Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-09-26 / 39. szám

X. év. Budapest, 1914. szeptember 26. j>N 39. szám. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető minöennemű pó&tai küldemény, a hiröetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöendő. Í9 SZERKESZTIK: RAFFAY SÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FŐMŰNKATA HSAK: SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PAL ágí'alvi esperes-lelkész. cinkotai lelkész. GÖ/NÖRY JÁNOS eperjesi főgym. igazgató. Megjelenik hetenként epv iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 K Egyes szám ára 40 f Hirdetések és pályazatok apa: Kgész oldal . 4« R Állandó hirdetésekmegegyezés szerint TARTAkOMJEQyZÉK : VEZÉRCIKK: Feladataink. Raffay Sé.ndor — Ismét elkéstünk, Rédei Károly — Imád' kozzunk-eselekedettel Vietórisz László. — Belélet — Pályásatok és kirdetések. Nehéz idők fokozott kötelességeket rónak ránk. A háborús idők ránk szakadása óta, azt hiszem, mindenikünk érzi, hogy nagyobb buzgósággal, több lelkesedéssel, emésztőbb készséggel kell betöltenie nemes hivatását. Ma nem elég a napi teendők egyszerű elvégzése; ma ki kell használni minden parányi időt és alkalmat a lelkipásztorkodás szent munkájának teljesítésére. Hiszem is, hogy e szent munkában fáradhatatlanul forgolódik ma az evangélikus egyház valamennyi lelkésze. Hiszen oly sok a teendő és oly sok a cselekvésre nógató alkalom 1 A háború borzalmainak hatása ma már országszerte érezhető. Alig van család széles e hazában, amelynek nem volna aggasztó gondja sőt talán siratni valója. A lelkipásztori látogatásnak és vigasztalásnak ma igazán itt van az ideje, itt van a szüksége. Sok család maradt kenyérkereső nélkül. Sok háznép néz reménytelen félelemmel a közelgő tél elé. Most kell a lelkésznekigazán lelkiatyának lennie, akinek jóakaró testvérszeretete, lelkipásztori gondoskodása, Istenbe vetett hitének fáradhatatlan buzgólkodása az inség pusztájában vizet fakaszt a tikkadt vándoroknak. Országosan gyűjtenek a sebesültek és a hadbavonultak családjainak javára. Az adományozó szeretet irányításának, az összegyűlt adományok helyes felhasználásának istenes munkájában a lelkész és családja vegye ki a főrészt. Hogy senki se maradjon segitség és támogatás nélkül de hogy senki se használhassa ki a közjótékonyság enyhitő forrásait sem, erre bölcs körültekintéssel ügyelni a lelkészekhez illő cselekedet. Mindenütt van valamelyes formában nőegyesület. A hol nincs, most a legjobb alkalom megalapitani. Ez egyesületek a testvérszeretet megértő érzésétől áthatva most a legnemesebb krisztusi munkát teljesíthetik. Hogy ne legyen özvegy támasztalan, ne legyen árva elhagyatott, ne legyen könyező vigasztalan, ne legyen szegény testvértelen közöttünk a megpróbáltatások e nehéz idején. S e szent munkának a mozgatója, lelke, hivatása szerint legyen ma a lelkész. Hol a kenyérkereső családapát a haza hivó szózata kiragadta a család köréből s hol a család fönntartásának munkás gondját az édes anya vette át, nehogy a gyermekek gondozatlan elhagyatottságban nélkülözzék a felkaroló szeretet melegét: a lelkész gondoskodjék napközi otthonokról, vagy családi körökről, melyek befogadják az elhagyott gyermekeket, vagy olyan nemes gondolko-