Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-08-01 / 31. szám

dapest, 1914. augusztus 1 31. szám. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető minöennemű postai külöemény, a hiröetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. ^ SZERKESZTIK: RAFFAY SÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FŐMUNKATA

RSAK: SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PÁL ágíalvi esperes-lelkész. cinkotai lelkész. GÖAÖRYJÁNOS eperjesi főgym. igazgató. Megjelenik hetenként epv iven A lap ára : Egész évre 14 K Félévre .. . 7 K Egyes szám ára 40 f Hirdetések es pályázatok ám: Egész oldal 40 K Állandó hirdeiéseK mese"yezés szerir.: TARTAEOMJEGyZÉK : VEZÉRCIKK: Erkölcsi erők diadala *) — A fiszauidéki egyházmegye szatmári közgyűlése Duszik Lajos. — Irodalom. — Belélet — Pályázatok és hirdetések. Erkölcsi erők diadala. *) Történelmi időket élünk. Népünk és országunk sorsa fordulóhoz ért. Mint tikkasztó nyári nap terhe ült a népek lelkén ama bizonytalan érzés, amely ma már bömbölő ágyuk dörgésébe jutott kitörésre. A népek és nemzetek légköre telve volt zivataros villamossággal. Isten akarta ugy, hogy a vihar rajtunk tornbolja ki magát. Isten akaratán gyermeki lélekkel megnyugszunk. Vigasztal a tudat, hogy nem mi kerestük a bajt, de ha Isten ránk engedte szakadni a háború rémét, megálljuk a hareot emberüli Annál inkább is, mert megnyugvásunkra szolgál, hogy e most kezdődő harezban az egész müveit világ megértő méltánylása követte ősz királyunk döntő lépését. Nem hatalmi vágy, nem gyűlölködő indulat, nem versengő kapzsiság, hanem erkölcsi célok nemes szolgálata kényszeritette most a fegyvert népünknek kezébe. Oly nép ellen kelt sikra országunk, amely magasabb erkölcsi ideálokat ismerni nem akar, amely vad indulatok gyilkos szomjuságával kezet emelt a saját felkent királyára is, ledöntötte a vele kiméletes szomszédi viszonyt ápolgató más nép jövendő reménységét is. S gyilkosokat bérel, gyilkosokat takargat, gyilkosokat ölel keblére. Az ilyen nép nem maradhat büntetés nélkül. Isten és ember törvényei szerint az ilyen nép ellen hadat kell vezetni, hogy megbizonyosodjék rajta az Urnák mondása; „Aki fegyvert emel mások ellen, fegyverrel kell annak elvesznie 1" Mi, mint egyházi lap, nem politikai, hanem erkölcsi szempontból szólhatunk csak a háborúhoz. Igy is első gondolatunk és szavunk a sajnálkozásé Nem lehetett volna-e mégis elkerülni a háború gyászt, pusztulást és megpróbáltatást termő veszedelmét ? De elhagyjuk a töprengést és megbizva ősz királyunk kipróbált békeszeretetében és bölcsességében, inkább más felé fordítjuk tekintetünket. Arra az erkölcsi erőre, melyet a háború megindulása széltében felismerhetővé tett. Azt hittük, hogy már elközönyösült e kor a mélyebb járású erkölcsi értékek felismerése iránt. De örömmel látjuk, hogy határainkon belül ugy, mint kivül minden jóérzésű ember mily felháborodással itéli meg a szerbek embertelenségeit s mily megértéssel méltányolja országunk igazait. Örömmel látjuk, hogy abban az országszerte tapasztalható készségben, amelylyel népünk a hadba indul; abban tomboló tüntetésben, amellyel a háború kitörését ünnepli; abban a pártokat egyesitő közös nagy Apzésben, amellyel e nehéz időkben minden ép lélek egyedül esak a haza érdekeit kivánja szolgálni