Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)
1915-05-22 / 21. szám
183 eVA NGE LIKUS ŐRÁLLÓ 203 kat, bizony akkor már, még amúgy is gyenge egyházunk egyre szaporodó sajtó termékeit nem mondhatjuk szerenesés körülménynek. S ily perspektívákban látva az erők széiforgácsolását, és sokszor egymás elleni, nem nemes, de kicsinyeskedő, s anyagias érdekeket szem előtt tartó harcát, bizony sokaknak lelkében föltámad az egyesülésnek, a tömörülésnek kivánatos eszméje. Egyesülni, tömörülni egy sajtó orgánum körül, mint a miképen a méheknek ezernyi ezere egyesül egy méhkas körül, a közös munkára. Egyesülni, tömörülni egy sajtó orgánum körül, s odahordani a szellemi termékeket, mint sok ezernyi szorgalmas ember-méh kutatásainak, munkás életének eredményeit, értékeit. Az egyesülésnek, a tömörülésnek kivánatos eszméje azonban — amely eszme, mint ilyen, mindig magában hordja a továbbfejlődés csiráját, a tökéletesedés gondolatát is, — meghatározva azokat a körvonalakat s föltételeket is, amelyeken beiül s amelyek által az egyesülésnek megvalósulni és érvényesülni lehet. S e kivánatos eszme birtokában legyen szabad néhány odavetett gondolatot adni arról, hogy nagy vonásokban milyennek szeretném én látni azt a sajtó orgánumot, amely hivatva volna evangeliumi egyházunk szellemi munkásait a maga táborába gyűjteni. — Protestáns euangéliumi egyházunk, mint a szellemi s a vallásos életnek egy sajátos jelensége, produktuma jelentkezik. Az a sajtóorgánum is tehát, amely ev, egyházunkat volna hivatva képviselni, vagy mondjuk igy : amely eu. egyházunknak volna szócsöve, első sorban is bizonyos szellemi és vallásos iránynak és életnek volna utmutatója, kifejezője. Ám, amiképen euangéliumi egyházunknak fundamentumos sarkköve a szabad kutatáson, az egyéni meggyőződésen, a személyes hiten való elhelyezkedés, ennek az egységes sajtó-organumnak is helyet kellene adni mindama egészséges, szellemi és evangéliumi produktumoknak is, amelyek a szabad kutatás, az egyéni meggyőződés és a személyes hit komoly munkájának termékeiképen jelentkeznek s a maguk számára létjogosultságot követelnek. Vagyis, hogy mindama szellemi termékeket, amelyeket most a szétforgácsolt erők izolált munkaeredményeképen megkapunk, négy, vagy öt lapban, négy vagy öt előfizetési áron, — ami pedig anyagi erőnkön nagyon is tul terjed — megtalálhassuk egy sajtó organumban, amely evang. egyházunk szellemi életének igazi képe, hü visszatükrözője volna. Mert amiképen evang. egyházunk kebelén belül megtaláljuk azt a szellemi életet, amely a mult századok hagyományainak, vívmányainak éber, féltékeny őre akar lenni, de viszont ott van a másik jelenség is, amely progresszív, az előtörő irány zászlaját lobogtatja, s a mely uj reformáció szükségességét érzi, — ehhez hasonlóan nagyon természetesnek tartanám, ha egy ily megvalósult, egyedül álló sajtó-organumunkegy ugyan azon számában talán egymástól teljesen eltérő irányú cikket kellene is olvasnom. Csak egy szellem hassa át mindegyiket, a Mrisztus szelleme, ahhor, nemcsak hogy nagyon szépen megférnek egymás mellett, de talán egymásnak még részeivé, kiegészítőivé is válnak. Krisztus evangéliumában is ott találunk különböző tanításokat ; egyik helyen ezt olvassuk: áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, másik helyen meg tanúi lehetünk a farizeusok szigorú megítélésének, de mert egész Evangéliumát a Szeretet lelke hatja át, s mert ő maga is midhalálig szeretett bennünket, nem szabad, hogy az itt ott ellentéteseknek látszó tanítások megtévesszenek bennünket, de igenis meg kell abban találni a Szeretet lelkét, amely azu~ tán mindenre megtanít bennünket. Az egységesítést, a tömörülést ép azért is tartanám szerencsés gondolatnak, mert a
