Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)
1915-04-10 / 15. szám
1915 f VANGELI KUS ŐRÁLLÓ 148 Igy távozunk el innen, jó Atyánk 1 Vigasztalódva, bizva csak Te benned: Hittel, reménnyel édesítsd az éjt is, Melynek csöndjével, íme, betakarsz; Hittel, reménnyel virassz új napot, Mely nem borúi, mely mindig fenn ragyog 1 Ámen Petrovics Pál. *) Elmondta a szerző a gyülekezetében tartott uallásos estélyen. Fohász. Hi úgy teremtéd a világot, Hogy benne mind, mi él, mozog, A lelkes ember és az állat, Minden érezzen bánatot; Hi úgy teremtéd a világot, Hogy addig, mig csak lehelünk, A legparányibb boldogságot Hulló könnyekkel fizessük; Hi úgy teremtéd a világot, Hogy sziv az ésszel karöltve Mindig azon munkálódjon: Lelkünknek mi legfőbb üdve: Hi úgy teremtéd a világot, Hogy gyarlóságunk tudata, Porba omolni kényszeritsen És bűneinknek nagy súlya; Isten 1 — térdre hullva kérünk; Megbántuk számos vétkeinket Feltámadt jézusért bocsáss meg Hí értünk harcolt vérezett. — Sárkány Hálmánné Mikor a tanusituány nem tanusituány. Folytatás. „flz anya pedig a napokban i*mét levelet kapott, azuttal az oroszországi Őreiből. A boríték eimzése a főhadnagy kezeirása. Ebben esak nem tévedhet az édes anya szeme. A levelet is maga a főhadnagy irta és közli, hogy igen súlyos sebével az orvosok vitték el, gondosan ápolták. meggyógyitották és ma már egészen jól van. Érette ne aggódjanak. Egyébb baja nincs, minthogy nem lehet otthon". Sok valószínűséggel ezt a főhadnagyot is elsiratta az édes anyja templomi gyászbeszéddel. Megkoronázom az itt közlött eseteket egy minden figyelmet érdemlő rendkívüli adalékkal, a mit a „Békésmegyei Függetlenség-' eimü lap mult éui nov. 18. számában a következőkben ad le: „A fia helyett mást temetett el 1 Özv. Hiss ]ánosné békésszentandrási asszony azt a hírt kapta, hogy fia a harctéren elesett. Az anya haza is hozatta a harctérről fia holttestét és otthon temettette el nagy dísszel. Aminap aztán levelet kapott, a melyben értesiti a megholtnak vélt s koporsóba hazahozatott fiu az anyját, hogy megsebesült, de már gyógyulóban van és nemsokára hazakerülhet". Az ily tévedések napirenden vannak és lehetnek, meg is mondom az okát, miért. Nagyobb szabású ütközet alkalmával elesik 30—40.000 ember. Ezek elfödelése legkevesebb egy hetet vesz igénybe. Annyi idő alatt azok a hóval, sárral vérrel bemocskolt hullák a feloszlás folytán oly változáson esnek keresztül s oly nagy az eltakarításukkal ualó uesződség, hogy uelük foglalkozók nem igen érnek rá a vértől elázott aludtvéres ruházatot felbontani s az elesett személyét kifogástalanul megállapítani. Gondoljuk ehez még a kárpátbeli néhány méteres havat és a dermesztő fagyot, a mely miatt a sírokat sera áshatják meg kellő mélységgel s a ragadozó dúvadak felettébb értenek hozzá, miként kell az ily áta-botába elhantolt holttetemeket előkaparni s velük éhöket elverni. — A lángoló hazaszeretet ilyesmivel is leszámol s általán mindenen tulteszi magát. A fentebb írottakból a tanulság a következő: a lelkész tanusituány nélkül ne temessen még akkor sem ha a szomorkodó felek kérelmükkel agyongyötrik is, ha a világ összes tanúival és leveleivel előhozakodnának. A tanúsítványt késhez kapván, belevélirattározza s tévedés és felelőségrevonás esetén védő és őt igazoló pajzsúl használja habár annak némely esetekben nincs meg a jogereje és tartalmi megbízhatósága. A vélemény a csatatéren elesettek itthon való eltemetésére nézve kettős. Vannak, akik állítják, hogy miután nem a hulla gyászszertartással ualó eltakarításáról uan szó, a lelkész halotti bizonylat nélkül a felek kiuánságára a szokásos egyházi funkciót magtarthatja. Mások ismét azon a nézeten uannak, mert a belügyminisztérium e napokban felszólítja az országbeli anyakönyuezetőket az elesettek szabályszerű bejegyzésére a meghaltak rouataiba bizonyosan erre alkalmas nyomtatott s az elesett körülményeit, — mikor, hol hanyadik század uagy ezredben stb. feltüntető iuen : épp ez okon várja be a lelkész nyugodtan az illető halott polgári elanyakönyvezését s ennek révén hivatalosan megkapván a kérdéses halottról szóló tanúsítványt, akkor aztán temessen, mégha esetleg a
