Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-08-01 / 31. szám

1914. bizottság törvényjavaslatát a maga részéről örömmel elfogadja, megjegyezvén hogy külön vallástanári képesítés kimondását mellőzni kivánja. fiz iparos tanonczoh vallásoktatása tárgyában törvénymódosítás céljából feliratot intéz. Ezek voltak a jelentősebb s szélesebb érdekű tárgyak. ]ul. 21-én d. u. 5 órakor a gyáminiézet istentiszteletet tartott a ref. templomban igen szép gyülekezet előtt, melyben a városi hatóság fejei s az érdelődő más vallásúak is részt vettek. Maternr Imre, gyámint elnök szép és felemelő oltári imát mondott. A szószéki funkciót a mi nagy Paulikunk végezte katalmas, lélekbe kapó beszéddel s hangulatos szép imával. Az offertérium, melyet a helyi hölgyek — ismét jelzem valláskülömbség nélkül 1 gyűjtöttek a templomajtóknál — egy-két korona hiján — száz koronát tett ki. Ugyancsak a gyűlés első napján a helyi egyház diszebéden látta vendégeiül a körébe érkezett közgyűlési tagokat, a Pannónia nagyszálló éttermében, melyet az egyház nagybuzgalmu gondnoka Pongrác Lajos bérel. Ott volt a város minden számottevő tényezője, fi közgyűlési üdvözlések hangja csendült meg a pohárköszöntőkben, melyek ismét esak a kis ifjú egyház iránt érzett nagyrabecsülésről szólottak. üdvözölte a közgyűlés Geduly Henrik püspököt, mig a gyűlést meleg hangú táviratban köszöntötte Kovács Lajos ref. esperes, szatmárnémeti lelkész. A közgyűlés másnap, jul. 22-én d. u. félkettőkor ért véget. Érdekelt félnek nem lehet ugy irni erről a szebnél-szebb s megható jelenetekben, értékes nyilatkozatokban gazdag gyűlésről, mint egy kivül álló szemlélőnek.. Ünnep volt az. Akik részt vettek, ünnepeltek. Ünnepi hangulat fogta meg a lelkeket s ünnepi érzésekkel távoztak el. A távoli szemlélő is belesodródott a kis egyház meleg lelkesedésébe, ennek legnagyobb bizonysága a helyi lapok megemlékezése, melyek ihletett sorokban állítottak emléket a szerintük is a liberálizmus és béke jegyében lefolyt gyűlésnek. Vajha több ilyen gyűlésünk lenne nekünk, melyről nem tudjuk mi több benne; az ünnep-é, vagy a kimért hideg tárgyalgatás ? Ennek van és lesz eredménye. Duszik Bajos. IRODALOM. Ir. I

mir Mii: A Háivinizmus iéwss. Fordították Csűrös józsef és Gzeglédi Sándor ; a fordítást átnézte és bevezetéssel ellátta : Sebestyén Jenő. Nagybánya 1914. Ára 3.50 K. fi fönti cimmel hagyta el a sajtót a közel múltban Kuyper ama hat felolvasásának magyar fordítása, melyet szerző 1898-ban a princetoni egyetem meghívására Amerikában tartott. Érdeklődéssel s bizonyos kivánesisággal vettük kezünkbe a munkát hiszen református részről gyakran utaltak már reá, különösen mint a Preuss-féle „Lutheri ésKálvini vallásosság" cimü s dr. Szlávik Mátyás fordításában megjelent mű legméltóbb és tárgyilagos cáfolatára. Ez az utalás nem jelenthetett mást, mint azt: olvassátok el Kuyper müvét s akkor megtudjátok, hogy mi a kálvinizmus igazában s hogy mennyire felette ál a lutheranizmusnak! Elolvastuk hát a munkát s beismerjük, hogy nagy élvezetet szerzett annak elolvasása. Sajátos módszere, mindent átölelő tekintete, éles logikája, gondolatainak mélysége leköti az olvasót még ott is, ahol nem ért vele egyet, és sokszor arra kényszeríti, hogy ismételten is elolvassa az elvontabb fejtegetéseket. Legjobban talán ugy jellemezhetnők ezt a müvet, ha azt mondanók, hogy ez a „kálvinizmus értékének megállapítása" akar lenni, mert tényleg értékelméletet nyújt rólaMegvalljuk azonban, hogy az ilyen értékmegállapitásokat nem tarthatjuk mindig szerencséseknek és sohasem döntőknek sem egyik sem másik oldalon, hiszen aki saját vallásáról, annak értékéről ir, alig írhat teljes tárgyilagossággal, olyannal amely vissza tudná szorítani az elfogult rokonszenvnek minden megnyilatkozását. Az ilyesfajta mű tehát első sorban s leginkább arra lehet jó, hogy az illető vallás követőit buzdítsa és lelkesítse, a más vallásuakat hasonló agilitásra indítsa, — meggyőzni azonban az érzelem emberét nem fogja soha. Már pedig a vallásban, akárhogy is forgassuk a dolgot, az érzelem a domináló elem. Hogy ez igy van, ezt Kuyper is vallja magáról, hogy „szive a kálvinizmusban talált megnyugvást" (4), müve célját is világosan kifejezi, amikor igy szól: „Hiszen én a történelem kálvinizmusát nem mint szűk egyházi kört, hanem mint általános jelentőségű tünetet dicsértem önöknek". Ha dicsérte — pedig csakugyan dicsérte — akkor a kálvinizmus előnyeit ugy kellett csoportosítania, hogy mellettök minden más elhalványuljon s háttérbe kerüljön. Tehette volna ezt természetesen egyszerűen ugy, hogy