Evangélikus Őrálló, 1915 (11. évfolyam)

1915-03-20 / 12. szám

1915 Azután megindultak a fegyverbe hiuottak százezrei. Békés otthona falai közül, az ekéje mellől, a zsendülő szőllő pirosló pásztái közül, a madárdalos rónák pázsitos rétjéről, a felhőkkel kacérkodó hegyek buja völgyeiből, a homokpuszták kankalinos dombjai közül, vagy a nótás munkaasztal mellől összesereglett a fegyverfogható javanép. Fájt a lelkünk és mégis mosolygott a szemünk, mikor rájuk néztünk. Milyen nyugodtan, milyen kedövel, milyen bizakodva vonult ez a mi jó népünk a hadba. Pedig csatába indult, gyilkos golyók elé. De ment nemes öntudattal, ment a nemzet igazaiba bizó szivvel, ment a jobb jövendő biztos hitével, ment azzal a szent meggyőződéssel, hogy áldozata nem hiábavaló. Sok vesztességet hozott már eddig is, sok vesztességet rejteget még számunkra a világháború, de egy nyereségünk már van : az a tapasztalás, hogy e nemzet népe lelkes, igazat szerető, önfeláldozó nép. És én hiszem, hogy a világháború után önbizalomban megerősödve, önfeláldozásban megedzve, a nemes, a szép, az igazán emberi, az erkölcsi életcélok szeretetében megerősödve, önmagunkat és egymást megismerve több bizodalommal, egységesebb lélekkel fogunk majd édes magyar hazánk s ebben e tulajdon jólétünkért és boldogságunkért küzdeni. Idegen lelkekből józan magyar népünre is ráragadt a pora az élet nagy országútján a tolongó léháskodásnak, a közönyös uilágpolgárkodásnak, az önző élvezethajhászatnak s mi már kezdtünk aggódni miatta, hogy elsatnyul, elsenyved ez a mi jó népünk. Örvendetes csalódás ért bennünket. Alig indultak hadba vitéz ifjaink, máris a nők százai és ezrei jelentkeztek önkéntes betegápolókul. A finyásak megtanulták a kórházak betegszobáiban elnézni és bekötözni az idegen szenvedők vérző sebeit, a kényes idegzetüek magtanulták legyőzni a felajzott idegek nyugtalan rohamait, megtanultak csupa emberbaráti részvétből jót tenni a felebarátokkal. S egymásután emelkedtek fel a kórházak, megteltek minden szükségessel közadakozásból, akinek volt fölös párnáeskája, elküldte a szegény katonáknak és nem ismerték a szükséget sehol. Mire az első sebesültek megérkeztek, puha otthon, segitő szeretet, mély együttérzés várta őket mindenütt. Ha a béke idején elkérgesedett vagy ellanyhult szivek előbb olvadtak volna segitő szeretetre, nem lett volna köztünk soha oly sok otthontalan koldús, útcára taszított beteg, elhagyatott árva, züllött csavargó. És én hiszem, hogy a háború megtanítja a mi társadalmunkat arra a keresztyén igazságra, hogy az emberiséget boldoggá csak a komoly együttérzés teheti. Én hiszem, hogy a krajcáros alamizsnálkodás dologtalanokat nevelő jótékonykodása helyett is társadalmunkban az intézményeket alkotó jóteués válik majd szokássá a közélet és a közjólét mérhetetlen hasznára. Folytatjuk. BELÉLET. Köszönet. Holkó Mihály rókusi és Lineényi Lajos nagyveszverési lelkész urak a sebesült katonák részére küldött olvasmányokért és füzetekért fogadják köszönetemet. Geduly püspök. Lelkéssuálasstés. Az üresedésben lévő szepesremetei lelkészi állomásra Schermann Sándor somogydöröeskei helyettes lelkész az egyedüli pályázó, kit a legközelebbi egyházközségi közgyűlésen egyhangúlag fognak megválasztani. E.elkészeser'e ajánlat. Vályi Gusztáv volt sajógömöri lelkész jelenleg Észak-Amerikában, Detroit városában. Michigan államban működik, mint megválasztott rendes lelkész. Magyarországba visszaszándékoz van jönni, helycserét ajánl, fíki a csere után érdeklődik, forduljon a tiszai püspöki irodához Nyíregyházára, honnét a szükséges felvilágosítást a lelkészi állás munkaköréről és jöuedelméről megkaphatja. Hözgyíilés. A tiszai ev. egyházkerület 1914ik évi elmaradt közgyűlését, a mennyiben a közlekedési viszonyok és a közállapot megengedik, április hó 7—9 napjain fogja Miskolc városában megtartani, ha pedig e közgyűlés sem volna megtartható, úgy az 1914 és 1915 évi közgyűlés egyszerre tartatik meg ugyancsak Miskolcon julius hó harmadik hetében. Hazafias ünnepélyek. A váci Evangelikus Tanuló Ifjúság máre 14-én délután a siketnémák intézetének dísztermében tartotta meg M íreius 15-iki ünnepélyét, mely alkalommal ének és szavalatokon kívül Kozlayné Jenes Jolán: Iskolai jelenete és E. Zorkóczy Gyula : A bujdosók eimü történelmi szinmü lett bemutatva. — A belépő jegyekből származó tiszta jövedelem a sebesültek javára lesz fordítva. — A Budapestdeáhtéri konfirmált ifjúság is ünnepelt máre. 14én a következő igen tartalmas s szépen előadott műsorral: — 1. Beliezay Gyula : Nemzeti hymnus. Énekli a Konfirmáltak énekkara. Reinhardt István vezetésével. 2. Raffay Sándor lelkész imája és elnöki megnyitója. 3. Goltermann: Konzertstück. Gordonkán előadja Torkos Ferenc, zongorán kiséri Tóth Miklós. 4. Kozma Andor: A earthagói