Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-05-09 / 19. szám

23. flz 54.. §. c. az egyházközség szavazata kétszer annyinak számítandó, ahány rendes lelkészi állomással bir. (TeháJLaz eddigi számitás lett vissza állítva). ; * 24. fl 64-ik § élső bekeáidésé-t^a bizottság oly kép állapítja meg, högy a legtöbb adót fizetők figyelembe vételét Csak a képviselőtestület alkotásánál mondja ki és nem az egyház tanács választásánál, még pedig ugy, hogy a képviselőtestület fele a legtöbb egyházi adót fizetők kö- " zül ( 3 szor annyian írandók ki az adó főkönyv- * bői, mint a hány ilyen választandó], a másik felé az összes közgyűlési tagok közül választandó. ( 25. A 74. §. szövegéből Dr. Szeberényi Lajos Zsigmond indítványára a bizottság a „müveit" szót az egyházközségi felügyelő kellékei közül szavazás után szótöbbséggel (9-6 ellen) kihagyta. A jegyzőkönyvből kihagyott pontok vagy lényegtelen s inkább stiláris módosításokat tartalmaznak, vagy változatlanul hagyják meg a szakaszokat. Az ülés touábbi lefolyásáról csak jövő számunkban adhatunk számot, mivel az a hét végéig elhúzód il-i. / fí pozsonyi diakonissza-anyaház felauaíása. Lélekemelő ünnepet ült a mult vasárnap, f. évi május hó 3-án a pozsonyi evangélikus' gyü/ekezet, de vele ünnepelt egész magyarhoni evangélikus egyházunk, mivel az a magasztos intézmény, a diakonissza ügy, melynek céljaira uj díszes és mindenekfelett célszerű palotát, uj anyaházat emelt, tűlajdonképen egész országos egyházunknak egyik legszentebb és legfontosabb ügye s úgyszólván értünk mindnyájunkért hozta ezen egy gyülekezet ezen erejét csaknem felülhaladó csodás áldozatot. Amilyen megszégyenítő ez egyrészt mindnyájunkra, akik esak tanakodunk, tervezgetünk aziránt, hogy milyen intézményt emeljünk a reformáció közelgő 400 éves jubileumán s nincs ember, aki hiterős lélekkel kitűzné s vas energiával és következetes kitartással megvalósítaná a célt, oly felemelő látni, hogy ahol ilyen vezető egyéniségek vannak, ott Isten támogató és megsegítő kegyelmével kis körben is nagy dolgokat lehet napjainkban is rövid idő alatt megvalósítani. Hiszen még alig 25 esztendeje, hogy, a pozsonyi gyülekezet külföldi nővéreket hívott be, hogy átvegyék régi bérházában a betegek ápolását. Akkor alig gondolta volna valaki, hogy egy négyed évszázád mülua több mint 60 felavatott diakonissza áll majd egyházunk számos gyülekezetében a könyörülő és megmentő keresztény szeretet szolgálatában, hogy ezen felemelő ténynek ma örvendhetünk, s hogy ezen nővérek hitvalláshü lutheránus szellemben, evangéliomi melegséggel és hűséggel végzik hivatásukat, azt Isten áldó kegyelme mellett, főkép Pozsony kiváló lelkészének,^ most f esperesének, Schmidt H ár oly Jenő theologiai Ucéntiátusn^l* köszönhetjük, aki előtt ma méltán hajtjuk meg a hálás elismerés zászlaját. * ä < í.v.4 '' ' '••, •!; . ' •. ,: De., a kiképzett nővérek számának szaporodásával egyre jobban kitűnik, hogy a gyülekezet régi kórháza és árvaháza nem felelnek meg azon igényeknek^ á melyeket ma egy ilyen nagy híva-! ^tásu intézményhez füzünk, s nem is nyújtanak elég alkalmat és lehetőséget a nővérek teljesen kielégítő elméiéti és gyakorlati kiképzéséhez. Nem, méltányolható azért, eléggé a gyülekezet azon elhatározása, melyet vezetőinek, főképen dr. Dobpovies Mátyás egyházfelügyelő, Bäumler János másodfelügyelő és dr. Tauscher intézeti or-, vos, országgy. képviselő indítványára hozott, hogy a diakonissza anyaház számára a gyülekezet összes szeretett intézményeit is magába foglaló uj monumentális épületet emel. Ezen határozat megvalósítása nem volt csekélység, mivel az elfogadott terv keresztülvitelé hez a belső felszereléssel együtt 750 ezer ko-, rona kellett, s a gyülekezet csak ugy kezdhetett bele, hogy az ezen célt szolgáló s felhasználható alapítványait is igénybe vette. S bár a hivek áldozatkészsége is szépen megnyilatkozott s ugy a bel- mint főképen a külföldről is egyre sűrűbben érkeztek a szükséges segélyek, a teljesen elkészült épületen a felavatás napján mégis' még tekintélyes teher feküdt, mint egyetlen borüs folt, a mindnyájunk szivét átható zavartalan örömnek derűs égen. Az uj épület felszentelésére összesereglett vendégek között ott láttuk dr. Baltik Frigyes, Gyurátz Ferenc, és Seholtz Gusztáv püspököket, Matterny Lajos, Bándy Endre és Kiss János kerül, gyámintézeti elnököket, dr. Démy Lajos esperes, felügyelőt, Banesó Antal soproni theologiai igazgatót, Raffay Sándor, llgenn Antal, Beyer Teofil, Steinacker Roland, Kotseh Mihály, Fiedler Károly stb. lelkészeket, Pröhle Károly, Stráner Vilmos soproni theol. tanárokat, dr. Fischer Gyula győri felügyelőt, Brand Uilma modori polg. isk. igazgatónőt stb. Azonkívül megjelentek az ünnepélyen a város, a hadsereg, az intézetek, a felekezetek képviselői s a kormány képviseletében a főispán. Eljöttek végül a közeli és távoli állomásaikról a nélkülözhető nővérek,