Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)
1915-06-19 / 25. szám
XI. év. Budape st, 1915. június 12. 24. szám. EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldendő. t§3 t£9 SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FÖMIJNK ATA HSAK : ÖDÖN BLATNICZKY FAL SCHOLTZ ágíalvi esperes-lelkész. DUSZIK LAJOS szatmári lelkész. cinkotai lelkész. GÖ/nÖRY JÁNOS eperjesi ío<rym. igazgató. Megjelenik hetenként epv iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 K Egyes szám ára .. 40 f Hirdetések es palyazat ok ar-a: E<rész oldal .... . 4o K Állandó hirdetésen megegyezés sa.euut TARTAL-OMJEGyZÉK : VEZÉRCIKK: M. E. t. E. Mayer Pál. — Lelkészértekezlet. — A póm. hath. egyház belmissziói működése hazánkban* néhai Janesuskó László. — Irodalom. — Belélet. Pályázatok és hirdetések. A M. E. L. E. Tapasztalati tény, hogy minden szervezetnek a gyermekkor betegségein át kell esnie. S esak miután átesett, fejlődhetik erőteljesen, egészségben tovább. Az orvos természetesen kéznél van, de a szervezet fennállását, ellenállását a kórral szemben még se az orvos biztosítja, hanem a vele született természeti erő. Hogy ez igazság nem esak az egyén szempontjából, de a társadalmi szervezkedések szempontjából is megáll: az ismét tapasztalati tény. A M. E. EJ. E. beteg? Konstatáljuk! Az orvosok sürögnek-forognak körülötte, fejüket csóválgatják, egyesek már lemondtak életéről, siratják, mint a korán, idő előtt elhunyt kedves halottat szoktuk, — pedig gyermek betegség csupán. Komoly, — de ^az egészséges, erőteljes szervezet, az egészséges szellem, mely e fiatal egyház-társadalmi szervezetet átlengi, biztositja diadalát a kór felett, biztositja hosszú életét. Félre a kishitüséggel, ne kongassunk még hallotti harangokat, a gyermek még él s élni is akar! Mind e mellett vannak tünetek, melyekkel komolyabban foglalkoznunk kell, mert elhanyagolván őket, súlyos következményekkel járhatnak. Hogy egyesek a zászlót már is ott hagyták — sajnáljuk. Az életben az egyéni ambieió sehol se érvényesül korlátlanúl. A mi szellemünk, idealismusunk szabad röpülésének korlátokat szab az élet realitása. Sértett önérzetből, — elkeseredéssel a teljesen ártatlan szervezeten, egyleten tölteni ki a bosszút: csakis az élet nem ismeréséből következhet, a mi fiatal, törekvő kollegáinknálmegmagyarázható. Azt hiszem, visszatérnek még az elhagyott zászló alá, ha az élet még jobban markol majd lelkükbe. Sokkal nagyobb horderejű tünet azonban a positiv-ek s a liberalis-ok csoportosulása az egylet körin belül. Ez nem versenyt fog szülni a két irány között, de elkeseredett harcot, melynek könyen az lehet a vége, hogy az egyik párt megunja a folytonos küzködést — ott hagyja a harcteret. Nem tudom ezt a kérdést, hogy kellene a M.E.E.E. fejlődése érdekében, melynek békés önésegyházépitésaeélja, megoldani. — Azt hiszem, a tud. theol. munkálkodást a munka programmból ki kellene kapcsolni s a fősúlyt a lelkészek társadalmi kérdésére, egyháztörténeti s gyakorlati témák megvitatására s tisztázására fektetni. A ki a collegák közül jobb tanácsot tud, álljon vele elő, mert e tünetet a M.E.L.E. szervezetében orvosolni kell.
