Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-04-10 / 15. szám

1915 itt gomolyog előttünk, fölvetve azt az ezer- meg ezer szükségletet, a melyet azonnal orvosolnunk kell, ha esak hűtlen sáfárai nem akarunk lenni a reánk bízott talentumoknak s kiáltó példáját nem akarjuk nyújtani annak, hogy magyar evangéliomi szentegyházunkban a só megizetlenült! S meg is van a mód arra, hogy legalább a legkiáltóbb hiányokon segíthetnénk. Hiszen az A—16. e. jelzésű s a katonai lelkészek szolgálatát megállapító szabályzat 10. §. 24. d. p. szerint a magyar honos tábori lelkészek a lelki gondozás és a lelkészi hivatal tekintetében a Budapesten székelő ev. egyetemes gyűlésnek vannak alárendelve. S ezek a tábori lelkészek a 11. §. 28. p. szerint a lelki gondozás és a lelkészi hivatal tekintetében közvetlenül érintkezhetnek az ő egyházi elöljáróikkal, ezektől rendeleteket fogadhatnak el, sőt a 12. §. 31. p. szerint a fegyelmi büntető jogot is a 10. §. 24. pontjában említett főhatóság gyakorolja felettük. Méltóztassék tehát az egyetemes gyűlés elnökségének, akár a püspök elnöknek, sürgős előterjesztést tenni a hadügy, illetve a honvédelmi min sternél, hogy azonnal neveztessék ki minden hadtesthez és minden helyőrségi kórházhoz egy-egy evangélikus lelkész, a ministeriumoknál nyilvántartott s magyar ev. egyházunk mindhárom istentiszteleti nyelvén szolgálni tudó tartalékos tábori lelkészeink sorából. Ezeket s az eddig is tényleg működőket lássa el a szükséges ujtestámentumokkal, imádságos könyvekkel épitő, vigasztaló iratokkal hogy ne kelljen vérző szivvel elküldeniük a hozzájuk ilyenekért fordulókat azzal a rideg szóval: nem adhatok, mert nines 1 Igen ám, de honnét vegye az egyetemes elnökség ezekre a nyomtatványokra a pénzt? Hát nem akarok a református egyház hatalmas akciójára utalni. A hol néhány hét alatt tízezreket gyűjtöttek e célra, — de ott vannak kerületeink. A bányai kivételével egyik sem tartotta meg közgyűlését, ezreket takaritottak meg csak ezen a cimen, ne üljenek ezen a pénzen, fordítsák azt a harctéren küzdő, vagy a kórházakban sebesülten fekvő véreinknek szánt ilyen iratok beszerzésére s egyszerre véget ér a lelki nyomorúság s az igy befektetett tőke ezerszeresen megtérül abban a szoros kapcsolatban, a mely mindannyiunkért küzdő híveinket a hála széítéphetlen kötelékeivel fűzi anyaszentegyházunkhoz. Csak gyorsan cselekedjenek, mert máris nagy a mi vétkünk, tengersok, szinte alig pótolható a mi mulasztásunk. Miles. Nyílt leuél. Világi egyházvezéreink szíves figyelmébe Nagytiszteletii Szerkesztő Úri Még január havában, a bányai egyházkerület közgyűlése előtt mondtam az Őrálló kiuáló munkatársának, Sípos András barátomnak, hogy most érzem esak, milyen áldás volna egy kis anyagi vagyon. Ezt az érzésemet azzal indokoltam, hogy szeretnék felmenni a gyűlésre s ott egy bizonyos összeget pályadíj gyanánt felajánlani a nagy háború alatt elmondott legjobb egyházi beszédek jutalmazására. S azért, hogy nemcsak a legjobbakat, a jutalmazottakat, de a pályázó beszédek elejéből egy egész kötetet kiadván ország és világ előtt bemutathassuk, hogyan teljesítette az evang. egyház és papság hazafiúi kötelességeit. E kötet azután német nyelven is megjelenne, hogy szövetségeseink előtt is bizonyságot tegyen a mi hűségünkről. „Mi pedig igy prédikáltunk'' volt az én gondolatomban e kötet neve. S egy ilyen gyűjtemény megjelenésének óriási fontossága van. fiz Őrálló 13-ik számában Sipos testvérünk bőséges okokkal indokolta, hogy miért van szükség ilyen gyűjteményre. De van még több, s hozzánk az ev. egyházhoz és papokhoz közelebb álló ok is, Sohase tartottak bennünket a magyar hazafiság egyházának. Papjaink őszinteségét sokszor és sok helyütt kétségbe vonták. Nem gondoljuk, hogy, ha most szünetelnek is a gyanúsítások, újra kezdődnek azok a diadalmas háború után? Ki biztosit róla, hogy versenytársaink, különösen magyarságukkal büszkélkedő testvérünk, a haza-