Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-04-17 / 16. szám

1915 EVANG:ELIKUS ŐRÁLLÓ 159 ságának szövétneke élete delén kihamvadt. Hogy az ő eleste mily vesztesége hazánknak, ezt igazán esak a magas kormány, szeretett vármegyéje — az ő büszkesége, — annak tisztniselői kara és közönsége, egyházmegyéjének tagjai tudják teljesen átérezni. Mint katona példás, első az elsők között, mint tisztuiselő buzgó, lelkismeretes, rend és igazságszerető volt; mint egyházmegyei gondnok teljes szivvel-lélekkel munkálkodott egyháza felvirágoztatásán, mint embert és barátot a jóindulat és hűség jellemezték. Ezt a fényes csillagot kell most nekünk idegen ellenséges föld hantja alá temetnünk. Ti fényes égi csillagok, hü kisérői az ő életpályájának, melyek beragyogtátok bölcsőjének és működésének hajlékait, ó tündököljetek itt a távolban is sirhalma felett. fí derék nem fél az idő mohától A koporsóból kitör és eget kér Te pedig Atyánk, Istenünk, kinek szent akaratából legdrágább kincsét munkás életét áldozta fel a haza oltárára, adj csendes pihénést megfáradt szolgádnak. Vigasztald meg szent lelked erejével a gyászolókat. Vedd oltalmadba hazánkat, segitsd győzelemhez seregünket. Szent neved legyen áldott most és mindörökké, flmen. Miatyánk. Áldás : Ama nemes harcot meghareoltad, futásodat elvégezted, a hitet megtartottad, végezetül nyerd el az örök élet koronáját, melyet adjon meg neked az Úr, ama igaz biró a mennyekben Amen. Beöthy Pál: ,.Isten veled Horthy Szabolcs, te derék ember, te egész ember". A gyászkiséret letérdepelt és mindnyájan halkan egy rövid fohászt rebegtek el az egek Urához. A temető fái között hideg szél suhant végig. Mintha onnan fentről a hadak útjáról jó Csaba vezér táborából a Horthy Szabolcs utolsó üdvözlete lett volna a hűséges baráthoz. Másnap a kór teljesen levert lábamról hastyphusba estem, Dzurányi Dezső tábori lelkész ezzel a „Luther Társaság meg van vádolva azzal hogy" — mulasztást követett el: sajnálatomra kénytelen vagyok a dologra én is kitérni s kijelenteni a következőket : 1. Nyugodtan hivatkozom egész közéleti szereplésemre, hogy engem soha semmiféle munkatéren a közjó érdekeinek önzetlen és objektiv szolgálatánál egyéb soha nem irányitott és nem vezetett. Az iratokat kérő levelek közlésénél is, kizárólag a közjót igyekeztem szolgálni. 2. Uádat a L, T. sem Jamniczky levele, sem az én közleményem nem emelt. Ezt legjobban jamniczky levele igazolja, melyet maga a Beimisszió közöl: „Becses levelére válaszolva meg kell jegyeznem azt, hogy itt a hadosztály az általam kért könyveket megkapta, engemet arról nem értesített, hanem azokat az összes csapattestek és oszlopok között elosztotta, amit én esak későn tudtam meg." — Tehát tény, hogy ]. a küldött könyveket nem kapta meg. Ez azonban nem a L. T. hibájából történt, aminek tisztázása mindenesetre csak javára és nem kárára szolgál a Társaságnak. E levél tehát még akkor is igazolná a könyv elmaradásának felemlitését és e felemliíés jóhiszeműségét, ha ez tényleg számonkérés akart volna lenni. Pedig a számonkérés senkinek sem volt szándékában. 3. Nem tartom tárgyilagosnak, hogy a Társaság főtitkára, szóbeli kijelentéseim dacára is, a rosszhiszemű vádemelés szinében akarja myltkori cikkemet feltüntetni. Ez ellen igen erélyesen vagyok kénytelen tiltakozni. Ha nekem a Társaság vagy annak ügyvezetése ellen bárminemű kifogásom lenne nagy lesz, mint igazgatósági tag mindenesetre tudni fogom a helyét és a módját annak, hogy észrevételeimet vagy kifogásaimat kifejtsem. Erős meggyőződésem, hogy a mi féltve szeretett Luther Társaságunk az objektiv bírálatot mindenkor megállja és meg is érdemli. Ha találok majd birálni valót, az igazgatósági ülésen vagy a közgyűlésen el tudom én azt mondani nuiltan és világosan is. ,, ~, , Raffay Sándor. Felelet a Belmisszióriak. A Luther Társaság hivatalos lapjának legutóbbi számában Majba Vilmos főtitkár ismételten rátér a Jamniezky-féle levélre, melynek egy részletét azért közöltem a többi levél mellett hogy a figyelmet és az adakozó készséget a katonák könyvbeli szükségleteire felhivjam. Miután a közleményt egyenesen a nevem megnevezésével hozta nyilvánosságra s miután azt állitja, hogy BELÉLET. Első visszhang. Nagytiszteletü Ur! Becses lapjának 15-ik számában olvastam Horémusz Pál orosházi lelkész nyilt levelét, melyben ez pályadijat óhajtana összegyűjteni háború tartama alatt elmondott egyházi beszédek közülalegjobbakra, amely beszédek „M; pedig igy