Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-11-28 / 48. szám

EGYHÁZI ES ISKOLAI H X. év. 48. szám. Budapest, 1914. november 28 A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető minöennemű postai külöemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az eset­leges reklamáció is a lap tu­lajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldendő. SZERKESZTIK: RAFFAY SÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. lelkész. rákoskeresztúri FQMUNK ATA liSAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PAL ágfalvi esperes-lelkész. cinkotai lelkész. GÖ/nÖRYJÁNOS eperjesi főgym. igazgató. Megjelenik hetenként epv iven A lap ára : Egész évre 14K Félévre 7 « Egyes szám ára 40 J Hirdetések és pályázatot? ár-a: Egész oldal , . 40 K Állandó hhvietéHftKraeger:yezés szerint TARTAkOMJEGyZEK s VEZERCIKK: Mi okozta s mi szünteti meg a uilágháborut ? Krupee Istuán. — Tárca: Aduenti ének. Nagy Lajos — Egyházunk némely feladatai a nemzeti eszmék szolgálatában, id. Dr. Zolnai Jenő. — Áduent. Br. Podmaniezky Pál. — Inditnámj. Tompa Mihály, — Belélet — Pálgázat és hirdetések. £ Mi okozta s mi szünteti meg a világháborút ? (fldveuti vallomás és szózat I) Mikor az anyját forrón szerető gyér­mek kesereg édes szülője beteg ágya szélén, a szivtörő fájdalom ható s meg­hatott voltán kivül fel kell merülnie azon fontos két kérdésnek is, mi a baj s mi a megszüntetője, és az orvosság felett azután meg-megoszlanak a vélemények. Nagy s nehéz bajban leledzik egyéb országokkal együtt a mi földi édes anyánk, forrón szeretett hazánk 1 Háború, világ­háború tépi határait, melyek oltalmazá­sáért hű fiai ontják véröket, a kik hivat­ván, mindnyájan elmentek, elmennek; csupán amerikai gyermekei sóhajtoznak a nagy távolban, túl a tengereken, a hon­nan menve haj! mennének de nem me­hetnek hadba; sorsuk: megtévesztő gyászhirek nyögése. Az öregek s az igen fiatalok a ha­zai férfivilágból, nemkülönben a nővilág is itthon kesereg s hőn lelkesedik és imádkozik, a mellett azonban teljes erő-' bői segédkezik, teljes szivből adakozik s teljes elméből munkálkodik. De hát! Uram Istenem! miért is kel­lett mindennek igy lennie s bekövet­keznie ? S meddig fog ez tartani ? Ez a nagy és nehéz, gyászos és dicső álla­pot! A fegyverforgatók a csaták hevé­ben nem jutnak hozzá, hogy a háború oka, tartama s megszűnése fölött elmél­kedjenek, hiszen — mint halljuk — imád­kozni is papjaikkal nyugodtabban csak a kórházakban, mint sebesültek birnak és tudnak, lévén a harcmezőn a papok szerepe hasonló a segélynyújtó orvo­sokéhoz. — Mi azonban itthon felvetjük s vessük is fel — Istenünk engedelmé­vel a világháború okának s végének bi­zonyára súlyos, mert bonyolult kérdé­seit addig is, mig majd a világtörténelem rávilágit Isten segitségével mindenre. A két kérdésre való feleletek netáni különbsége abban leli magyarázatát, hogy a pap, a jogász, a tudós és a nem­zetgazdász nem egyformán gondolkod­nak, egy pontban azonban megegyez­nek s ez az, hogy a világ Teremtőjét, a nagy Istent a legfőbb fórumnak isme­rik el legalább az istenhivők mindnyájan a háború dolgaiban is; hiszen nem papi emberek is mostanában egyre az égre apellálnak és az Isten Ítéleteiről beszél­nek ! Soha az Istent, uagy hogy a po­gányokat is — az egyetemes vallástör­ténet keretében — ideszámítsuk, az iste­neket annyit nem emlegetik az emberek, mint duló csaták idejében! — Ki nem tud imádkozni, menjen a tengerre ! hajig­zik rendes hajójáratkor is — esetleg a esobánczi kandallónál — az emberek aj­kairól ! Mennyivel többet jelent e mon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom