Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-09-05 / 36. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű pó&tai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldendő. B9 SZERKESZTIK: RAFFAY5ÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskereszturi lelkész. FŐMŰNKATA HSAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PAL ágfalvi esperes-lelkész. cinkotai lelkész. GÖ/NÖRY JÁNOS eperjesi főgym. igazgató. Megjelenik hetenként epv iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 K Egyes száin ára 40 J Hirdetések es pályázatok ám: Egész oldal . 40 K Állandó hirdetések megegyezés szerini TARTAEOMJEeyZÉK : VEZÉRCIKK: Tanéunyitás. *) — A hafonai szolgalat kérdéséhez. Nagy Lajos. — Hassa a szepesuáraljai zsinaton. Réuész Kálmán — Belélet — Pályázatok és hirdetések. Tanéunyitás. *) Soha nem riyilt még meg tanév nagyobb bizonytalanságban, mint ez évben. Magunk sem tudjuk, örüljünk-e, hogy a tudás hajlékai ismét megnyitják kapuikat a tudásra szomjas ijjuság előtt, avagy inkább bánkódjunk azon a kilátástalan vergődésen, amely e tanév folyamán közoktatásunk menetére vár? Nem hisszük ugyan, hogy népiskoláink nagyobb részében a tanitást a tanitó hadbavonulása miatt megkezdeni nem lehetne. De ha mégis ugy volna akkor, is nyugodt lélekkel nyithatjuk meg az iskolák kapuit, mert lelkészeinkben bízunk, hogy szükség esetén maguk látják el a tanitást addig, amig a rendes viszonyok helyre nem állanak. Lelkészekre és segédlelkészekre e téren is szép szerep és a kötelességek egész tömege vár anélkül, hogy a haza szent ügyeinek szolgálatát a csatatéren kellene keresniük. S e tekintetben ki is kell vennie mindenkinek részét a munkából. Mert iskoláink zárva nem maradhatnak, a jövendő nemzedék értelmi és valláserkölcsi nevelésének szünetelnie sőt megakadnia sem szabad még a legnehezebb idők nyomása alatt sem. Középiskoláink egy része talán katonai pihenőnek, vagy kórháznak van kiszemelve, tán lefoglalva is. Ha ez hónapokra hátráltatná a tanitást, kétségtelenül nagy vesztességnek kellene tartanunk. De akkor is módot kell találni a tanítás folytatására. Ha másként nem lehetne, a templomban, a városházán, nagyobb termekben kell helyet nyújtani az iskolának. Joggal hisszük, hogy egyházunk és iskolafenntartó hatóságaink meg fogják találni a módját annak, hogy a tanitás középfokú iskoláinkban is országszerte fennakadás nélkül megkezdődjék és lehető csendesen folyjék. Kétségtelen azonban, hogy igen sok helyen lehetetlen lesz a szokásos óramennyiséget fenntartani. De az is kétségtelen, hogy azért a dolog érdemében: a kellő eredmény elérésében nagyobb kár nem fog esni. Ebből azt a következtetést szeretnénk levonni, amit mi, iskolázott emberek már régen mindnyáján levontunk, hogy az a tenger sok óra, amelyben az ifjúságot a népiskolától kezdve az egyetemekig rézsesitik, jórészében ha nem is fölösleges, de mindenesetre redukálható. Nagyon kivánatos volna, ha ebben a mindjobban elidegesedő korban a tanügy terén évszázadokkal ezelőtt minden józan reformot kezdő egyházunk tanárai volnának azok, akik a tananyag és a tanitási idő helyesebb és egészségesebb beosztása