Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-10-17 / 42. szám

1914 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 459 kevesebb lesz. Haladnunk kell nekünk is és tanulnunk attól, kinek egykor mi voltunk mesterei, de most itt megfordult a kocka. Ők jól tudják és értik, mikép lehet a gyérmek, a mai ifjúság szivéhez férkőzni, azt megés elhóditani, nagyon alkalmas eszközük van erre a „Zászlónk." Igen, ők zászlót lobogtatnak szerte e hazában, fehérliliomos zászlót, amely alá bizony bizony oda szegődik a protestáns ifjúság egy jó része is Csak tessék statisztikai kimutatást kérni azon kartársaktól, kik a középiskolákban működnek, mint vallástanárok, majd megtetszenek győződni akkor arról, hol is tulajdonképen a mérges fullánk, mely belebcesájtja a mérget ifjuságunk fogékony szivébe! Majd akkor megtetszik látni, hány protestáns gyermek előfizetője e lapnak! Bizony nem olyan eszközökkel kell uesztességünk pótlására sietnünk, melyeket a gyermek, az ifjú nem jó szivvel néz, melyekben nem vesz részt a kellő szeretettel, hanem mi is bontsuk ki a „Protestáns zászlónk"-at, hagyjuk mi rs ifjúságunkat ugy működni, mint ahogyan a katholikus testuéreink hagyják, akkor majd meglátjuk az eredményt. Hiszen, tudjuk mindannyian, a gyermek, az ifjú legnagyobb öröme, ha újságja van. Hányszor láttam, milyen mohón olvassák ezt a katholikus szellemmel szinig teljes újságot a mieink is, hogy örül egyik másik, ha dolgozata,' uerseeskéje megjelenik! Hiszen ezt amit mondok, a végén belátja a szerző is; azt mondja a 43-ik lapon: ajánlatos volna a kis gyermekek részére mind a 3 nyelven lapocskát- kiadni. . . . Dehát mért csak a kis dedeknek? Nem ezeket rabolják tőlünk, hanem' a középiskolásokat mételyezik meg, ott nagyobb szükség van a védekezésre! Sok mindennel próbálkoztak már. Én azt mondom a legjobb harcos ma is a toll! Amikoron szeretve tisztelt volt tanárom kiadta a „Szövétnek"-et, nagyon megörültem, illetve megörültünk mindnyájan e kis lapnak, ámbár egy baja volt, nem engedett elég tért a gyermekek működésének. Én végig lapoztam, tanulmányoztam a „Zászlónk" majdnem összes évfolyamát, láttam, hogy mily nagy erő ez, mily öröm repes a gyermeki szivekben! Ha majd mi is szélnek eresztjük a „Protestáns Zászlónk"-at, mely a katholikus testuér lappal azonosan lesz szerkesztve, természetesen, melyben az igazi evangeliumi szellem fog gravitálni, majd meglátják akkor, mily hatalmas eszköz lesz a kezünkben! Hiszen a .,Zászlónk"-at még felnőttek is szivesen olvassák! Bontsuk fel mi is mentül hamarébb begöngyölt „protestáns Zászlónk"-at, hogy legyen, hova seregleni a mi ifiuságunknak is, mert a ,Szövétnek" immáron kialudt, helyettese pedig egész més c-élt szolgál. Ágyúgolyókra, esak ágyúgolyókkal lehet felelni, mert ha kenyérgalacsinokkal hajigálódzunk vissza, kinevettetjük magunkat! Tarczay Andor ev. lelkész. Uálasz. Kedves Testvérem ! Úgy látom a két dolgot összetévesztette. A vasárnapi iskolára és gyermek isteni tiszteletre szükség van. Tessék esak gyermekeket szerető gonddal és Krisztusban vetett törhetetlen hittel és feltétlen bizodalommal és kitartással vezetni, akkor majd meggyőződik róla, hogy — dacára annak, hogy iskola és istentisztelet a neve s hogy vasárnap tartatik, igen szép eredményt lehet azzal elérni. — Ezt bizonyítja a külföld és bizonyítják az egyes szekták is s legújabban számtalan pé'da űgy a testvér református egyháznál, mint nálunk is. — De ez nem is zárja ki azt a másik eszmét, a melyet újra felszínre hozni szives volt levelében, t. i. az ifjúsági lapot s egy általában a hitélet sajtó utján való fejlesztését. — Lapunk hasábjain jó két év előtt alaposan foglalkoztunk már a „Zászlónk"-kal. Hogy megneheztelt egyik másik prot. ifjúsági lapunk akkor reánk, hogy úgy — meg úgy leszóljuk, lekicsinyeljük őket. Pedig az eszünk ágában sem uolt, csak reá mutattunk arra, hogy mily kicsinyek a nagy mellett. Azóta keletkezeti ujabb ifjúsági lap, a melyről azt irja Kedues Testuérem, hogy az más eélí szolgál. — Hát én nem akarok semmi féle kritikát gyakorolni ifjúsági lapjaink felett, de azt az egyet meg kell állapitanom, hogy ha gyengék, nem ők az okai gyengeségüknek, hanem mi mindnyájan, maga az egyház, annak minden fóruma, az iskolák s azok tanárainak összesége. — Mert borzasztó az a széthúzás, a mi közöttünk uan, az a nem törödömség, a mely bennünket jellemez; a hiuatalos körök észre sem ueszik, hogy ualami keletkezett, a mi az egyház erősitését akarja szolgálni. — flz az egy ember a ki szerkesztőnek, kiadónak uállalkozik, az nem tehet meg mindent, legfeljebb hoz igen nagy szellemi s erejét meghaladó anyagi áldozatokat, de senki nem támogatja, mindenki lekritizálja s teljesen magára uan hagyua. — Ha a hiuatalos egyháztól kap itt ott egy néhány száz korona segélyt, amiből alig 1—2 számot tud kiadni, azért ugyan meg kell szenuednie 1 Bizony-bizony borzasztó egy szellem az, a mely közöttünk él. — Nem túlzás az, ha