Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)
1914-07-18 / 29. szám
1914 1 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 339 verejtékes küzdelmének méltó társa, a minden családban mindennap előjorduló gond mellé még ujabb gondot is vegyen magára, ha az mindjárt oly nemes gond is, mint a saját gyermekeinek vallási oktatása. Időszakonként még csak előfordulhat, hogy egy rövid órácska jutna erre a célra is az otthon meghitt körében, de rendszeres és kitartó fáradozást várni e tekintetben indokolatlan optimizmus volna. Nem azt mondjuk ezzel, hogy a tervet végkép el kell ejteni, hanem azt, hogy nem lehet egyedül erre épiteni. Igenis, adjunk a család kezébe gyakorlati életképekkel szemléltető vezérkönyvet az otthoni vallástanítás számára; ez az iskolai vallástanitást üdvösen fogja mélyíteni, de pótolni nem. Ily módon sem fog beteljesedni minden családnál várakozásunk, de igen sok helyen, amit a gyermek vallástanitójától hallott az iskolában, azt megerősitve fogja látni szüleinek hivő szive által odahaza. Ha vannak jelenben bajok az iskolai vallástanítás körül, ugy annak a végleges gyógyszere nem a családi oktatás, hanem az iskolában jelentkező bajok okainak a megszüntetése. Ismerjük, hogy a vallástanítás egyes iskolákban nem azt a helyet foglalja el, mint ahogyan azt óhajtanok; igaz, hogy sok helyütt a vallás csak tantárgy, amelyből éppen az éltető erő hiányzik; de ez még nem elég ok elfoglalt pozíciónk feladására. Ha felekezeti iskoláinkban fordulna elő ily nem kívánatos helyzet, rajtunk áll, hogy buzdítással, útmutatással és a felügyeletnek fokozottabb mértékben ualó gyakorlásával azt megszüntessük. Ahol pedig, miként különösen a fővárosban tapasztalható, a különböző jellegű iskolákban a vallástanitással foglalkozó tanerőkre szerfelett sok óraszámot rónak, amihez hozzájárul még, hogy az egyes iskolák nagy távolságra vannak egymástól, amelyeknek lelkiismeretes látogatása rendkívül igénybe veszik a szellemi erőkön kivül a szervezetet is, — ott a vallástanitók számának szaporítása és a heti óraszámnak leszállítása a legégetőbb bajok biztos orvoslását helyezi kilátásba. Ezen az uton haladva elérhető, hogy a vallás nem lesz többé csak tantárgy, ahová a robotoló munka sülyeszti le, hanem a meleg ker. szív megnyilatkozása a fogékony ifjú szivek előtt. Szívből szívbe fog hullani minden ige s az áldás nem maradhat el onnét. Bárhonnan is hangozzék azonban az ellenvélemény, rezegjen az akár a felvilágosítás barátságosnak látszó hangján, ostromoljon az akár az ellenséges indulat leplezetlen dörgedelmével, meg ne tévesszen és meg ne félemlítsen minket. Ne feledjük el, hogy a hit és a tanítás, egyházunk és iskoláink együvé tartoznak, ff reformáció arra tanít, hogy az iskola az egyház veteményes kertje. Ki e veteményes kertet el akarja zárni vallásunk elől, az nem barátja egyházunknak. Hamrák Béla. I nanirloEíi m. hitv. ev. A magyar történelem gyászlapjaira s általok a nagyvilágba jutott szarajevói megrázó, katasztrópha anyaga az országos kisebb világok — állami, egyházi testületek — gyászny ilvánulásaival nap-nap után bővülvén hasonlóvá válik a fekete tengerbe ömlő nagy Duna folyamához, midőn az magába fogadja s viszi a megáradt kisebb vizeit s hömpölygeti azok habjait tovább, tovább! Egy ily kis világ tudniillik a nagyhonti, 34 anyaegyházból álló, ág. hitv. ev. egyházmegye is a mélységes honfibánat emlékezésének súlya alá került f. év jul 9-ikén ott, abban a fekete drapériákkal bevont s csupán az oltári áldó Krisztusképnek ragyogását meghagyó ipolysági szép kis evangelikus templomban, a melyben a buzgó éneklés szüntével s az orgonazugás elmultával Rozsnyai János százdi lelkész kért az égből hő imában áldást és vigasztalást a gyászbaborult ősz királyra s nemzetére, a gyűlési tagoknak pedig az éui munka beszámolásához r erőt és testvérszeretetet.
