Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-11-21 / 47. szám

191*1 EVANGELIKUS ÓRALLO 526 3L IstL Szidi Ondris Pál, Ku Túrók ]c Szenokovs Rokoski 1st. András, Cső Pál, Mezei De ladtápzászlóalj 3. század. Meskó Kulyilák János, E. Kovács Mihály, ály, Gombai Pál, Krisko Mihály, Ondriska András, Pohankovics *gy, Oparszki Pál, Túrók Pál, iá Ferene, Diesa György, Kis János, Luesa Mihály, *o jános, Szabó Pál, Nemes Csővári András, Pivaresi löp József, Biinksr» I iskola egyik nc működött odaadó f. évi november hó tudományos világol Bünker volt ugyanis : ronvármegye muzeui: remtője, rendezője s h , a soproni evang. nép; tanitője, aki 25 évig 1 ezen tanintézetnél, ?ghalt. Elhunytával a os veszteség érte. íz. k. város és Sopigyszólván megtelj főőre s ezen tisztét oly szakavatottságg*. és eredménnyel töltötte be, hogy két év előtt a soproni kultúrpalota megnyitásakor, báró Szalay Péter, az országos muzeumok igazgatója és Wlassies Gyula a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak róla. Főmüködési tere ezonban az etnogpaphia volt. Különösen a nyári szünidők alatt felkereste Nyugatmagyarország, Erdély és Stájerország legfélreesőbb falvait s vidékeit s kikutaita a német parasztházak és községek eredeti alakulatait, összegyűjtötte a régi népszokásokat, mondákat, gyermekuerseket s mindezt remek sajátfelvételü rajzaival közzétette a külföld tudományos szaklapjaiban. Ezen hangya szorgalmú kutatása s a felfedezett anyagnak rendszeres és szakszerű feldolgozása miatt Berlin, Leipzig, tűién szakköreiben nagy tekintélynek örvendett s a rvieni antropologiai társaság tagjai közé is választotta. Mindezen működésében az evangelikus egyház érdekeit is mindég figyelemmel kisérte és pedig nem esak azért, mivel kutatásainak terét főképen evangelikus vidékek és községek képezték, ugy, hogy leginkább evangelikus községeink népéleiének régi emlékeit mentette meg az utókor számára, hanem azért is, mivel szivét mély evangéliémi vallasos érzés töltötte el. Karinthiáhan született egy az ellenreformáció viharaiból csodás módon megmaradt gyülekezetben s onnan hozott vallásosságát Felsőlövön, hol a képezdét végezte (ott akkor még nagyrészt németnyelvű volt a tanitás, ugy hogy a karinthiai és staieri evang. ifjak ott készülhettek a tanitói pályán) még fokozta. Sopronba eleinte mint nevelj került egy előkelő családhoz, mialatt teljese í elsajátitotta a magyar nyelvet, ugy hogy 1889-ben tanitónak választatott. Nagyszámú iratai között több olyan is van, melyet a L. T. révén érdemes volna terjeszteni németnyelvű gyülekezeteink és hiveink között, sőt .magyarra is le kellene belőlük egyet s mást forditani. S. Ö. Reformátusok tanácskozása. A protestáns egyház és iskolai lap legutolsó számából vettük át tanulságul a következő sorokat: A dunamelléki ref. egyházkerület okt. 31-én d. u. 5 órakor tartotta meg szokásos évi értekezletét a Ráday-uteai díszteremben dr. Bernát István és dr. Szöts Farkas elnöklete mellett, szép közönség jelenlétében. Éneklés és imádkozás után dr. Bernét István nagyhatású aktuális megnyitóbeszédet tartott, melyben utalt arra, hogy az a nagy küzdelem, melynek menetét lélegzet fojtva lessük, tulajdonképen két nagy protestáns nemzetnek, a németnek és angolnak rettenetes küzdelme. Ezekhez aatán multjuk, összekötettéseik és érdekeik révén csatlakoznak a többiek. De örök szégyen Angliára, hogy mig Uilmos császár katonái Luther énekével ajkukon uonulnak be a meghóditott Antrverpenbe, a szigetország következik az Istentagadó franciákkal s a eárizmussal csak azért, hogy űr maradhasson a nemzetközi p'aeokon és szaporíthassa milliárdjait. Ebből azonban nem lehet fegyvert kovácsolni a vallás és protestántizmus ellen. Ha elég erősek lennok ezekben, ma nem lobognának a felgyújtott falvak s nem siratnák boldogtalan anyák és gyermekek százezrei veszteit övéiket. Fejtegette aztán azt, miért lobbant fel szinte váratlanul a vallásos érzés a háború bekövetkezvén az emberekben, milyen nemesítő, felemelő jelenségeket érlelt a gyász és bánaton kivül. A megpróbáltatásokra szükség van és ha a protestáns nemzetek vezetnek a háborúban, vezessenek akkor is nemes célok felé, mikor az elmúlt küzdelem romjait eltakarítva az új élet megalapozásáról lesz szó. Dr. Szöts Farkas az adminisztratív ügyekről számolt be, a mely után az értekezlet tulajdonképeni tárgya következett: [Egyházunknäh a háborúhoz ualó uiszonya, a melyet Sebestyén Jenő ismertetett főbb alapgondolataiban. Felolvasásában a köoetkező területen vázolta az egyház feladatát: a harcba induló és sebesült katonák között, az itthonrnaaadottak lelkigondozását, a társadalom szellemének, hitének, a nemzet morális erejének megtartását és fejlesztését illetőleg és végül az anyagi élet és segélyezések területén. Felhívta azután a figyelmet az áruák és a háború nyomorékjai felsegélésének kérdésére., a melyről most gondolkoznunk kell. „Szinte azt mondhatnám — igy szólt — hogy minden egyes gyülekezet felvállalhatná a maga árváját vagy árváit' és minden egyesnek keresztyéni kötelessége lenz a gyülekezeiből való örökre összetört testű, nyomorék testvéreket szeretettel ápolni halálukig. Ne akarjunk mindent az államra hárítani. Az állam nem végezhet el mindent. Az őskeresztyének, de a mi őseink sem vártak semmit az államtól. Szegényeiket maguk tartottak, betegeiket maguk ápolták. Az üldözések miatt menekölőknek városaikat, házaikat, lakásaikat megnyitották. Folytatjuk. SZERKESZTÉSÉRT FELELŐS NOSZKÓ ISTVÁN LAPTULAJDONOS.