Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-07-11 / 28. szám

326 hiujáh össze mindenütt az egyházmegyék intelligens eu. elemeit, alakítsák meg mindenütt a világiak egyházi értekezletét s miként a nógrádiak, munkálják ők is egymást buzdítva, az egyház szeretetben egymástól megerősödve evangelikus egyházi életünk épitését. — Csak az az egy kérelmünk van, hogy a miként a lelkészek a világiakat mindig nem esak meghivták értekezleteikre, hanem az ott megjelenőket a legnagyobb szeretettel fogadták s véleményeiket mindig a legnagyobb türelemmel és érdeklődéssel meghallgatták, ép igy cselekedjenek a világi urak is a saját lelkészeikkel, mert csakis igy remélhető a két elem között a kellő harmónia, csak igy remélhető, hogy ezen buzgó munkának igazán áldás legyen az eredménye. A világiak ezen első értekezletéről különben a következő rövid tudósitás számol be : fiz értekezletet Balassagyarmaton julius «hó 1-én d. u. számos érdeklő világi egyháztag jelenlétében tartották meg s a megalakulást kimondották. Elhatározták, hogy a lelkészi értekezletek mintájára évenként az esperességi gyűlések idejébe értekezletet kiván tartani, a felügyelőkből s az egyházmegye területén tartózkodó többi intelligens egyház tagokból álló ezen szövetség, s a felszínen levő nevezetesebb s az egyház életét érdeklő kérdéseket vita és megbeszélés tárgyává kivánja tenni s mint megérett kész javaslatokat óhajtja az élet számára gyümölcsöztetni és az esperességi gyűlés elé vinni megvalósulás végett. Szóval oly orgánumként szervezkedik, mely a lelkészi karral karöltve minden lehetőt elkövet, hogy az egyházközségek életében a megizmozodás létesitessék s hogy a világi elem az egyházak adminisztrálásában, az egyházi élet egészséges fejlesztésében intenzivebb munkát kiván gyakorolni s egyúttal pedig egyházi humánus intézményeinket erkölcsileg és anyagilag támogatni akarja. fi megalakulás kimondását célzó határozati javaslatot lelkesült beszéd kapcsában Dr. Sztranyauszhy Sándor országos képviselő terjesztette elő. Ennek egyhangú elfogadása után az értekezlet Okoliesányi Qyula egyházmegyei felügyelő elnöklete alatt 14 tagból álló, alapszabályok tervezetét is előkészítő szervező bizottságot küldött ki, mely a legközelebbi rendes értekezlet elé terjesztendi munkálatait. fi szervezkedés első szükségleteire a jelenlevők nyomban 180 koronát adtak egybe Bartolomaeidesz Qyula megválasztott pénztáros kezeihez, — mig az értekezletről felveendő jegyzőkönyvet Svehla Elemér sziráki szolgabíró vezette 1 Ígéret földje. Igaza van a statisztikának: stagnálunk, tehát fogyunk kétségtelenül. De nem kétségbeejtően. Megvan ennek a fogyásnak a maga oka. Nem is kell soká keresgélnünk, csak ugy egybevetés céljából állítsuk szembe az eredeti keresztyénséget a maival s nyomban megtaláljuk. Nem lehet meghatódottság nélkül meglátogatnunk — ugy emlékezetben — azokat az eredeti keresztyéneket, amint élnek, cselekszenek ott a bibliában. Ott írva van, hogy „mindenük köz vala", hogy a szentek szükségeire adakoztak, a betegeket, foglyokat meglátogatták, az ínségtől sújtottaknak adományt gyűjtöttek. De szép világ volt az: a szeretet világa, Isten országa. Egy ugarnak hagyott, felburjánzott szántóföld végtelensége tárul elénk, ha ezeken a bibliából kiszakított kijelentéseken s ezek nyomán az eredeti keresztyénség társadalmi munkálkodásán elgondolkozunk. Mert a keresztyénség nemcsak a mennyre függesztette szemeit, hanem ráillesztette enyhítő bekötöző kezeit a test sebeire is, nemcsak a lélek táplálására gondolt, hanem eleven érzékkel útját állotta az emberiség sötét kisérő társának a — nyomornak is. Ma figyelmeztetnünk kell magunkat ennek a többé-kevésbé ugaron hagyott szántóföldnek a megmunkálására. Napjaink talán túlságosan is hangosak egyfelől a nyomor karmai között vergődők jajongásától másfelől a szónokló emberszeretet szép megindító felkiáltásaitól. Itt-ott munkára is mozdul egy-két szív, neki is lendül egy-két kar, de a szántásra váró föld nagy, a szántó pedig kevés. Figyeljük csak meg, hogyan csendesednek el a mi régi műhelyeink, hogyan siklanak ki kezeinkből régi épitő eszközeink s ezek nyomán hogy vesziti el egyházunk azokat a kötelékeket, melyek az embereket, mint gyermeket anyjához hozzáfűzték. Iskoláink csendesen, de biztosan vándorolnak át az állam szárnyai alá. Egyik-másikra még az állammal közösen terjengető védő s a véde-