Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-06-27 / 26. szám

1914. kik rövid idő múlva vissza tértek a temp­lomba, a hol kezdetét vette a tulajdonképeui ér­tekezlet. A tanácskozást Terray Gyula főesperes, értekezleti elnök rendkívül tartalmas megnyitó beszéde nyitotta meg, a melyben utalt az egy­házi élet minden fontosabb mozzanatára, s sző­nyegen levő kérdésére, kitartásra buzditotta s lelkes munkára lelkesítette paptársait, majd szí­ves szavakkal üdvözölte az értekezleten megje­lent esperességi felügyelőt, Kubinyi Géza gömöri főispánt, ki hasonló szivélyességgel köszönte meg az üdvözlést s mindüégig érdeklődéssel hallgatta a tanácskozást. A tárgysorozat pontjait Hoznék Lajos alesperes nagyrőczei lelkész ue­zette be, ki mindenre kiterjedő alapossággal a Luther-társaság mult évi gyűlését s annak hatá­rozatait ismertette, megragadván az alkalmat, hogy a Luther társaságot ismételten is ugy az egyházak, mint a lelkészek jóindulatába és tá­mogatásába ajánlja. Ezután több kisebb jelentés, majd Hallát jános ratkói lelkész felolvasása kö­vetkezett, aki a „Zsinati javaslatok felett való eszmecsere 1' cimen egyházunk nevének rövidí­téséről, a discretionális jogról, az egyháztanács minden fokon való behozataláról, a vegyes há­zasságban élő tanárok és tanítók reverzálisáról s végül a lelkészi fizetés rendezéséről értekezett. A legutolsóra vonatkozó véleményét, melyet a konferenczia magáévá tett, szószerint a követ­kezőkben adjuk : „Bármilyen lesz ez az összeg, melyet az egyház lelkészeinek juttat, örömmel fogjuk venni, hiszen a legkisebb segélyre is rá­szorolunk, azt azonban előre is hangsúlyozzuk, hogy e fizetés rendezést, még ha Gyürkynek eredeti jauaslata is fogadtatnék el, végleges rendezésnek el nem fogadhatjuk s mindenkor csak ideiglenes fizetés javításnak fogjuk tekin­teni. Végleges lelkész fizetési rendezésnek csak azt fogjuk 'tartani, a midőn fizetésünk azonos lesz a tanárok fizetésével. E jogos kívánságunk­ról le nem mondhatunk, ennek teljesítését az 1848. XX. t. cz. alapján követelnünk kell, s nem sza­bad nyugodnunk, mig érdekeink biztosítva nem lesznek. Ezt követeli magasabb képzettségünk, ezt követeli társadalmi állásunk s ezt követeli elsősorban egyházunk érdeke." A dolgozatot a konferencia tagjai elismeréssel fogadták, jegyző­könyvi köszönettel jutalmazták, indítványára pedig Gyürky Pált és Sztehlo Kornélt a lelkészi kar irányában tanúsított jóindulatukért táviratilag üd­vözölték. Majd Makoviczky Emil szirki lelkész tartotta meg szabad előadását, melyben élveze­tesen adta elő mult éui németországi utján tett tapasztalatait, rászletesen fejtegetve a gyermek istentisztelet a vasárnapi iskola, az ifjúsági egy­309 letek, a különféle egyházi otthonok s főleg a diakonissza intézmény nagy fontosságát és ha­tását, lelkes szavakkal ajánlotta testvéreinek az ezekkel való foglalkozást, mint olyat, mely nél­kül sivár egyházi életünk fellendítése nem vár­ható. Pósch Gusztáv dobsinai lelkész ismertette azután nagy hozzáértéssel Bobál Samu egyház­maróti lelkész „Vasárnapi iskolák" cimü müvét, melynek több tévedésére mutatott ugyan rá, a dolgozatot azonban általánosságban egyházépi­tőnek találta s érdemesnek arra, hogy a benne lefektetett eszmék minél szélesebb körben terjesz­tessenek, s igy általuk az egyházi élet erősö­désnek indulhasson. Végül Ghriastélyi Gyula ér­tekezleti jegyző ratkósebesi lelkész tette meg rö­viden megjegyzéseit az esperességbeli tanítók kí­vánalmaira vonatkozólag, melyeknek javarészét méltányolta, a tanítói dekanatusi intézmény szer­vezése ellen azonban nem annyira elui szempont­ból, mint inkább gyakorlati kivihetőség szempont­jából, állást foglalt. A tárgysorozat összes pontjai letárgyaltatván, miután még a konferenciának saj­nálattal kellett tudomásul vennie buzgó pénztárosa nak Honéczy Pál martonházi lelkésznek betegsé­gére ualó tekintettel állásáról ualó lemondását, az elnök az értekezletet hála imával berekesztette. Értekezlet után a nagyszabosi papírgyár igazga­tósága vendégül látta a konferencia tagjait, mely vendégszeretetéért az igazgatóságnak e he­köszönetet mondunk. H. Broeshó Lajos jubileuma. A Protestáns Országos Arvaegyletnek meleg szivéről, köteles­ségtudásáról és jó nevelési rendszeréről ismert és közszeretetben álló igazgatóját Broeshó Lajosi május 23-án ünnepelte a Protestáns Orsz. Árva­egylet 40 éves szolgálatának betöltése és kir. tanácsossággal való kitüntetése alkalmából és pedig az áruaház volt növendékeivel együttesen. Az elismerés és a hála ünnepe uolt ez. Az elis­merés jellegét Apostoli Királyunk adta meg a kitüntetéssel, amely tanítói diplomáual rendelke­zőt még aligha ért, de kifejezésre juttatták a belügyi és vallásügyi m. kir. ministerek, Buda­pest-székesfőváros polgármestere és főkapitánya, akik képviseltették magukat az ünnepélyen és kifejezésre juttatta a választmány és azoknak nagy száma, akik ezt az ünnepélyt jelenlétükkel lelkes­sé és meleggé tették s akik az ünnepelthez in­tézett beszédeikben szebbnél-szebb virágokat fontak ennek az elismerésnek koszorújába. A hálát és szeretet pedig ez árvaház volt nö­vendékei képviselték, akik közül sokan messze földről zarándokoltak fel ez ünnepélyre és több mint félszázán jelentek meg nevelő apjuk ünnep­lésére. Kovácsy Sándor az egylet elnöke ke­EVANGELIKUS ORALLO

Next

/
Oldalképek
Tartalom