Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-05-15 / 20. szám

20 szám // ORAL EGYHÁZI ES ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Nos/.ko István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldendő. ES Ü9 SZERKESZTIK: RAFFAY SÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész,. rákoskeresztúri lelkész. FŐMUNKATÁRSAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY FAL áffí'alvi esperes-lelkes DUSZIK LAJOS szatmári lelkész. cinkotai lelkész. GÖ/nÖRY JÁNOS eperjesi főyvi.'i. urazható. Megjelenik heteiként epv iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 h Egyes szám ára 40 f Hirdetések es palyn^nrok ám: Égési oldal ... in K A1

1 undo hirdetések uüőr • yezes szo a t TARTALOMJEüyEEK: VEZERGIKK: Egyházi lapjaink egyesítése. Ghugyík Pál. — TARCA. 1. Megváltó szeretet. ... 11. „Atgám, nem ismer téged a világ" . . . Vietőrisz László. — Pünkösdi szózat a táborból. Dzurányi Dezső. — Belélet. — Pálgázafok és hirdetések. Egyházi lapjaink egyesítése. Ezen lap előző (18.) számának vezércikkében felveti az egyházi lapok egyesülésének eszméjét és a MELE zázlaja alatt tömörülésre hívja fel az összes lelkészeket. Ismétlem, az egyházi lapok egyesülésének eszméjét esak felveti; mert a hozzászólást — „érdekelt" lévén (tehát a cikk a szerkesztőség tollából ered) magára nézve lehetetlen dolognak" tartja. S ez' indokolással az eszmét megvitatásra a nyilvánosságnak adja át. Mindenekelőtt az illetékesség szempontjából vitathatónak tartom, csakugyan odatartozik-e ez a kérdés az evang. közvélemény elé? Hiszen a mi egyházi lapjaink (kivéve az Őrállót, a melyet a négy kerület együtt alapított és indított meg) nélkülünk, az evang. közvélemény egészének előzetes megkérdezése nélkül születtek; egyeseknek,illetőleg egyes csoportoknak önálló alkotásai, privát vállalatai — éppen ugy, mint a milyenek a folyton szaporodó, ujabb és ujabb politikai, vagy szépirodalmi lapjaink és folyóirataink. Elképzelhetetlennek tartom, hogy — teszem azt — a szépirodalmi lapok ilyen kérdéssel az olvasó közönség elé lépjenek; meglepődöm tehát azon is, de mindenesetre érdekesnek tartom, ha a mi egyházi lapjaink egyesülésének kérdése azok olvasó közönsége elé kerül, sőt a gondolat ezek soraiból indul ki, a mikor e közönség nem tulajdonosa etapoknak, sőt azok anyagi támogatása mindenkinek szabad, egyéni elhatározása. Én tehát a cikkíróval szemben nemcsak nem tartom lehetetlennek a szerkesztőség részéről as egyesülés mezgalmának megindítását, sőt a kérdést, mint az ő, csaknem privát ügyüket az egyes egyházi lapok szerkesztőinek, illetőleg tulajdonosainak hatáskörébe utalnám. A szabadság elvének, mint egyéni jognak oly feltétlen tisztelője vagyok, hogg annak korlátozását még oly egyházi kiadványoknál sem tartom lehetségesnek, a melyek hasonló irányú, de a programmszerüen jótékony cél szolgálatában álló vállalatokkal szemben keletkeznek. Célzok a Luther Naptárra. Én részemről akkor, a mikor tudom, hogy a Prot. Árvahási Naptár a mellett, hogy tisztán jótékony célt szolgál, — az egység és összhang symboluma a két prot, egyház között, — ezzel szemben nem birnám magam egy oly naptár kiadására elhatározni, mely ezzel egy igazán nemes és támogatásra érdemes és reászoruló intézményt — habár akaratlanul is, de mégis — megrövidit s a mellett alkalmas