Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-02-21 / 8. szám

X. év. Budapest, 1914. február 21. 8. szám. EVAMELI t'S EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi fekintetben illető mindennemű pó&tai külöemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tula jöonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő SS SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FŐMŰNKATAKSAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PÁL ágfalvi esperes-lelkész. cinkotai lelkész. GÖnÖRY JÁNOS eperjesi főgym. igazgató. Megjelenik hetenként eav iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 K Egyes szám ára 40 j. Hirdetések és pályázatok ára: Egész oldal 46 K Állandó hirdetésen meg e- yezéa uerint TARTADQMJEGyZÉK: VEZÉRCIKK: Hozzászólás a jogügyi bizottság javaslataihoz. Duszik Lajos. — Megjegyzések az egyetemes közülése jkuánek T7<-ik pontjához. — Az egyházi jauah rendeltetéséneh telehhönyui kitüntetéséről, —a. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Hozzászólás a jogügyi bizottság jauaslataihoz. Elnevezésünk kérdési- ien a bizottság nem jutott elég radiká*/, álláspontra, amennyiben ugy a teljes,

\tint a rövidített elnevezés mellett foglalt állást. Nem látjuk elég súlyosaknak azokat az érveket, melyek a régi hosszadalmas és sok-sok hittestvérünk által meg sem értett, de viszont annyi kívülállótól kegyetlen érteimetlenségüvé csonkított és torzított elnevezés fenntartását követelnék. A mi egyházunknak soha és egyetlen kérdésben sem szabad szem elől tévesztenie, hogy népegyház, még az elnevezésben sem. A mi népünk pedig csak két elnevezést ismer, lutheránust és evangélikust; e két elnevezés szinte kulturális fokmérő: a fejletlenebb egyháztörténelmi ismeretekkel kikerülő, elemi iskolai képzettségű testvéreink lutheránusoknak nevezik magukat s a műveltebb, különösen városi egyházban élők evangélikusnak. Mit akarunk mi az ágostai hitvallás hangoztatásával? Hisz sok-sok theologiai szakvizsgázott egyházi férfiunk még talán a főbb részeire sem emlékszik? Ami — nyomban letompítom e kijelentés élét — nem is olyan nagy baj. Volt idő, amikor az ágostai hitvallás betűjére esküdtek; s a legerősebb exegétái voltak a Krisztus leggyöngébb katonái. Ma is elég, nagyon elég csak a Krisztust tudni. Aki az arcélén harcol, vallania kell, hogy itt minden lényeges, minden fő, minden értékes, csak az ágostai hitvallásnak a névben is hangoztatása nem. Aki egyszer az évenkénti első „vallásórán" megakarja érttetni azokkal a betoborzott kis „lutheránus"-okkal, hogy mit jelent a nevünk, megtudja nyomban: mi legyen elnevezésünk 1 Mert nem nekem kell az elnevezés, hanem a népnek, amelynek lelke mélyére innen is — onnan is nyújtogatják a hálót. Annak pedig a felekezeti öntudatát csakis a lényeget kifejező név fogja megjelölni és formalizálni. Legyen a hosszadalmas és sok magyarázatra szoruló elnevezés a múlté és a tudományé, a reális élet és a nép igénye, de meg egyházunk érdeke is, a rövid, tartalmas és pedig melegítő tartalmú elnevezést követeli. Ez pedig nem lehet más, mint az — evangelikus elnevezés. Nem a névvel állunk és esünk, de az — evangéliummal 1 * * A lelkészválasztás szabályozásának ügyében bizonyos tartózkodó álláspontot foglalt el a bizottság: nem tartotta célszerűnek és szükségesnek a választási eljárás egyöntetűségének törvényben kimondása mellett az eljárás részletes szabályozását is. Azzal hárítván el árész-