Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-08-22 / 34. szám

X. év. Budapest, 1914. augusz js 15. 33. szám. EVANGELIKUS ÖRÁL1Ó EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető minöennemű postai külöemény, a hiröetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajöonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Fest megye) külöenöő. S3 BS SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FŐMŰNKATA HS AK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATN1CZKY PAL ág-falvi esperes-lelkés/.. cinkotai lelkész. GÖ/NÖRYJÁNOS eperjesi főgym. igazgató. Megjelenik hetenként eov iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 K Egyes szám ára 40 f Hirdetések es pályázatok ám: Egész oldal . 40 K Állandó hirdetéseKmege-yezés szerint TARTAX»OM]EGyZÉK : VEZÉRCIKK: A lelkészek katonai kötelezettsége. Raffay Sándor — Az egyhazak és a háború. Maresek János— A lelkészfizetés rendezéséről. Tompa Mihály — Belélet — Pálgázatok és hirdetések. A lelkészek katonai kötelezettsége. Szimonidesz Lajos, az Ev. Lap szerkesztője ilyen cím alatt cikket irta lapjaban, melynek — gúnyolódó hangját teljesen figyelmen kivül hagyva — tévedéseitkénytelen vagyok kiigazitani. Ezt is csak azért teszem, mert ha oly éleseszű ember, mint Szimonidesz Lajos, félreérthette a lelkészek és theologusok érdekében felkérésre tett lépéseimet, akkor talán mások is akadhatnak, akik helytelenül Ítélték meg akár tetteimet, akár cikkeimet. Szimonidesz Lajos ugyanis a lelkészek hadbeli teendőinek vázolásával kapcsolatosan azt mondja: „fí lelkészegyesület alelnöke bizonyára nem tesz jó szolgálatot sem nekik, sem egyházunknak — azzal, hogyha mi itt rajtuk sajnálkozunk s őket a szolgálat alól mentegetni igyekszünk". Tévedés van a dologban. Dehogy is akarok én bárkit is a haza szolgálatától mentegetni! Dehogy is sajnálkozom én valaki felett, akinek megadatott az a szerencse, hogy a hadban is megbizonyíthatja hazaszeretetét 1 Szeretettel kérem, tegyen fel Szimonidesz Lajos rólam annyi hazafiságot és annyi józanságot, hogy sem katonaszabaditásba, sem jogtalan előnyök kieszközlésébe magamat nem ártom még béke idején sem, annál kevésbé ilyen komoly és nehéz napokban. De azzal, hogy fiatalembereket, akiket a sok munka közben bizonyosan véletlenül közkatonáknak soroztak be s bornyú alá kényszeritettek, a nekik megfelelő s őket a törvény szerint megillető szolgálatra igyekeztem áttétetni: ugy érzem, hogy mégis esak jó szolgálatot tettem azoknak is, meg egyházunknak is. E szolgálat helyes és jogos voltát különben az ügyet igen lekötelező udvariassággal végzett honvédelmi minisztérium is készséggel elismerte. Hogy nem tolakodom fel senki tutorául, annak bizonysága egy tegnap jött levél is, amelyben egy segédlelkészünk ismételten kér közbenjárást ama sérelem orvoslására, hogy most a seregnél róm. kath. papi szolgálatra kényszeritik. A püspök urnák ez ügyben küldött bizonyítványát sem vették még eddig tekintetbe. Minthogy most ez az ügy a minisztériumba került, kétségtelen, hogy ott rövidesen ezt is orvosolni fogják. Csodálom azonban, hogy készségem miatt megitélnek. Hiszen nem teszek én ezzel senkinek semmi kárt 1 Nyilt levelemet is nagyon, keményen megítéli Szimonidesz barátom. Hazai jószokás szerint természetesen személyes érdekeket is igyekszik felfeddezni a nyilt levél hátterében. Azt irja: „Ha Budapesten olyan nagy szükség van a segéd-