Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-10-17 / 42. szám

1914 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 463 szabályok értelmében a 4-ik félév után alapvizsgát (51—53 §.) a 6-ik félév utáii a szakvizsgálatok (54—56 §.) s a 8-ik félév után a lelkész jelölti vizsgálatot (57—60 §.) tehet s rendes körülmények között tesz is a jelölt, fí vizsgálatok mindig ott teendők, ahol az illető jelölt az utolsó félévet, illetőleg évet végezte. Az eperjesi theologiai akadémia kötelezve lévén ezen szabályzat megtartására természetszerűleg igyekszik ezen szabályzatnak érvényt szerezni s azt hiszem, ez ellen senkinek sem lehet kifogása. Ennek következtében, a ki Eperjesen végezte a megfelelő 4-ik, 6-ik és 8-ik félévet, annak Eperjesen kell vizsgáznia s Eperjesen vizsgázik is, a mint hogy a soproniak Sopronban, a pozsonyiak pedig Pozsonyban uizsgáznak. S ez a rend nem esak theol. akadémiánkra, hanem általában az összes főiskolákra uonatkozik. Miután jurányi theol. akad. hallgató Eperjesen tanult természétesen Eperjesen kellett vizsgáznia is s tényleg le is tette az előirt vizsgálatokat. Igaz ugyan, hogy a 4-ik évet külföldön töltötte s nem Eperjesen; de ez semmit sem változtat a dolgon, mert ebben az esetben is, mint Eperjesre illetékes, Eperjesen tartozott vizsgázni és sehol másutt. A szabályzati ugyanis egész világosan eloirja, hogy nemcsak a szakvizsgát hanem a lelkészi vizsgálatot is azon theol. akadémiai bizottság előtt kell a jelöltnek tennie, a mely theol. akadémiához tartozik. Hogy ez egyes esetekben kényelmetlen lehet, azt elhiszem, ámde azért csak meg kell tartanunk a saját magunk csinálta szabályainkat s nem szabad azokat kényelmi, vagy egyéb melléktekintetek szerint változtatni. Miután tanulmányi tekintetből az előirt vizsgálati rend a harmad éves theol. akad. hallgatókra súlyos terhet ró, mert sok és nehéz tárgyból követel tőlük vizsgát, ellenben a negyed éveseknek vizsgálata, az u. n. lelkészjelölti vizsgálat nagyon kevés tárgyat ölel fel, ez • okból a szakvizsgálat tárgyai közül egy-két tárgyat a 4-ik év végére szoktuk tenni a lelkészi vizsgálat idejére, mi által azt érjük el, hogy a jelöltek behatóbban foglalkozhatnak az előirt vizsgálati tárgyakkal s eredményesebben vizsgázhatnak. Ez a didaktikai ok vezetett minket a soproniakkal együtt a vizsgálatok ily nemű megtartására, addig mig ez a vizsgálati rend meg nem változik, a mit mi eperjesiek évek óta hiába sürgetünk, fíz 1883-iki vizsgálati rendre nem mehetünk vissza, mivel azt GZ 1904iki hatályon kivül helyezte s nem jó. Ez a vizsgálati rend semmiféle zavart nem okozott sem Eperjesen sem Sopronban egész mostanáig, a mikor jurányi szándékosan akart zavart csinálni oly hát megetti lépéssel, a mellyel teljesen fel boritotta volna a szabályzatot. Nem akadályozta s nem akadályozza, hogy egyesek ha tetszik nekik külföldre vagy Pozsonyba, Sopronba menjenek s ott tanuljanak és vizsgázzanak; nem okozott különleges anyagi nehézségeket. Hogy azok a 4-ed évesek, a kik Eperjesen maradnak 9 órát hallgatnak-e, javitóvizsgálatra köteleztetnek-e,

sat. sat. sat. mindezek a levélirónak olyan kérdései, recriminatioi, a melyekre egyrészt megtalálja a feleletet a szabályzatban, éui értesítőinkben és megfelelő informatiókban, más részt olyanok, hogy azokra egyáltalán nem akarok, mert nem érdemes kiterjeszkednem. Soraimat azzal zárom, hogy arra kérem Szántó urat, szíveskedjék a vizsgálati szabályzatot teljes egészében elolvasni s jurányinak informatiojától eltekinteni, mert elfogulatnul csak akkor ítélhetünk, ha elfogult emberek által nem verettetünk. Mayer Endre. Harnaek a mlághábopuról. Azt olvastam, hogy Hächei, Euchen, Liszt, Wundt, Rein s Németország más szellemi kiválósága a folyó világháború alkalmából lemondott minden olyan kitüntetésről, a melyet angol egyetemektől, akadémiáktól s más tud. társaságoktól kaptak, mert „rájok nézue azok elvesztették minden értéküket". Beleavatkozott ebbe az ügybe Harnaek is, a berlini egyet, theol. fakultás világraszóló ékessége abból az alkalomból, hogy angol theol. tanárok „nyílt levelet" intéztek hozzája, a melyben Németországot tarják a világháború okozójának „a belga semlegesség jogtalan megtörése miatt". Ezzel szemben Harnaek erélyes hangú válaszában meggyőző okokkal kifejti, hogy Anglia Németország elleni kaján irigysége és brutális nemzeti egoizmusa főokozója a világháborúnak. Angliát vádolja „az európai eiuilizátió elárulásáual", az „ázsiai es pánszláv Oroszország s a királygyilkos Szerbia dédelgetésével" és „kalmár morál" követésével Németországgal és AusztriaMagyarországgal szemben. Ő is Wundtal azt valja, hogy „egy győzelmes Oroszország az európai kulturára nézue oly borzalmas gondolat, hogy rémülten fordítjuk el lelki szemeinket az ilyen háború befejezéseitől". Ez esetben „Európa békéje és magasabb műveltsége oda volna", a melynek borzalmas letiprásáért isten és világ előtt egyedül „a kapzsi Anglia" felelős. Ép azért Harnaek is kijelenti, hogy ezentúl „az angolokkal ualó minden szellemi érintkezésnek előtte értéke nincsen", a kik még „a hazug nemzetközi uilágsajtót" is Németország ellen mozgósították. Ugyanilyen értelemben nyilatkozik az angolok ellen és a németek mellett a nagy kulturtörténetiró Chamberlain is, ki szerint a német császár az ipar, kereskedelem és a tudomány terén folytatott edgigi békés politikája miatt „a béke-