Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-04-03 / 14. szám

XI. év. Budapest, 1915. május 1. 18. szám. 6ELIK EGYHÁZI ES ISKC f^ 'TÍLAP. (HALLO A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetl-es reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrrá (Pest megye) külöenöö. SZEÄKE>25'L\ RAFFAYSÁNDOR NOSZKO ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FŐM UN KATA Kai \K : SCIiOLTZ ÖDÖN BLATN1CZKY PAL agt'ulvi esperes-lelkész cinkotai lelkész. DUSZIK LAJOS GÖ/nÖRYJANOS szatmári leikés;?. eperjesi foyym. iírazgató. Megjelenik heteiként epv iven A lap ára : Egész évre ....... 14 K Pélévre 7 K Egyes szám ára .. 40 f llmieteaek es paljrtüft ok ai--;i: K'xi'sz oldal . 4 1 k AIlaiidó hii'.ietései'. tue^e yeze.s szei < TARTAEOM]EaaEÉH : VEZÉRCIKK : Híisuéti fohász. Sántha Károly. üusvéti öröm. G. — y. Hikop a íaziusiíuány nem famisituány. Margóesy Kálmán. — Miért is iptam az Isíen és haboru e. értekezést. Nagy Lajos. — Mit várjunk a mlaghálborutól ? Raffay Sándor. — Eeíéieí. Pályázatok és hirdetések. Husuéti fohász. Dicsőség, Isten, a te nagy nevednek, Mi vagy a jóság, szeretet, erő ; Ez ünnepen ég és föld megremegnek, Mert a kősirból Élet tört elő. Harmadnapig ült diadalt a gazság, Örökké győz a mennyből jött igazság. Dicsőség Néked és sziubéii hála, Világmegváltó édes Jézusunk: Elnyeletett a sir és bün halála, Van szebb hazánk, még itt csak bujdosunk. Mikért szemeink sürü könyben úsznak, Nem haltak ők meg, hanem csak alusznak. Fölséges hit, fölséges drága ünnep, Erősítsd meg a csüggedők szivét1 Uram, a/íz/í ma szent húsvétot ülnek, Hallják meg mind vigasztaló Igédl Végy szállást a szivekben, o/? Te áldott, <S téritsd meg ezt a tévelygő világot 1 Téritsd meg, mer/ m/g könnyeink peregnek, /-/ogy annyi hőst idegen föld temet: Meződön is köröskörül hevernek A száraz csontok, mz'nf ho// tetemek. Lehelj Uram, /e/ie/y /e/fre/ beléjek, S mind föltámadnak s uj életben élnek. Hatalmas Isten, az eget lehajtva, Oh jöjj alá az élet ünnepén, És önís erőt a vérbe, könybe, jajba, Termő erőt: békét a földtekén / Buzgó fohászink egeidbe szállnak: Adj szép jövőt e szép magyar hazának 1 Sántha Károly Mikor még ennek az irtózíató emberpusztitásnak kitörése előtt Németországban jártam, az egyik templomban jótékonycélú hangversenyen hallottam a lipcsei ev. templomi énekkar négy sólistájának énekét. Azzal a gyönyörű lutheri énekkel kezdték, melynek bevezető sora ekként hangzik : „Christ ist erstanden". (Általában Lutherünk élénk evangéliumi hittudaíára jellemző, hogy a legszívesebben szerkesztett húsvéti tárgyú énekeket.) fí mit ott hallottam, — az valóban szivemre hatott, megragadott, — emlékezetembe kitörölhetetlenül belevésődött Miért ? Talán a négy előadónak művészien összevágó, a művészi tökélyt elérő előadása miatt ? . . . . Bizonyára nem. Művészi éneket volt alkalmam hallani máskor is — a nélkül, hogy lelkemet utána ennyire kitörölhetetlen benyomások gazdagsága töltötte volna el 1 Ám elragadó és örökre felejthetetlen volt ez egyházi ének előadása azért, mert forma és tartalom egyaránt szivhez szóllott, mert az a győzelmi hallelujah, a mely e húsvéti hymnusz utolsó szakaszában csendül jel, a saját hitem legdrágább kincsének, legboldogitóbb tartalmának visszatükröződése volt. Igen, Igen 1 Valamig igazi evangéliumi keresztyénség lesz e földön, attól