Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-03-27 / 13. szám

1915 igen jó időben ért a kezemhez Raffay munkája. Épen tépelődöm azon gondolatokkal, melyeket Nagy Lajos munkája ébresztett fel bennem, ugyanis roppantul izgat a gondolat megtudni: hogyan éreztél, hogyan élted át vallásos lelkedben te ember ezt az Ítéletes időt. Szivedben, lelkedben Isten milyen alakot öltött napról-napra, hétrőlhétre. Én ugyanis nem vagyok ama kivánesi — igy tépelődöm — hogy mit mond a szentírás, jézus a háborúról, Istenről és háborúról, én arra vagyok nagyon kivánesi, hogy te, ő, sokan, ezren és ezren vallásos lelkükben hogyan éltek Istenben s ő bennök ebben a borzalmas két esztendőben. És tudja Isten hogy van, de úgy van, hogy azzal sem törődöm nagyon, hogy hogyan gondolod el Isten és háború viszonyát; oly mellékes az elgondolás, meggondolás, könyvekből szerzett tudományos meggyőződés, elmélet ebben a lüktető, szivet, agyat, ideget mindig foglalkoztató mai jelenben. Az élet az Ur most. Ezt az életet akarom én*látni, ismerni, szemlélni úgy, amint sokban, nagyon sokban külön-külön vallási szempontból alakot öltött. E nagy szomjúságomban érkezett hozzám Raffay kötete. Elolvastam többször. És első gondolatom ez volt: ime egy felelet kérdéseidre. Ime itt van ellőttem egy általam jól ismert, fontos állást nagy szeretettel és komolyan betöltő embertársamnak nyolc beszéde, mit embertársaihoz intézett azzal a szent céllal, hogy uigasztaljon, hogy felemelje oda a leiküket, ahol az övé él. Ime hát ebben a nyolc beszédben benne él, felém beszél egy vallásos lélek 1914—15-ből és hozzá egy hivatása magaslatán álló lelkésznek a lelke beszél hozzám, mi kétszeres fontosságot és értéket kölcsönöz érzéseinek és gondolkozásának. Forrás előtt állok, érzem a súlyát annak, mit róla elmondok. Lélekről beszélek, tiszta szeplőtlen szívvel és lélekkel szólok felőle. Háború és Isten vagy helyesebben: bennem élő Isten és a mai élet; vagy még helyesebben: mai életemben mi nekem, bennem Istenem : ezt írja le s mondta el Raffay Sándor beszédeiben. Raffay beszédeiben szemléltetue látjuk annak a kérdésnek a megoldását, mivel Nagy Lajos is, és sokan mások mostanában foglalkoznak „Vane Istennek és háborúnak köze egymáshoz ?" Meglátom e kérdést megoldva, lüktetve, élve Raffay lelkében. Oly természetesnek találja az ő lelke azt, hogy a szeretet Istent e háború felidézésében mint szerzőt, ohozót ne érezze, ne tudja, ne vallja senhisem, hogy a lehető legnagyobb egyszerűséggel vallja be, adja tudtára hallgatóinak, hogy a háborút nem az Isten „szerzette". Az Isten nem kisért gonosszal, mert maga is megkisérhetetlen". fíz ő lelke érzéseit ebben az irányban oly általánosoknak, mindenkinél meglevőknek tudja, hogy minden nagyobb megbotránkozás s tiltakozás nélkül állítja, hogy „senki se sértse meg az Istent azzal a feltevéssel, azzal a váddal, hogy ő akarja (t. i. a háború felidézésével) boldoqtalanná tenni földi gyermekeit". De viszont e nagy szenvedésben, zivatarban, megpróbáltatásban Istent maga mellett érzi, önlelkében tudja részint mint vigasztalót részint mint Ujjmutatót, máskor mint az erőnek, Bátorságnak és józanságnak lelkét, ismét máskor mint Bölcs Tanítót, Útmutatót, megint máskor mint Itélőt. Az ő lelkét látva azt kell mondanom, hogy bár Isten nem szerzője e háborúnak, de van köze hozzá. Annyiban van köze hozzá, mert Reá egyrészt nekem van szükségem ebben a töredező, értékeket összeromboló időben és mert másrészt 0 esak ott van jelen, ahol összetört szivek várnak vigasztalást, ahol a szeretet munkájára szorul az emberi élet. Igy lesz a háború és Isten viszonyának a kérdése Raffay lelkében egy érdekes lelki élet, vallásos megélése Istennek e zivataros időben. Az ő lelkében a háború nem probléma, nem tudományos kérdés, hanem élet mit élünk, átélünk szivünkben lelkünkben. Isten megélése e háborús életben: ezzé változik át Raffay lelkében a különben milliókat foglalkoztató kérdés : Van-e köze Istennek a háborúhoz ? Istent megélni, benne s vele élni: ez nem kérdés, hanem nehéz munka, vágy óhaj, törekvés, tusakodás. Ez az idő mindenre jó, csak elmélyedésekre, elméleti igazságok, testetlen ítéletek megfabrikálására nem való. Amikor elvesztem apámat a háborúban, a nő a férjét, testvér testvérét, amikor megvan a valószínűség, hogy esetleg az én templomomat durva kozák öklök és lábak és lovak teszik tönkre, amikor megvan az eshetőség, hogy népem, kit a sötétség, babona világából nagy keservesen felfelé emelhetem a tisztultak levegőjében s érzem, tudom, hogy e háborús idő visszarántja, visszadobja őket oda, ahol vjltak, amikor szó van hát boldogságom, üdvösségem, munkám eredményeinek szétrombolásáról s amikor érzi a lelkem, hogy ezt emberi erőmmel megakadályozni nem tudom, nem bírom : ilyenkor a lélek élénk életet élvén nem ér rá okoskodni, elmélkedni, nem tesz fel magának problémákat, megoldásra kérdéseket, hanem Raffay lelke szerint jár el. Nem kérdezi azt, hogy van-e Isten közöd a háborúhoz, hanem lelke minden tevékenységével azt cselekszi meg, hogy legyen Isten közöd ; itt élj bennem uram és hogyha nem akarnál is megáldani és megvigasztalni és támogatni hát én addig viaskodom, addig birkózom, addig kapaszkodom, mindaddig