Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-05-01 / 18. szám

XI. év. Budapest, 1915. május 1. 18. szám. 9 EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai külöemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldendő. SS SZERKESZTIK: RAFFAY SÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész,. FŐMŰNKATA

RS\K: SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY FAL ágt'alvi esperes-lelkész,. cinkotai lelkész. DUSZIK LAJOS GÖ/nÖRYJANOS szatmári lelkész. eperjesi főnyin, iirazyató. Megjelenik heteiként epv iven. A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 k Egyes szám ára .. 40 J Hirdetések es palja-ah <>l? ami; Efresz oldal .... . 4o ti A llandó hirdetések luege: yezés sa.ÖI._UI TARTALOM]EGIJZÉK : VEZÉRCIKK : Gyengeségünk fooka. **) Lajos. — Készülődjünk a nyomor ellen. . . szik la Belélet. — Pálgázatok és hirdetések. TÁRCA. Isten-látások éjszakáján. Nagy . . — Hol neszünk kenyeret. V. J. Gyengeségünk főoka. **). Bizony kényes kérdés, a melyről ez alkalommal szólani akarunk. — Azt mondják kogy nem jó hadvezér az, a ki táborának gyenge oldalait az ellenségnek elárulja; de viszont az is igaz, hogy nem sokat ér az a hadsereg, amely gyengeségéi, avagy gyengeségének okait {einem ismeri, s ha jelismerte, nem törekszik azokat eltüntetni, illetve megszüntetni. — Ha valamikor, talán ép most van annak ideje, hogy a kényesebb kérdésekről is beszéljünk, a mikor az egyes felekezetek nem állanak annyira egymással szemben, mint békés időben ; hiszen a háború borzalmai által ütött sebek gyógyításában sok helyen szinte karöltve fáradozunk s a harctéren, a kórházakban nagyobbrészt a legszebb egyetértésben dolgoznak a különböző felekezetek papjai. Ennél fogva talán nem követünk el bünt az által, ha gyengeségünk egyik főokára most mutatunk reá. Az inditó okot erre egy néhány bizalmas kézből jött levél adta egyrészt, másrészt pedig azon cikkek, a melyek a mi lelkész egyesületünkről lapunkban megjelentek. Azok a bizalmas levelek nem kivánnak kevesebbet tőlünk, mint azt a lehetetlen dolgot, hogy mi, mint a legrégibb egyházi lap szerkesztői, inditsunk mozgalmat a többi egyházi lap szerkesztőinél és kiadóinál, hogy egyházi lapjaink egyesüljenek, hogy csak egy egyházi lapot adjunk ki, mert lelkészi karunk — bár mindegyik lapot szereti, munkáját mindegyiknek nagyrabecsüli s támogatja is mindegyiket, — de ezen nagy áldozatot, főleg a mostani nehéz viszonyok között meghozni nem Dirja, de Jeleslegesnek is tartja, mert hiszen a milyen örvendetes egyházunkra nézve a négy egyházi lap — a dolog szellemi részét tekintve, ép olyan terhes azokat fenntartani az anyagi oldalt tekintve. Végül azt mondják ezek az egyesülésre biztató lelkek, hogy ezelőtt, a mikor esak egy lapunk volt, egységesebb volt lelkészeink szelleme, szeretetteljesebb volt az érintkezés, melegebb volt a kollegiális érzület, mert mindenki ugy érezte, hogy egy zászló alá tartozik. Ezen gondolatok igazságát, avagy tévedését mi nem birálhatjuk el, mert érdekeltek vagyunk, de mivel több oldalról merültek fel, átadjuk őket a nyilvánosságnak, ha van bennük igazság, szóljanak hozzá mások, a kik nincsenek érdekelve. Fontosabbnak tartjuk azonban a másik kérdést, a mely lelkészegyesületünket érinti. — Mi lelkészek sokat panaszkodunk egyházhiveink közönye miatt és