Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-12-12 / 50. szám

553 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ " 1914 És most, amerikai polgárok, előttetek szent fogadalmat teszünk, hogy ezért a kulturáért minden jaounkat és utolsó esepp vérünket is feláldozzuk. Mondjam-e még azt is, miközben ezt a fogadalmat tettem, hogy mi Titeket e földön itt megvédelmezni és gyámolitani fogunk és értetek mindent megtenni? Ha amazt a nagyot megígértük, bízvást, gondoskodunk e lappaliákról is. De mi, kedves földieim, nők és férfiak, mi mindnyájan érezzük szüntelenül, tudjuk ez órában is, hogy mi környékez minket 1 Olyannyira mélyéig komoly, de mégis felséges idő ez. Mit éltünk meg az utóbbi napokban: egyikünk sem áll már blazirt és töprengő nézőként a ualó élet mellett, hanem mindegyikünk az életben, hozzá a magasabb életben, áll. Kellős közepén! Isten egyszeribe kiragadott a köznap nyomorúságából egy olyan magaslatra, melyen eddigelé bensőleg sohasem voltunk. De mindenütt, ahol felbuzog az élet, közönséges vagy magasabb, mindenütt, ahol életkedv támad, ott az életet a halál környezi, miníahogy minden születésnél, amikor valami uj dolog lép a világba — hasonlóképen, ha megvédelmezendők vagyunk azt, ami a legdrágább — szorosan ott gubbaszt az élet mellett a halál is. De tudjuk azt is: ha élet és halál, a legfőbb élet és a testi halál elnyeli egymást, megszűnik minden halálfélelem. Ebben az örvényben esak élet létezik és élve megyünk a halálba és gázolunk a halálon át. Egy régi dal jut eszembe, atyáink hatalmas diadalmi éneke; az Úrról szól és mi vele halunk meg és újólag viszont vele és általa élünk: „Halállal küzdött az Élet, Csodálatos harcban állt; Diadal az Életé lett, Mert elnyelte a Halált. Ekként lett — az írás mondja — A Halál a föld bolondja, Mert felfalta a társát!" Az a halál, mellyel önként adózunk, megöli a nagy Halált és biztosítja a magasabb életet. Szabaddá tesz : igy mondja Luther. Végeztül pedig engedjék meg, hogy még egyet szóljak: egy kép jelenik meg e komoly órákban mindnyájunk előtt, ez egyszerű szavakkal: „engedelmes volt mind a halálig, mind a halálig a keresztfán!" Nos, ez a nagy engedelmesség számunkra most kezdődik, ez a nagy engedelmesség, melynek miatta a múltban szomszédaink annyit gúnyolódtak: „nézzétek! ezek azok a jámbor németek, férfiak, akik mindent parancsszóra, mindent olyan engedelmes pontossággal cselekszenek!" Nos meg fogják látni, hogy ez a 'nagy engedelmesség nem kényszer volt, hanem — akarati Meg fogják látni, hogy ez a nagy engedelmesség nem kicsinyeskedés és halál, hanem erő és élet. Keletről — ezt újólag mondom — a sivatag homokja dül felénk, nyugatról régi ellenség és hűtlen barátok szomjaznak vért, vájj' meddig tart, újra fohászkodhatnunk ekképpen : „Istené a napkelet, Isten napnyugat felett, Észak és dél minden vége Tudja, nála van esak béke." Reméljük, az Ur megadja az erőt hozzá, hogy ezt az igét ne esak mi számunkra, hanem egész Europa részére ismét valóra válthassuk. De addig is, minthogy magasabb létünk és existeneiánk minden kútforrása veszélyben van, Tehozzád kiáltunk: „Atyánk védd meg vizeinket S ments meg a hunnoktól minket!" (Folyt.) „Karácsonyi üduöztef harcoló és sebesült katonák karácsonyi ünnepére" irta Kapi Béla körmendi ev. lelkész. Zsebbe való kis, 16 oldalra terjedő füzet, a melyben három karácsonyi elmélkedés, két ének és egy néhány szentírási alkalmi hely foglaltatik. — Magyar nyelvű katonáink és sebesültjeink részére igen alkalmas, hiíerősitő és vigasztaló karácsonyi ajándék. — Ajánljuk lelkész testvéreinknek szives figyelmébe. Ára 1 péld. 8 fill., 50 példány 3 kor. 70 fill., 100 péld. 7 kor. Kapható a szerzőnél Körmenden (Vas-rn.) „jefeo sa Pen Boh pFÍmluua'" stb. Mikép szól az Ur az ő népéhez háború idején? és miképen aratott diadalt Izrael Amalék ellen? E két kérdésre felel két igen ügyes tót nyelvű egyházi beszédben Zsámbor Pál selmeezbányai lelkész. Ara nincs megjelölve. Ajánljuk ezt is tót nyelvű katonáink között kiosztani. Kapható a szerzőnél Selmeczbányán. BEEÉLET. fl háború halottja. Luháesih Mihály a ránhi ev. egyház s a 39-ik honvédhadosztály tábori lelkésze még az ált. mozgósitás elején az északi harctérre ment, a hol hazafiúi kötelességének hü teljesítése közben súlyos betegségbe esett. Teljesen megtörve érkezett hasa, szeretett egyházába, a hol nejének leggondosabb, legoda-