Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-08-08 / 32. szám

X. év. Budapest, 1914. augusz js 15. 33. szám. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető mindennemű postai külöemény, a hiröetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. i9 SZERKESZTIK: RAFFAY SÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkes/.. rákoskeresztúri lelkész. FÖMUNKATA ItóAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY FAL ág-falvi esperes-lelkész. cinkotai lelkész. GÖ/NÖRYJANOS eperjesi főgym. igazgató. Megjelenik hetenként eav iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre 7 k Egyes szám ára 40 f Hirdetések és palynzalok ár-a:. Egész oldal 40 K AKandó hirdetések meue yezés szerint TARTAE.OMJEG1JBÉK : VEZÉRCIKK: Hgilt leuél. Raffay Sándor. — A katonai szolgálatból. Raffay Sándor. Középiskolai értesitök. Adamis Qusztéu. — Belélet — Pályázatok és hirdetések. Nyilí levél az egyetemes egyház és a kerületei eliiölségeihez. A hazánkra kényszeritett hadjárat egyházunkra is a kellemetlenségek és megpróbáltatások egész özönét zúdította. Sok gyülekezetünk maradt hirtelen pásztor nélkül, sok lelkészünk volt kénytelen elhagyni Lekes oitiioüáí, youJozasra szo ruló gyülekezetét. Mint a MBLE ügyvezetőjének, legyen szabad az egyház vezérkarához azt a tiszteletteljes kérést intéznem, hogy a bajok orvoslására egyetemlegesen és egyöntetűen és mindenekfelett gyorsan intézkedni szíveskedjenek. Nevezetesen, minthogy a gyülekezetek pásztor nélkül nem maradhatnak s az egész társadalmat sújtó csapások és megpróbáltatások e komoly és nehéz napjaiban van legnagyobb szükség az evangéliom vigasztalására: méltóztassanak intézkedni, hogy a hadba vonult lelkészek munkakörének ellátása vagy a szomszédos lelkészekre, vagy a még munkaképes nyugalmazott lelkészekre vagy esetleg e végből kirendelt és meghatalmazott lévitákra bizassék. A gyülekezetek ilyen nehéz időkben és ilyen nyomott lelkiállapotban vannak leginkább kitéve a szekták csábitásainak s általában a hitehagyás veszedelmének. Ilyenkor az egyházakat istentiszteleti ellátás és lelkipásztori gondozás nélkül hagyni semmikép sem szabad. Tisztelettel kérem az erre vonatkozó rendelkezések sürgős megtételét. Ezzel kapcsolatos a hadba menő és azokat helyettesítő lelkészek fizetése illetőleg díjazása kérdésének egyöntetű országos szabályozása. A lelkészek családjáról az elhagyatottságban, különösen számítva a bekövetkezendő drágaSGyPQ is, nneicbfo gondoskodnunk kell. Sok segédlelkészt is szolgálatra szólítottak be. Mi történjék ezekkel ? Ha helyüket betöltik, velük történik jogtalanság, ha betöltetlenül hagyják, a gyülekezeteken esik sérelem, mert a szolgálat hónapokig is eltarthat, fí bevonult segédlelkészek rendes katonai fizetést kapnak. A segédlelkészi díjazást tehát nélkülözhetik. De ha a káplántartó egyházak és lelkészek az amúgy is szűkös személyi viszonyok között kapnának is uj munkaerőket, megengedhető-e, hogy akár a hadba szálltak, akár az azok helyébe lépett uj erők jövendő alkalmaztatásuk tekintetében bizonytalanságban maradjanak? E kérdések megoldása nem lehet az egyes gyülekezetek jeladata, e dologban egyetemes intézkedést, vagy legalább irányítást várunk. Nem egy helyről jött már panasz, hogy felavatott lelkészeket, de különösen fel nem avatott theologusokat, akik még tanulmányaikat be sem fejezték, sokszor csak tévedésből, de sokszor tudatosan is sorkatonasági szolgálatra kényszeri-