évi akadémiai tanulmányi időhöz odaesatolható még egy évnyi szeminariumoskodás, mert ott ez utóbbi teljes kiegyenlitést nyert a 2—5 évnyi kötelező segédlelkészkedési időbe beszámítással és nem hosszabbodott meg egyetlen egy nappal sem az az idő, melynek elmultával valaki rendes lelkészszé lehet. Nálunk azonban ez az idő a tervezett reformmal egy fél évvel feltétlenül hosszabb lesz. Tekintettel azonban arra, hogy képzettségünknek akadémiai főokát, jellegét okvetlenül meg kell tartanunk, mivel a kurzus négy évi idejének bármily megrövidítése külső megítélésünknél jóval többet ártana, mint a szeminárium létesítése belső kiképzésünkkel használna, a tervezett reform életbeléptetése nem történhet máskép, mint a tanulmányi időnek egy évvel való meghosszabbításával. Az igy beálló időveszteséget a javaslat a segédlelkészkedésnek félévre redukálásával igyekszik ugyan némileg ellensúlyozni, de ez vajmi keveset nyom a latban, mert gyakorlati értéke majdnem a semmivel egyenlő. Először is: eddigelé is elengedhették és el is engedték a püspökök a segédlelkészi év felét, ha a kanonikus kor lehetővé tette; másodszor: a kötelező szemináriumi év az ő előirt diseiplináinak meghatározott óraszámban hallgatásával, elengedhetetlen kollokviumaival, vizsgájával, — minden ingyenessége mellett is számításba jövő és veendő — költségeivel mégis esak jóval súlyosabb teher, mint a legtöbb helyen immár tisztességesnek mondható javadalmazással egybekötött segédlelkészkedés féléve; — s végül harmadszor: a gyülekezetek szabad lelkész választási jogából kifolyólag a káplánoknak esak igen kicsiny °/o-a kerül abba a kellemes helyzetbe, hogy a szemináriumi egész év gyenge ellenértéke: a segédlelkészkedési idő megrövidülése neki tényleg meg is térül. A szeminárium év terhével szemben kilátásba helyezett kedvezménytől tehát, értékének problematikus volta miatt, bátran eltekinthetünk, sőt el kell tekintenünk, mert több mint valószinü, sőt szinte holt bizonyos, hogy ugyanezt teszik majd a közvetlenül érdekelt ifjak és ezek szülei, amikor amazok a tanulmányi idő tartamát, emezek pedig fiaik tanittatási költségeit mérlegelik a pályaválasztásnál, javaslatunk megítélésénél tehát, ha a reális élet szilárd talaját nem akarjuk lábunk alól elveszíteni, számolnunk kell azzal a körülménnyel, hogy a reform megvalósulása esetén a theologiai Studium ideje öt év leszen, vagyis egy évvel meghosszabbodik. Ez pedig ma, a midőn nem esak a tanittató szülők igyekeznek, sőtkényszerülnek a gyermektaniítatásnak, a esak 10—15 évvel ezelőttiekkel szemben is 50—100 °/ 0-kal megnövekedett költségeitől szabadulni, hanem maga a tanuló ifjúság is minél előbbi önállóságra törekszik, — oly fontos szempont apályaválasztásnál, a mely a theologusoknak az akadémiák egyesitése folytán természetszerűleg valamivel apadó számát, még alábbra fogja szállitani. Hogy hazai evang. egyházunk megbirja-e ezt a kétségtelenül beálló theologus apadást és kap-e ennek dacára még mindig annyi theologust, hogy az évi rendes lelkészszükséglet a felavatandókkal fedezhető legyen: ez oly kérdés, mellyel már most a tervezett reform életbeléptetése előtt, nem pedig majd esak a lel-
