Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-04-24 / 17. szám

X!. ev. Budapest, 1915 április 24. 17. szám. u EGYHÁZI ÉS SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKO ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FŐMŰNKATAHSAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PAL ájrfalvi esperes-lelkész. dakotai lelkész. DUSZIK LAJOS GÖ/nÖRYJÁNOS szatmári lelkésx. eperjesi f%yin. iirtizyató. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai küldemény, a hiröetések szövege és ára, valamint az eset1 ges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldendő. IS TARTAEOMJEQIJZÉK : VEZÉRCIKK : A MEEE. Raffay Sándor. — Érísük meg egymást. Sipos András. Katonai lelkésaeíütik. Zathureezky László. — BeJélet. — Pályázatok és hirdetések. Megjelenik heteiként epv iven A lap ára : Egész évre Félévre Egyes szám ára .. Hirdetések e-s pal} rf/.n «>k ara: i- K Ws 14 K 7 K 40 J lCsrtisz oldal AI laiidó hirdeléseK iáé" A MELE. Lapunk legutóbbi számában Duszik Lajos temperamentumos cikket ir a MEEE-ről. Cikkét az egyesület iránt való meleg szeretet és jóakarat sugalmazta. Ez meglátszik a cikk minden során, de talán ép a szeretet rajongása tévesztette meg a dolgok merőben tiszta elbirálásában. A cikk két részre oszlik. Az elsőben a MEEE-ről, mint „alvó leányzó vértelen testéről", a másodikban e vértelen test alvásának és pihenésének az okairól nyilatkozik. Hogy a MEEE a háborús időkben nem áll a cselekvés, vagy a kezdemenyezések végzésének előterében, annak több oka van. Egyik az, hogy véglegesen ma sincsen szervezve. A legutóbbi egyetemes gyűlés alaki kifogásokat tett a benyújtott alapszabályok ellen. Ezt a bajt még csak lehetett volna orvosolni, de az akkori elnök, boldogult és érdemes Veres Józsefünk is erősen tiltakozott távolléte miatt avégleges szervezkedés ellen. Nehogy őt elveszítsük, meg kellett hajolnunk akarata előtt. Azideiglenes tisztikar nem érzi magát felhatalmazva arra, hogy országos, költséges akciót kezdjen kellő közgyűlési felhatalmazás nélkül. Annál inkább óvakodnia kell a szélesebb körű akciótól, mert anyagi ereje minimális, erkölcsi támaszt pedig sem a hivatalos egyházi hatóságok, sem a lelkésztestvérek részéről nem kapott. Amit azonban gyenge erői mellett tehetett, a MEEE megtette. Mint az egyesület ügyvezető alelnöke mindjárt a háború kitörésekor lépéseket tettem a lelkészek és theologusok katonai szolgálatának törvényes keretek közt való irányitása érdekében. Hasonlókép közbenjártam a tábori lelkészi állások szaporítása érdekében. Mindkét kérdésben a legnagyobb előzékenységgel voltak szivesek az arra illetékes hatóságok az óhajtott intézkedéseket megtenni. Az ügy végleges rendezését azonban a törvény szerint egyedül az egyetemes egyház elnöksége volna képes kieszközölni. A vallásos iratok dolga már nehezebben megoldható kérdés. Első sorban a háromnyelvüség, másodsorban a pénztelenség miatt. De azért e téren is megtettem a megtehetőt, ha nem is mint a Lelkészegyesület ügyvezetője, de megtettem más minőségemben. Mikép gondolja az iratokkal való operálást Duszik testvér, nem tudom. Ha elmondja a gondolatát, talán ahoz is hozzá tudok szólni. Higyje meg Duszik barátom, hogy nem a jóakaratban, nem is a készségben, hanem támogatásban szegény a mi egyesületünk. A lélek kész, de a test erőtelen. A test majdnem láthatatlan. A test vérszegény. De nem azért, mert nem akar, vagy mert nem tud élni, hanem azért,