Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-11-21 / 47. szám

sem osztotta el a földieket egyformán közöttünk. Ök sokat kaptak, adhatnak is sokat, mi mondhatni semmit sem kaptunk, még is adunk. — Bár esak adnának aránylagosan annyit a sokból, mint mi a kevésből, akkor még sokkal többet kellene adniok, annyit, hogy talán a haza sem lenne szegény, ha mind azt odaadnák, amit adniok lehetne és kellene. — Igen jól mutatta ezt ki bizonyos Dr. Gáthy budapesti ujságiró a Pesti Hirlap nov. 8-iki számában, a mikor számszerűleg sorolta fel azt a rengeteg nagy jövedelmet, a rnelylyel az egyes katholikus főpapok rendelkeznek s szólitotta fel őket hazájuk iránti kötelességükre. Az idők jele, hogy ilyen cikk egy ily nagy elterjedtségü napi lapban megjelent! Befejezem válaszomat. — A magam részéről igaz köszöneitel vettem kedves sorait s az azokban kifejezett nemes eszmét s ime útra bocsátottam. Áldja meg az Ég Ura nemes szivét s adjon abba erős hitet, hogy féltő gonddal felnevelt katona fi át szárnyaival fedezni, szent jobbjával vezetni s anyai keblére visszahozni fogja. Legyen az Ur őriző kegyelme minden katonánkkal s szorongatott édes hazánkkal. Igaz tisztelettel és üdvözlettel Noszhó István felelős szerkesztő. Magyar Bibliai Társaság. . . . jam proximus ardet .... Mi azon tűnődünk, hogy miképen szakitsuk meg az öszszeköttetésí a Brit és külföldi Biblia társulattal s lelkünk — vallási térről lévén szó — kinos lelkiismeretességgel keres az elhatározás számára mentő eszméket: addig ez a nagymultu, oly sok áldást elhintett s Istenországa terjesztésében elévülhetetlen érdemeket szerzett nagynevű társaság sutba dobva lelkiismepetet, vallásos eszmét, tisztességet: feloszlatja a nálunk s a szövetséges államokban léteső raktárait s alkalmazottait, tisztviselőit szélnek bocsátja. Tetejébe még megtakarított pénzüket is csak a háború elmultávat utalja ki. Undorral, de egyszersmind mély megdöbbenéssel vesszük ezt tudomásul. Miféle feneketlen fariseismus, hypoerisis verhetett gyökeret abban az Albionban, a melyet anyira csodáltunk szigorú erkölcsisége, vallásossága miatt annyira bámultunk. Ábrándjaink szétfoszolva! Azonban tenni kell! fiz eszme érett. A körülmények egy pillanat alatt megérlelték. Itt nincs helye az ábrándozásnak. A raktáron még lévő példányok csakhamar elkelnek s azután honnan pótoljuk a hiányt, honnan fedezzük a szükségletet. Indítványozom azért, a mit egyébként e lap hasábjain már 8—9 évvel ezelőtt is tettem. Alakítsuk meg akár a Luther társaságon belül, akár azon kívül a független magyar biblia társulatot. A lelkészegyesület kérjen fel valakit vezérembereink közül a korelnöki tiszt vállalására, a ki az érdeklődőket az alakuló gyűlésre meghívja. A taggyüjtés s a tagdíj megállapítása s felajánlása lenne még a gyűlés feladata. Csak mennél előbb, mert nincs már számunkra Brit és külföldi biblia társaság! . . . ]am prosimus ardet . . . Mayer Pál ev. lelkész. Szerény uálasz Nagyíiszfeietü Farkas Qejza lelkész úrnak. Nagytiszíeletü Urunk! Az „Evang. őrálló" november hó 14-iki számában hozzánk intézett sorai nagyon hűvösen érintettek bennünket. Azt előre tudtuk, hogy egyházunk nem minden rétegében fog viszhangra találni elhatározásunk, arra azonban még gondolni sem mertünk — aminek vádjával Nagytiszíeletü úr illet bennünket —, hogy „indokolatlan s a theologiai ifjúságra részben lealacsonyító mozgalmat" indítottunk. Isten és ember előtt meggyőződésünk és hazaszeretetünk szent nevében tiltakozunk az ellen, hogy Nagytiszíeletü Ur olyan lesajnáló formában vigye egyházunk közvéleménye elé, a mi ízigvérig meggondolt, makulátlan tisztaságú elhatározásunkat. Nagytiszíeletü Úr anélkül, hogy illetékes helyen informátiókat szerzetí volna elhatározásukról, pusztán ferde híresztelések után indulva suhogtatja felettünk a kritika ostorát, de azt sem a bennünket mozgató eszmét megillető tárgyilagossággal. Nem lett volna szükség s meg sem is irtuk volna e válaszunkat, ha az „Evang. Őrálló" Nagytiszíeletü Szerkesztője valami megjegyzéssel, vagy a mi — hozzá is beküldött — határozatunknak szószerinti közlésével némi világot derített volna e kérdésre. Akkor világosan állott volna egyházunk közvéleménye előtt, hogy a pozsonyi theologusok — akik közül többen szakvizsga előtt állanak — nem ábrándoznak éretlen fővel holmi, „felségfolyamodványokról" amikor cselekedni kell, hanem személyenkénti névaláírással hozzák tudomására a honvédelmi miniszternek, hogy egyikük sem kíván — a nehéz időkre való tekintettel — a véderőtörvény 29 §-ban biztosított hadmentességi kedvezménnyel élni. Bármint ítélik is meg egyesek ügyünket, mi